Itt van pl. Gulyás Gergely. Rossz példa, de itt van. Amire példa, az a Fidesz kollektivizált agya. Egy korábbi felmérés szerint ugyanis a fideszesek csak agyuk 15%-át használják, a többit Orbán használja.

Miből gondolom? A 15% nagyjából elég az önfenntartásukra, mindennapi szükségleteik koordinálására: eszik, iszik, ürít, rajong, tapsol. Sokukat  még ez is megterheli, azokat úgy hívják: fideszbirkák. Fűcsomó az orruk előtt, kolompszó a vezérürü nyakáról, ennyi elég is.

Rajongóim közül sokan úgy gondoljál, Orbán-fóbiám van. Nos, tévednek.  A fóbia ugyanis, idézem: „ ..indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.”

Ahhoz, hogy ilyesmi nálam kialakuljon, az kellene, hogy pl. viszolyogjak Orbántól. Sajnálom, tény, hogy fizikai megjelenése nem nyeri el rajongásomat, de hogy viszolyognék tőle? Attól tartok, olyan közeli kapcsolatba nem fogok kerülni hozzá. Persze, akkor lehet, hogy viszolyognék tőle. Nem az esetem.

Hogy félnék tőle? Ugyan, kérem, mégis, kicsoda ő, hogy félnem kellene tőle? Egy demokratikus (?) berendezkedésű (?) ország demokratikusan megválasztott (?) demokratikus miniszterelnöke, aki csak a népét szolgálja. Bár, ha hozzá tesszük, hogy meglehetősen érdekes felfogása szerint ő maga a nép, hát… De mégis, miért is kellene félnem tőle? Sztálin atyuskától se félt a népe, sőt, rajongott érte  – próbált volna meg viszolyogni! – igaz, e bátorságba úgy 120 milliónyian bele is pusztultak, nodehát, hol van Orbanisztánban ennyi félelemtől mentes ember?

Térjünk vissza az eredeti témához, ami  Gulyás Gergely. Tipikus példája a kollektív agynak. Legújabb rögeszméje az MSZP szapulása felelőtlenség okán, mi szerint nem hajlandóak részt venni a kormányzat brüsszeli  kötelező betelepítési kvóta c. táncos-zenés-vetítettképes előadásában. Szerintem teljesen lényegtelen, hogy Gulyás Gergely éppen kit nevez meg aktuálisan a haza ellenségének. Ő az a kollektív agyú, aki felsőbb utasításra még a Mária Kongregátum novíciáit is üzletszerű kéjelgéssel lenne hajlandó megvádolni.

A lényeg az, hogy Gulyás Gergely – végzettsége szerint  jogász (basszus, ennyi  elvesztegetett év azért, hogy képtelen legyen egy fogalmat felfogni!) – kötelező betelepítési kvótáról beszél. Még mindig, még most is, amikor mind hazai, mind uniós szinten ezt nála kompetensebb személyek cáfolták meg.

Öcsi, ba…meg, vagy szövegértési gondod van, vagy nem ismered a szavak jelentését! Azért jogászként ez elég égő, nem?

Mind1. Visszatérek a kollektív agyhoz. Valamikor 1984-ben olvastam a Galaktika sci-fi magazinban egy novellát, amiben egy űrhajó legénysége a meghódítandó bolygón valami trutyiba lépett. Ez a trutyi meg – eléggé el nem ítélhető módon – jól bekebelezte őket, és létrehozott belőlük egy egyéniség nélküli, ámbár kollektív agyú izét.

Az egyik űrkutató, aki egy cseppet okosabb volt a többinél (amúgy Mesmernek hívták) felismerte a trutyi  működésének miben létét – amit a többi bekebelezettek mesmerii-nek hívtak – és  javaslatára, kemény küzdelemmel, de ismét kialakították saját egyéniségüket.

Kérdés, hogy az orbanii-nek hívott kollektív agy ugyan mennyiben enged önálló gondolkodást a bekebelezetteknek?

Sejtésem szerint csak annyiban, hogy eldöntsék, reggeli merevedésük nemi inger hatására állt elő, vagy csak hugyozniuk kell?