Horthy beszédet mond, a Fradi 3-0-Ra győz, Radnóti Miklóst pedig kopaszra nyírják és megverik.

Ó, én!
szoknyás gyerek még,
fölemelt karral álltam
AZ ég alatt és
Teli volt a rét
Csillaggal és katicabogárral!
Akkor fordította el rólam
Egy isten a szemét!
(Radnóti Miklós: Emlék)

Ezerkilencszáznegyvenhárom március tizenhatodikán Radnóti Miklós magyar költő egy budapesti villamosmegállóban olvas, amikor hátba vágja őt egy önkéntes baka, hogy miért nem szalutált. Radnóti mentegetőzne, olvastam, mondja, azért nem láthattam, de a baka már cipeli is magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol a zászlós, a hadnagy és a hadapród őrmester fogadja. Rárivallnak: „Na, koszos zsidó, megtanítunk!”

Milyen volt AZ élet azokban a napokban Budapesten? Nyugodt, derűs, pezsgő. A hátország idillje. Az MTI beszámol a német tengeralattjárók eredményességéről, Honthy Hanna új csodakrémet népszerűsít („száraz, érzékeny bőrre”), a Tolnai Világlapja közli Tamás Tihamér versét („a márciusi napsugár / ha megérinti arcom / tudom, el kell kezdenem / elölről a harcom”), AZ Esti Kurír pedig Herczeg Ferenc író ünnepi beszédét idézi („nem magyar író AZ, aki nem a nemzet szellemében ír”).

Eközben AZ Albrecht laktanyában mindent elkoboznak Radnóti Miklóstól, még a cipőfűzőjét és a nadrágtartóját is. Előbb belökik egy koszos zárkába, majd egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neki. A műveletet guggolva kell tűrnie, aztán vele söpörtetik és takaríttatják el a levágott hajat, sőt még 60 fillért is kell fizetnie a borbélynak.

„A Vasas–Kispest-mérkőzés sorsát AZ első percben lőtt potya gól döntötte el” – olvasható aznap a Nemzeti Sportban, ahol beszámolnak a Fradi két nappal korábbi győzelméről is, amelyet 12 ezren láttak AZ Üllői úton; FTC–Elektromos 3:0, gólszerző: Sipos, Toldi, Sárosi III., vezette: Palásti. A sportlap közli Horthy Miklósnak a levente ifjúsághoz címzett ünnepi szózatát is: „Szálljatok mindig keményen szembe a társadalombontó törekvésekkel… Országunk független és önálló, megvan a törvény előtti teljes egyenlőségünk.”

Radnóti Miklós magyar költőt, miután kopaszra nyírták, kivezénylik a laktanya udvarára, ahol egy órán át megalázó gyakorlatokat végeztetnek vele: parancsra kell bukfenceznie és hason csúsznia a piszkos földön. Amikor nem bírja tovább, megrugdossák.

A laktanyán kívül zajlik AZ élet. A Petőfi Társaság nagydíjának nyertese vitéz Bodor Aladár költő („költeményeiből erős magyar érzés és nagy kultúra sugárzik”), AZ Egyesült Keresztény Nemzeti Liga pedig Virraszt a magyar lélek címmel tart óriási érdeklődéssel kísért nemzetpolitikai előadást a Vigadóban; a református püspök a keresztény szellemről és a magyar kultúráról, a pannonhalmi főapát pedig a hitvalló magyarságról mond beszédet.

A bakák alaposan megvizsgálják Radnóti arcát (nem maradtak-e árulkodó külsérelmi nyomok), s mielőtt elengednék, megfenyegetik, hogy mindez csak „tisztelgési gyakorlat” volt. „Megértette?!” Addigra behoztak a laktanyába két másik sárga karszalagos munkaszolgálatost, ők következnek.

Aznap este a Nemzeti Színház Mikszáth Kálmán és Harsányi Zsolt Vén gazember című színművét játssza („hatalmas közönségsiker”), mindenütt Bán Frigyes új filmjét, AZ Éjszaka lányát reklámozzák („kényes téma, merész feldolgozás, mozipremier AZ Urániában”), és közérdekű felhívást olvashatunk a lapokban arról is, hogy a Virágkedvelők Egyesülete AZ Esterházy utca 4. szám alatt előadást tart Tavaszi munkák a kiskertben és a szobában címmel.

Radnóti felesége, Gyarmati Fanni – férje szűkszavú telefonhívása után – szívdobogva siet haza, s a kopaszra nyírt Miklóst magába esve, felöltözve, bőrbekecsben találja a lámpa alatt. A kérdésre, hogy MI történt, a költő csak sokára és vontatottan válaszol. Fanni mindent lejegyez. „Ez a kaszárnyaszellem – írja naplójában –; előre megszervezett vadászat kínzandó alanyokra.”

Negyvenhárom március tizenhatodikán gyönyörű, napsütéses tavaszi idő volt Budapesten. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint aznap érkeztek meg a fecskék.

Magyar Nemzet, 2016.