elhallgatott tények
elhallgatott tények
Új sorozatot indítunk a Kádár rendszer igazságszolgáltatásának sajátosságairól. Közlője Kopácsi-Gelberger Judith, alapja Dr. Kopácsi Sándor tanulmánya, 1976 Torontó.
Mi tette szükségessé, hogy az Igazságügy Minisztérium átvegye a börtönöket és jelentett-e valamiféle változást az elítéltekkel való bánásmódban?
A rendszer számára kényelmetlenebbé váltak az ENSZ határozatai és a nyugati tiltakozások. Az, hogy a nyomozás megkezdésétől az elítélt felügyeletéig a bírói látszat eljárás szakaszát kivéve egy minisztérium hatáskörében legyen minden összevonva ez olyan fonák helyzet volt, hogy a változást már 56. októbert megelőzően tervbe vették. A Kádárista terror légkörnek ugyancsak megfelelt ez a szervezési séma, mert megkönnyítette a tömegméretű megtorlást.
A konszolidáció idején végrehajtották a helycserét. A változás csak annyi volt, hogy a börtönök költségei és bevételei az Igazságügyi tárca költségvetésében jelentkeztek. Minisztercsere is történt. Dr. Korom Mihály váltotta fel Nezvál Ferencet. Korom nem volt 56-t megelőzően karhatalmista, de a Nagy Imre per idején, vagy közvetlenül utána a titkos rendőrség vizsgálati főosztály vezetőjének nevezték ki. Így az Igazságügy Miniszteri székben ismét biztosítva volt a terror szervezetben szerzett tapasztalatok dialektikus hasznosítása.
Változásról nem is lehet beszélni, hiszen ugyanaz a párt adja a direktívát és változatlanul az karhatalom hajtja végre a határozatot. A színpad díszlete változott, a tartalom nem sokat.
Nem is lehet kommunista körülmények között valamiféle döntő fordulatot várni egy helycserétől, de apróságokban mégis azt eredményezte, hogy az eddig zárt falak közé a jogászok is betekintettek és képet nyertünk a viszonyokról.
Illegális hitoktatás
Meglepően nagy számban hoztak ítéleteket különösen a hatvanas évektől kezdve illegális hitoktatásért. Ennek egyik oka a vallási élet megújulása, a másik ok, mivel a politikai rendőrség üresjáratba került, az íróasztal munkát keresett.
Illegális hitoktatás? A fogalmazás is hihetetlenül cseng a fülben, hiszen a nyugati turista, ha nem ismeri magyar Népköztársaság Alkotmányát, amely kimondja a szabad vallásgyakorlást, de látja a templomokat, amelyekben szép számmal jelennek meg a hívők.
Más elbírálás alá esik az Istentisztelet a templomban és a hitoktatás. A hitoktatás sem tiltott, „csak” éppen az iskolában kell bejelenteni a szülőknek gyermekük hittantanulási szándékát. Ha a pedagógusnak nem sikerül lebeszélni őket, akkor a gyermek biztos lehet benne, hogy egész életére el an vágva az útja, gimnázium, de főleg egyetem szóba sem jöhet többé. A szülők döntő többsége inkább az iskolán kívüli hitoktatást vállalja. Egy-egy szülő rendelkezésre bocsájtja a lakását, ahol több gyermek részesül vallásoktatásban. A hitoktatást akár egyházi személy, vagy önkéntes, bibliát ismerő más egyén végzi, lebukás esetén egyaránt illegális hitoktatásért ítélik el őket, és a lakást biztosító szülőket. A fiatalokat csak iskolai fegyelmi elé állítják és bezárják előtte a felsőbb iskolák kapuit. A börtönökben szép számmal lehetett találni minden felekezet papjait, de lelkes értelmiségi fiatalokat, egyetemi hallgatókat, de találkoztunk az egyetemet nemrég végzett orvossal is. Egy évtől nyolc évig terjedő börtönbüntetést szabtak ki a lelkiismereti szabadság nagyobb dicsőségére.
A börtönben lévő papoknak tiltott könyv volt a biblia. Az elhárító tisztek fokozottan figyelték, hogy az elítéltek között nem fejtenek-e ki valamiféle vallásos nevelő munkát.
Volt e valami változás a Rákosi és a Kádár korszak politikai foglyai életében?
Igen volt. A Rákosi időkben nem tudták hosszú évekig, hogy a karhatalom által a lakásról, munkahelyről, vagy utcáról elhurcolttal mi történt. A feleséget kényszerítették a válóper beadására, ha állhatatos maradt, kirúgták állásából, lakásából. Elhelyezkedni csak alkalmi munkában tudott. A társadalom peremén tengődött. A börtönben az állandó éhezés, télen a fűtetlenség, a teljes izoláció, a kegyetlen bánásmód, az elítéltek tömeges bántalmazása, a kurtavas, a szökés közbeni agyonlövés. A Kádár rendszer elítéltjeinek börtöneiben ez megszűnik. A feleség tudomást szerez férjéről él-e vagy meghalt. Ha kivégeztek egyes esetekben még gondosan kitisztított ruháit is átadják a hozzátartozóknak. Karhatalmi őrség nincs. A régi elvet, amelyet a Rajk és más koncepciós perek elítéltjei jól ismertek, már ritkában lehet alkalmazni. "Ne csak őrizd, gyűlöld is őket" jelmondat lekerült a börtönőrök körletei, pihenő helységei faláról. Aki személyi okokból, beállítottságánál fogva, vagy hivatalos propaganda és nevelés hatása alatt gyűlöletét érezteti, vagy kegyetlenkedik, a foglyokkal rövid idő alatt rájön, hogy "nem jó üzlet" és befektetés ez a magatartás. Az 56-os politikai elítéltek homogénebb társaság, mint a Rákosi korszak páriái. Gyorsabban kialakulnak a sajátos védelmi fogások a smasszer "ordasokkal" szemben.
Főleg gazdasági okokból. A börtönök termelő üzemágak is egyben, ahol az elítélt dolgozik és a parancsnokság által megszabott fizetést kap munkája és teljesítménye után. Ebből levonják a rabtartás költségeit, letiltásokat stb. pl. gyermektartás vagy társadalmi tulajdonban okozott kár bírói ítélettel való megtérítése. A fennmaradó összegből 80-110 Ft.-ért "spájzolhat” azaz egy hónapban ennyi összegért vehet szalonnát, cukrot, cigarettát és tisztasági szereket. A börtönőr egyben munkafelügyelő is és a termelés arányában havi prémiumban részesül. Az 56-os elítéltek szinte kivétel nélkül a termelőmunkában résztvevők, hivatalokban, vagy egyéb területen dolgozók közül kerültek ki a börtönökbe. Termelési és irányítási tapasztalattal rendelkeznek.
A börtön üzemágak tervteljesítése biztosítva van, ha a politikai foglyok végzik a munkát.
A hivatásos bűnözők a negyedrészét sem termelik, mondván, életemben nem dolgoztam, pont a börtönben nem kezdem el. A kegyetlenkedő börtönőr a zsebén érzi meg a kilengés következményeit. A termelés visszaesik, sok a selejt és nincs prémiuma. A szelídítésnek ezt a módszerét gyorsan felismerik és a fegyőrök is igyekszenek a munkahelyi légkör megjavításával visszaszerezni az elveszett javakat. A közös érdek, közös nevezőre hozza az érdekelt feleket.
A börtönben általános iskola működik, ahol munkaidő után az elítélt tanárok, tanítók külső felügyelet mellett oktatják elítélt társaikat. Erről év végén rendes iskolai bizonyítványt adnak.
A politikai perekben mellékbüntetésként a vagyonelkobzást is kimondták. Az elítélt lakását kiürítették. Az elítélt részére egy fekhelyet, egy szekrényt, két rend ruhát hagynak meg.
A családtagokkal való érintkezése az elítéltnek még mindig szörnyű körülmények között zajlik. A nagy ítéletes politikai foglyok hat havonként találkozhatnak hozzátartozóikkal 10 percig. A beszélő rács mögött olyan távolságban és hangzavarban történik, hogy szinte érthetetlenné válik és inkább csak a vizuális „látást” elégíti ki.
Csomag szintén félévben egyszer 3 kg a megszabott élelmiszer keretig. Levélírás három havonként 1 oldal, kizárólag családi kérdésekkel foglalkozhat.
A gazdasági érdekeltség, érdekközösségé válik, a hangnem és a bánásmód egyes esetekben művezető és munkás viszonylat szintjén mozog. A börtönelhárítás jelzi a liberális állapotot.
Az elítélteket ezért általában 1 és fél vagy 2 évenként más börtönbe szállítják. Gyűjtőből Vácra, majd Vácról a Gyűjtőbe. Az átszállítás 2-3 hónapig is eltart, ez alatt az idő alatt a termelés folyamatosságának indoklásával a politikai foglyokat együtt tartják a közbűntényesekkel.
A néhány „balos” politikai foglyot természetesen nem keverik össze még a többi politikaival sem. Jóval kedvezőbb körülmények között a börtön korház elkülönített extra zárkájában töltik büntetésüket, mint pl. Farkas Mihály, Péter Gábor, Farkas Vladimir, majd a hatvanas években a kínai vonalat követő katonatisztek.
Ki esik az amnesztiába?
Az első egyéni amnesztia keretben ezek a „bocsánatos bűnöket” elkövetők esnek bele, valamint azok az írók, /Déry, Háy, Zelk/, akikért a PEN klub, a nyugati intellektuelek beleértve a kommunistákat, mint pl. az olasz kommunista párt főtitkára Togliatti is, interveniál sorozatosan.
A Kádár rezsim szeretne szalonképessé válni. Egyre kellemetlenebb az évenként megismétlődő ENSZ határozat, amelyekre nem sokat adnak, de mégsem szeretik a kormos kezűek, ha a nevüket emlegetik. Az ENSZ főtitkár U-tant az általános amnesztiától teszi függővé Magyarországi 1átogatását. A tárgyalások lassan haladnak, végül megtörténik a titkos megegyezés, hogy 1963 első negyedében az amnesztiát meghirdeti és végrehajtja a Kádár rezsim.
A történelem során minden rendszer az ellene felkelt tömegeket csőcseléknek, bűnöző elemeknek nyilvánítja. A gyilkosság az amnesztiánál is szabadulást kizáró ok volt. A karhatalom igyekezett minél több közönséges bűncselekményt hozzáfércelni a politikai perek vádlottjaikhoz.
Hogyan lesz egy köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő járási főorvosból szervezkedés vezetője és rabló? A járási forradalmi bizottság megalakul és a járás legnépszerűbb és mindenki által ismert főorvosát választja elnökéül távollététben. Azért távollétében, mert most is a falvakat járva gyógyít, sebesülteket kezel. A szovjet intervenció után a helyi pártbizottság is elismeri és ténykedik a feloszlatásig. A növekvő terrorral egyre inkább szembe kerül, ezért letartóztatják. Forradalmi bizottság vezetője, tehát a norma szerint 15 éves ítéletet kap. November 3.-án a járási korház részére szállított élelmiszert veszi át 80.000 Ft. Értékben, amelyet a TSZ-ek küldtek a korháznak. A szállítmányt fegyveres nemzetőrök kísérik. Karhatalmi minősítésben ellenforradalmi fegyveres banditák, akik a TSZ-től „erőszakkal” raboltak élelmiszert. Bizonyíték: fegyveres csoportnak a TSZ elnök, nem mert nemet mondani. Az orvos a fegyveres csoport vezetőjétől vette át a szállítmányt. Bizonyíték a sajátkezű aláírása és a forradalmi bizottság pecsétje. Társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett rablásban tevékeny részvétel. Korházi vagy mentőorvosok ítéletében is szerepel ugyanez a bűncselekmény.
Kollektív bántalmazások a börtönön belül.
Alkalmam volt elolvasni egy tanulmányt, amelyeket baráti körünk egyik tagja készített a börtönállapotokról. A fegyelmi lapok értékelése során jutott igen érdekes következtetésekre.
A Rákosi korszak izolált börtöneiben és internálótáboraiban az elítélt életre, halálra ki volt szolgáltatva a karhatalmi őrség kénye kedvére.
Minden egyes „személyi kultusz” korszakában elítélt egy, vagy több esetben átment egyéni, vagy kollektív bántalmazáson. Pl. Bánkuti Antal karhatalmi őrnagy a Kozma utcai gyűjtőfogház parancsnoka Sztálin halálának napján megrendezte a börtönben őrzött politikai foglyok részére az emlékezetes „Csillagtúrát”. A börtönépületek 3 ágú csillag alakban vannak építve. A rabokat kihajtották a folyosóra és a középkori katonai vesszőfutás modern változatát mutatta be a karhatalmi őrség. Vessző helyett gumibotot használtak a két sorban felállított terrorlegények, akik a csillagok közötti átjáró lépcsőin álltak fel, hogy áldozataik futni se tudjanak. Az eszméletlenre vert elítéltek legurultak, majd egy halomba zuhantak a lépcső alján. Nincs statisztikai adat hányan haltak bele akkor, vagy később a „kegyeletes emlék túrában”. Recsken és más táborokban is hasonló középkori módszerekkel végezték a kollektív megtorlást, szökés, vagy szökési kísérletek után. Az egyik szökés utáni terrorakció eredményeképp 5-8 főre emelkedett a napi halálesetek száma.
Az 1956-os forradalom elítéltjeivel is megpróbálták a karhatalmista őrség börtönőrré vedlett tagjai a rutinos módszer alkalmazását. Különösen azok érezték ismét erősnek magukat, akik a vesszőfutásban való aktív szereplésük miatt az októberi napokba elbújtak. Az „ellenforradalmárok” testi-lelki gyötrése, most kéjes elégtételt adott az elszenvedett néhánynapos reszketésért. Provokálták az elítéltet, akár szóban, majd akár felelt-akár nem, a pofon és rúgás következett.
Most történt a meglepetés. Az elítélt visszaütött. Hallatlan eset volt ez a smasszerok számára. Első ízben a szokásos megtorlást alkalmazták. Egy cellában 6-8 fős mészáros termetű hóhérlegény eszméletlenre verte az elítéltet. Ez nem riasztotta el a későbbi provokáltakat a visszaütéstől, hiszen a verés következményeit a fiatal szervezet gyorsan kiheverte. Új hős típus született. A kivert fogú smasszer a gúny céltáblája lett (még bajtársai között is) és csak áthelyezés oldotta meg az elveszett tekintély problémáját.
A következő próbálkozások hasonló eredményekkel jártak. Most már nem veréssel, hanem bírósági eljárással torolták a sérelmeket. Hatósági közeg elleni erőszak címén egy-másfél éveket szabtak ki, amely a büntetést meghosszabbította, és mint visszaeső a szenvedő alany nem részesülhetett negyed kedvezménybe, vagy amnesztiát kizáró tényezőként szerepelt az új „bűncselekmény”. De e néhány pionírnak köszönhették jórészt az 56-os elítéltek, hogy megszűnt a testi fenyítés és kínzás e nyílt formája.
Kopácsi-Gelberger Judith
