Tartozik-követel

Ez, mondjuk, egy könyvelési fogalom,  de azért akad ilyen az államháztartásban is. Különösen a jóváhagyott 2017-es költségvetésben.

A számla alapvetően egy olyan táblázat, amely tetszőleges számú sort és két fő oszlopot tartalmaz. A bal oldali oszlop neve „tartozik” (jele t), a jobb oldali oszlop neve „követel” (jele k).

A szemléletesség kedvéért a számvitel oktatásában, illetve a módszertani segédletekben a számlákat t-betű alakban ábrázolják (ezt a könyvelői zsargon akasztófa néven ismeri). A t-betű vízszintes vonala felett található a számla sorszáma és megnevezése, a függőleges szár két oldalára írják fel a tartozik illetve követel jellegű könyvelési tételeket.

Azután van egy hasonló dolog, Benjamin Franklin mérlege, amit akkor javasolnak használni, ha nem tudjuk eldönteni , mit tegyünk és mit nem.

Ez tkp. a könyvelésben használt nagy T alakzat (tartozik/követel) megfelelője. Az egyik oldalra beírjuk, mit tartunk a döntés szempontjából pozitívnak, a másikra meg, mit negatívnak.  Csakhogy, egyenleg helyett  - ami azért a számvitelben evidens, mert nem lehet más, hiszen, ami az egyik oldalon hiányzik követelésként, az a másik oldalon megjelenik tartozásként , ezért hívják egyenlegnek (kivéve az orbáni államháztartást, ahol csak követelések vannak) – B.F. akasztófájánál a számosságot kell figyelembe venni:  „n”számú indok/érv mellette, „n” számú indok/érve ellen. Dönteni azután a nagyobb számosság szerint érdemes. Általában bejön – már, ha a delikvens elfogulatlan.

Nos, vettem magamnak a bátorságot, és egyesítettem a két sémát:

Tartozik (-)                                                                 Követel (+)                                                             

Start munkaprogram 15 mrd                                     Stadionépítések 300Mrd            

Családi pótlék   3,2 Mrd                                          Köztévé 30 Mrd

Korhatár alatti ellátások 17 Mrd                               Vajna-féle TV2 20 Mrd.

Árvaellátás 3 Mrd                                                   Orbán várba költöztetése 50 Mrd.

Özvegyi nyugellátások  3,5 Mrd                               Matolcsy-féle kamu alapítványok 250 Mrd.

Rokkantsági ellátások    2,5 Mrd                             Felcsuti kisvasút 10 Mrd.

                                                                            Vajdasági magyarok megsegítése 50 Mrd

                                                                            Kféle kampányok Brüsszel ellen, népszavazás 6 Mrd.

Mielőtt még valaki számszakilag beleakaszkodna, jelzem, a tartozik-oldalon elvonások, a követel- oldalon költségnövelések  szerepelnek. Átcsoportosítás lenne? Államháztartásilag  talán, de szociális hatásaiban aligha. Ráadásul az egyenleg is kurvára megborul:  44,2 Mrd a kiadások csökkentése, 706 Mrd a növelése, a nemzet szociális állapotának romlásáról nem is beszélve, még akkor is, ha egy kormányzati seggfej szerint egy stadion is egészségügyi intézménynek számít.

Franklin értékeléssémája szerint csak az döntsön e mellett, akinek biztos bevételi forrásai vannak, hiszen a különbözetet valamiből meg kell finanszírozni. Az államnak ugyanis nincs saját pénze,  a kincstár a MI adóforintjainkból – nomeg, a külföldi kölcsönökből – gazdálkodik.  Ráadásul ez a hülye természet még pénzügyi területen se tűri a vákuumot.