Intim testrész, intim mosakodó, intim torna, intimbetét. Mit jelent az, hogy intim, és mit fejezünk ki vele valójában? Miért helyettesítjük ezzel a szóval azt, amiről beszélünk?
Az intim latin kifejezés, szó szerinti jelentése: legbelső. Noha bizalmas, testközeli, meghitt értelemben használjuk magyarul, ha az eredeti jelentését nézzük, akkor helyesen alkalmazzuk egyik legfontosabb szervünkre, mivel a szó fizikai és átvitt értelmében is legbelső testrészünk.
Mégis, mintha el akarnánk kendőzni vele az egymás közt használt szavakat, vagina, punci, pina, nuna, nuni stb. szavakat a köznyelvben. Mi lehet ennek az oka a szó szerinti jelentésen kívül?
Egyrészt a női nem szerv az ókortól kezdve, egészen Freud munkásságáig sokkal rejtélyesebb és megfejthetetlenebb volt, nyilván összetettsége miatt, mint a férfiaké. A női nemi szerv összetettsége több okból áll, a két leglényegesebb: a nőknek kétféle orgazmusa lehet (klitorális és vaginális), a másik pedig rejtettsége, intimsége, azaz, hogy – egy része – belül van. Ezért működésének megfejtését a történelem során rengeteg vita övezte. Miközben a közhiedelem szerint Freud nőgyűlölő és hímsoviniszta volt, a valóság az, hogy ő jött rá, két nagyon fontos dologra. Az egyik, hogy a hisztéria szót az ókori görögök azért a nőkre alkalmazták, mert a nők „hasában” keletkező „folyadékról” nevezték el a jelenséget. (Az ógörögben a hisztéria tőszava a folyadék. Illetve Freud tevékenységéből annyi ment át a köztudatba, hogy a nőket hisztériásnak tartotta.) A másik, hogy Freud ismerte föl azt is, hogy a nők többsége pusztán a behatolástól nem tud kielégülni (ez nem jelentette azt értelmezésében és nem is jelenti azt a valóságban sem, hogy nem lehet pusztán vaginális orgazmus). Ne feledjük, olyan korban hozta ezt nyilvánosságra, amikor a ma természetes szexuális játékokat, így például a csikló ingerlését is, természetellenesnek tartotta a társadalom. Ezért az orvostudomány kölcsönvette a katolikusok protestánsokra használt fogalmát: perverz. (A szó eredeti jelentése: szembeszegülni a hagyománnyal.)
Freud hiába próbálta – kissé túlzóan – az emberiség egyik legnagyobb rejtélyét megoldani, irigyei, bírálói, sőt esetenként szakmai tévedésből követői is rossz tolmácsolásban álltak a női nemi szervet feltérképező munkásságához. Jó példa erre a péniszirigység. A fogalmat valóban ő vezette be, de nem állított többet, pusztán annyit, hogy a kislányok észreveszik már kis korban, hogy nekik nincs valamijük. A gyerekek éppen azért gondolják, hogy nekik nincs valamijük, mert nem látható, mert legbelül van (intim), ugyanakkor, ahogyan elhagyják a pelenkát, rájönnek, hogy van egy addig felfedezetlen testrészük. Freud tehát jó úton járt, és a péniszirigység jelenségét leghűbb követője, lánya, Anna dolgozta ki. (Egész pontosan apja munkájának rendszerezése közben: érthetővé tette.) Anna meglátása szerint a kislányok, például azért emelgetik vagy pörgetik magasra szoknyájukat, hogy mutassák a világnak, nekik is van olyan, mint a fiúknak, csak nekik meg kell mutatni, különben nem látszik.
Ezen a ponton pedig közbelép a szülőkben és a pedagógusokban jól elültetett, az ókortól napjainkig ható társadalmi gát, hogy nem szabad mutogatni, sőt beszélni se róla. Ezért idejekorán elültetik ők is a gyerekben, hogy ez tabu téma. És miért? Mert összetett, rejtélyes (belül van), következésképpen „megfejthetetlen”. Pedig már rég megoldódott, csak el kéne fogadni.
