„Az elmúlt öt évben egy végzetesen legyengült országot kellett felerősíteni, érthető, hogy az volt a legfontosabb, hogy legyen erős vezetése az országnak, így sikerült, és Magyarország ma már megáll a lábán – mondta Orbán Viktor miniszterelnök.”
Ez a saját lábon állás valami mániája lehet a miniszterelnöknek, vagy csöppet értelemzavaró az összefüggés, ugyanis még ma is az Unió felzárkóztatási támogatásából élünk. Az a felerősítés meg olyan nagyszerűen sikerült, hogy 2014 végére alkalmuk volt 3.000 milliárddal megnövelni az államadósságot (ami a Manyup lenyúlt és nyomtalanul eltüntetett 3.000 milliárdjával tkp. 6.000 milliárd adósságnövelést jelent). Ha az erős vezetés alatt a dilettánsan, erőből végrehajtott rendelkezéseket érti, helyes a megállapítás.

“Az erős vezetés persze ezután sem gyengülhet el, mert egy könyörtelen és sodró versenyben kell helyt állnunk, ahol gyors és határozott döntések is kellenek. De ma már nem az erő a legfontosabb, mostantól a kormányzás kulcsa a figyelem. Odafigyelés az emberekre, odafigyelés a mindennapi életre.”
Na, ez legalább tiszta szó. Eddig nem figyeltek oda se a kritikákra, se a szakmai ellenvetéseke, se az egyszerű pór hangjára, de most majd oda fognak figyelni. Valaki biztosan el is hiszi neki.

“A cél tehát a teljes foglalkoztatottság, kevesebb adó, több támogatás a családoknak, nagyobb rend, de kevesebb szabály, kényelmesebb élet, büszkeség és kiállás önmagunkért – tette hozzá a kormányfő, majd aláhúzta: ez az új szakasz hangsúlyáthelyezést is jelent, most a hangsúlyt a minőségre, a polgári életminőség megteremtésére kell áthelyezni.”
A teljes foglalkoztatottság munkaerő piac – azaz munkahelyek – nélkül csak jól hangzó duma. A közmunka növelése, lássuk be, nem jelenti a teljes foglalkoztatottságot, csak a modern rabszolgaság kiterjesztését. Kevesebb adót, aha. Gondolom, a 44 bevezetett új adónemből vissza lehet vonni egy párat, de a kiesett bevételt majd pótolják más adókkal. Eben guba, de jól hangzik.

“Néhány évig még nem fogunk annyit keresni, mint a németek vagy a franciák, de elkezdhetjük végre berendezni az országot úgy, hogy abban egyre kényelmesebb, egyre jólesőbb érzéssel élhessen mindenki.”
Mibul elvtikém, mibul? Mert saját erőbul nemigen!

A korrupciós vádakra utalva Orbán Viktor egyértelművé tette: senki sem állhat a törvények fölött, és senki sem élhet vissza a hatalmával, ám a kormánypártok azt sem fogadhatják el, hogy sokan csak – a kommunista időszakból maradt – irigységből támadjanak a sikeres embereket, tehát a bizalom megtartásáért végére kell járniuk a vádaskodásoknak, és zéró toleranciát kell érvényesíteniük minden visszaéléssel és alaptalan rágalommal szemben egyaránt.
Sikeres emberek? Kik is azok? Tán csak nem Mészáros? Esetleg Rogán? Talán Lázár? Mégis, mitől sikeresek? Mit tettek le az asztalra? A törvények felett állást meg szinte naponta tapasztaljuk kormányzati és közigazgatási potentátok részéről, tehát, miről is beszél Orbán?

“A bizalom-megtartás munkájának is megvan a maga üteme, fortélya és módszere. Úszni kell, nem kapálódzni, de azt kitartóan. Ebben az ügyben, ami emberileg lehetséges, azt meg is fogjuk tenni. Azért vagyunk kormányon, hogy az embereket szolgáljuk. A mi kormányunknak továbbra is Magyarország lesz az első, ne szégyelljük kimondani: a valaha volt legjobb kormánya akarunk lenni minden magyar embernek.”
Kétségtelen, Orbánék jól tudnak úszni. Mármint, megúszni csalást, lopást, sikkasztást, hatalommal való visszaélést, bármit. Akár Európa-bajnokságot is nyernének ebben a sportágban. Hogy miért vannak kormányon, az kérdéses, de, hogy nem az embereket szolgálják, az egy percig nem vitás. Habár, ha a seggnyalóikat, haverjaikat és rokonaikat embereknek tekintjük, akkor tényleg azért vannak kormányon, hogy őket szolgálják. A legjobb kormányt elérni Semjénnel, Lázárral, Czombával, Baloggal vagy Trócsányival? Ne komolytalankodjunk, kérem!

A Jobbikra utalva a miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy most a jobb szél pártja tűnik a vezető ellenzéki erőnek, így – mint mondta – világossá kell tenni, hogy a kormánypártok bármilyen kérdésben készek kritizálni az uniót, ám azt határozottan ellenzik, hogy bárki is az Unióból vagy a NATO-ból való kilépés felé terelje az országot.
Akkor mire is jó a kritika? Pávatánc, ostoba kekeckedés, értelmetlen melldöngetés, kérdem én, minek?

“Igaz, olykor borzalmas ötletek, őrültséggel határos javaslatok jönnek felszínre az uniós bürokrácia gépezetéből, és az is igaz, hogy vérlázító igazságtalanságoknak sem vagyunk híján. De nekünk, magyaroknak ez a családunk, amit jobbítani érdekünk, elhagyni nem. Nem válunk.”
Érdekes. Orbán már számtalanszor odaköpött ennek a családnak az asztalára, azon felül mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az európai közösség tagjaként illetlen dolog akkor beszélni igazságtalanságról, amikor egész hazai politikai berendezkedése arra épül!

A nemzeti konzultáció kormánya vagyunk és az is maradunk – ígérte. Orbán szerint a polgári berendezkedés “bekopog az emberekhez”, és az ő problémáikra keresi a választ. Hasonló szellemben készítik a 2016-os költségvetést, a munkából, bérből élőknek akarják otthonosan berendezni az országot.
Hát, ez az. Ez a nemzeti konzultáció teljesen értelmetlen, ráadásul felesleges pénzkidobás. Senki nem ismeri a végeredményét, mert csak díszlet az eleve elrendeltetett döntésekhez. Különös tekintettel az utolsóra, ami ráadásul aljas és alattomos is volt. Munkából és bérből egész ágazatok nem tudnak megélni, tehát, miről is beszél?

“Számunkra Magyarország és a magyarok sikere nem politikai, hanem erkölcsi kérdés – mondta Orbán. Szerinte az elmúlt évek munkája után most jött el az ideje, hogy a polgári berendezkedést megvalósítsák.”
Na, akkor álljunk itt meg egy polgári szóra. Először is, lássuk, ki is, mi is a polgár.
A polgár jogok bitrokosa (olyan egyéni jogoké, mint a szólás-, gondolkodásszabadság, vallásszabadság, jog a saját jövedelemhez és az igazsághoz), a politikai jogok (a választás és választhatóság joga), valamint a szociális jogok. A polgár gazdaságilag szuverén, ami azt jelenti, hogy önálló jövedelemmel rendelkezik, amelynek alapján adót fizet. A polgár részese a hatalomnak, és felelős minden döntéséért, polgárként viselkedik.
Ezek a kompetenciák azonban hiányoznak. Hogy’ is lesz akkor itt polgári berendezkedés?

“Szellemi bátorság nélkül nem lehet országot építeni, és a külpolitikához is szellemi bátorság kell. Ha nem lennének közöttünk bátor szelleműek, akkor “a nyáj csak bégetne.”
Ezt a bátorságot nem értem. Az ország nem épült, ha nem leépült, a külpolitikánk, élén a gacsos lábú futsalossal meg kb. annyira bátor, mint a cigány lova. A nyáj meg valóban csak béget.

“Az unortodox módszereinkre megjegyzéseket tevők pedig ma már érdeklődnek a maqyar recept után.”
Ez érthető. A jó szakács szereti megismerni a mások receptjét, aminek elkészítése tömeges mérgezést okozhat, nehogy elkövesse ugyanazt a hibát.

Most sem maradt ki a hajós hasonlat: “Mára már biztosan szeljük a hullámokat, noha még van mit tenni a fedélzeten, és a tenger is viharos még.”
A fedélzeten valóban van még mit tenni: lekötözni az elszabadult hajóágyukat, megtisztítani a lefolyónyílásokat, és tisztára súrolni a fedélzetet. Csakhogy mindezek helyett a nagy kormányos még mindig azzal van elfoglalva, hogy a gőzt a kürtre eressze.

Az ezer forintos kérdés

Erős önfényezésében elfeledkezett arról az apróságról, hogy fene nagy demokráciájuk közepette jó néhány ellenzéki médiát kitiltottak az évértékelőről. Elvégre ő az, aki megválasztja, hogy kit engedjen be a házába. Igaz, ezt más összefüggésben jelentette ki, de ugyanazzal a pökhendiséggel szólt.