Volt egyszer, hol nem volt, tán az üvegvisszaváltón is túl, volt egy elvarázsolt királyfi, aki béka formájában létezett…

Ismerős, ugye? Nekünk, magyaroknak konkrétan van egy ilyen békánk, valódi hungaricum! Állítólag, ha megcsókolja egy menyecske, visszaváltozik világszépe királyfivá. Ezzel van egy kis gond: nem igen lehet hozzáférni, mert a testőrei – mivel védett állat – megakadályoznak minden közeledést. Kivéve, amikor arra szakosodott, úrfelmutatáson és szentmisén szocializálódott élemedett asszonyságok a kezét csókolgatják, de hát, az csak a keze, attól még nem válik királyfivá, ráadásul elég ragadós is – fene a nyanyák gusztusát, ilyet csókolgatni! Pfujj! – mondjuk ki, enyves.

Azután meg mi, magyarok, meglehetősen rossz pozícióban vagyunk a megcsókolásához, mert a mi elvarázsolt királyfinknak csak a seggéhez férhetünk hozzá, ugyanis a béka felettünk van. Ráadásul nagy a tolongás, bőven akad, aki jól felfogott érdekből a fenséges alfelet tisztán tartja. Úgy is mondhatjuk, nyelvében él a nemzet – egy része.

Más szóval, a béka segge alatt vagyunk.  Itt a vége, fuss el véle!

Csak az a baj, hogy ez nem mese…