elhallgatott tények
elhallgatott tények
Új sorozatot indítunk a Kádár rendszer igazságszolgáltatásának sajátosságairól. Közlője Kopácsi-Gelberger Judith, alapja Dr. Kopácsi Sándor tanulmánya, 1976 Torontó.
Ítéletek csupán ellenforradalmi cselekményekért?
A Kádár rezsim éllovasai minden beszédükben kiemelték, hogy nem politikai nézeteikért ítélik el 56 résztvevőit, hanem konkrét ellenforradalmi cselekményekért. A görcsös igyekezet, amellyel ezt hangsúlyozták, csak hitvány módon takarta el a valóságot. Igenis számos embert ítéltek el csak azért, mert ragaszkodott nézeteihez. Különösen állt ez olyan intellektuális vádlottak esetében, akik napló vagy feljegyzés formájában örökítették meg gondolataikat. Ez írásbeli korpusz, élesen bizonyította a személy társadalmi veszélyességét. Tíz évtől életfogytiglaniig terjedő börtönnel mérték az ilyen motívumú cselekményeket.
De nemcsak nézetekért, de származásért is ítéltek el embereket. Köztudott volt ez időben az egész magyar közvélemény előtt, hogy Pálinkás honvéd őrnagyot – aki Mindszenty hercegprímást szállította katonai kísérettel Budapestre 1956 októberében – azért végezték ki, mert azelőtt őrgróf Palaviccini volt.
De vegyünk szimplább eseteket. Egy pofon, amely 8 napon belül gyógyul, könnyű testi sértés. A falusi fiatalember részegen adott egy pofont a párttitkárnak 56 októberében. Régi családi viszálykodás állt a dolog hátterében. Ez a tárgyaláson is igazolást nyert. Ezért kapott "csak” öt esztendő börtönt a fiatal. A felértékelés az ítélet szerint: a párttitkár a népi demokratikus államrend reprezentánsa, személyében a rendszert érte támadás. Az állítólagos sérelmét torolta meg. Napnál világosabb itt ellenforradalmi cselekményről van szó.
Börtönviszonyok 1956 után
A futószalagon gyártott ítéletek zsúfolásig töltik az ország börtöneit. A magánzárkákban 4-6 embert préselnek be. A vaságyat kiteszik, és helyére szalmazsákok kerülnek, csak a közönséges bűnözőknek jár az ágy, a politikai fogoly elbánás tekintetében minden szempontból rosszabb helyzetbe kerül.
A börtönök a Belügyminisztérium Büntetés Végrehajtás Parancsnoksága alá tartoznak. A rabokra a börtönőrök, a börtönőrökre és rabokra is egyaránt a karhatalmista elhárító tiszt vigyáz. November 4-től kb. 1957 januárjáig az orosz MVD adja az őrséget, majd fokozatosan a belső őrséget a börtönőrök, majd januárban a külső tornyok őrségét is átadják a Börtön Parancsnokságnak. A külső őrséget még egy évig a pufajkások nevén közismert karhatalom, a munkásőrség, sok esetben vezényelt kiskatonák adják. A megnövekedett rabtartáshoz emelt létszámú őrség szükséges. A BV állományába nagy számban toborozzák a görög menekülteket, akiket a köznyelv „janicsároknak" becéz.
Az Országos Börtönparancsnokság elhárító parancsnoka Potecz József volt, karhatalmista őrnagy, aki az 50-es években a recski haláltábor parancsnoka volt. A rabok is csak a „recski hóhér” néven emlegették.
A csikos rabruha ismét szimbólum lesz. A szimpátia a megbilincselt és a rabomobilból kitekintő foglyok felé fordul, hiába igyekszik a "Népszabadságban” Szabó László és Pintér István pogrom hangulatot teremteni fantáziadús riportjaikkal. A Rajk, Mindszenthy és egyéb perek túlságosan megfeküdték a nagy tömegek gyomrát ahhoz, hogy a változatlanul bárgyún kiagyalt rémtörténeteiknek valami hatása lenne.
A "közvéleményt”, akiknek a cikkek íródnak lényegében egy-kétszázezer ember, karhatalmisták, pártfunkcionáriusok, az új osztály tagjai és kiszolgálói.
Nem tömegeket mozgató, lázba hozó, inkább megfélemlítő irományok ezek, amelyek igazi célja, hogy rémült, mindenbe beletörődő nyájjá szelídítse őket.
A titkos Nagy Imre per
1958 júniusában a Nagy Imre per és a végrehajtott halálos ítéletekről szóló kommüniké a döbbenet erejével hatott a magyar és világközvéleményre.
Bennünket is meglepett, és lesújtott ez a bunkerben végrehajtott hitszegő gyilkosság. Egyik barátunk fogalmazása szerint Kádár is megrendezte a maga "hosszú kések éjszakáját".
Vajh a titoktartás annyira mély volt, hogy semmi nem szivárgott ki a pert megelőzően? Klasszikus értelemben vett titoktartás 1956 után nem létezett. Időlegesen meg tudták akadályozni a hírek kiszivárgását forgalomból való kivonással. Bizonyos értesüléseink voltak, de ezeket nem tudtuk ellenőrizni. A bírákat és védőket "vidékre utaztatták" és amikor néhány exponens személy ismét nem volt található hivatalában az előzetes rutinkiszállások elaltatták a figyelmet.
Utólag azonban már aránylag könnyen lehetett rekonstruálni a per egyes részleteit és az előzményeket. Nem egészen egy év alatt a legbizalmasabb beszélgetésekről is megtudtunk részleteket. Az ügyész, a bíró és a védők neveit a Nagy Imre perről szóló közlemény mellőzte, valamint azt is, hol folytatták le a tárgyalást.
A Fehér Könyvet csak kb. 2 hónappal a per után fércelték össze. Többen vizsgáltuk az anyagot és arra a megállapításra jutottunk, hogy a periratot nem magyar jogászok készítették. Magán viselte a trockista perek minden ismérvét. A revizionista árulóktól az imperialista körökig mindenkit egy tepsibe sütöttek.
Dr Kádár Miklós professzor a jogi kar büntetőjogi tanszékének vezetője jegyezte meg: „Ha ez a vád igaz lenne, úgy minden karhatalmista tisztet el kell ítélni, vezetőiket felkötni, hogy az orruk előtt szervezkedett Nagy Imre és az egész Magyar Nép. "
A pert egy különleges tanács folytatta le. A Legfelsőbb Bíróság Különtanácsának elnöke Dr. Vida Ferenc (mozgalmi nevén Tunisz). Amikor az igazságügy miniszter kiosztotta a vádiratot és a per anyagát, Vida kb. két hétig tanulmányozta, majd referált a miniszternek. „Az anyagot áttanulmányoztam, ebből nemcsak, hogy halálos ítéletet, de szerintem pert sem lehet csinálni.”
A kistermetű Dr. Nezvál Ferenc felugrott és halálsápadtan ordította."Meg vagy őrülve Tunisz? Az oroszok mindkettőnket felakasztanak."
Nesze neked független magyar igazságszolgáltatás!
Ezt az érvet már „Tunisz” is megértette, itt már nem jogról, hanem fejről volt szó.
Dr. Nezvál Ferenc a Kádár rezsim igazságügy minisztere, kinevezése előtt a Fővárosi Tanács Végrehajtó bizottságának elnökhelyettese volt. Jogi egyetemet végzett levelező tagozaton, barátai véleménye szerint közismerten nehézfejű ember volt, aki egy igazságot ismert gyermek kora óta, "Borban az igazság." Ehhez hű maradt Igazságügy Miniszter korában is. Közeli munkatársai és kísérői már tudták mikor kell karon fogni és kikísérni egy-egy külföldi látogatása, vagy hazai fogadások alkalmával. Nezvál attrakciója közismert volt Berlinben a keletnémet igazságügy miniszter vendégeként fogadáson kiállt a ring közepére és egy üveg 5 puttonyos tokaji asszu bort egy hajtásra kiivott és a kísérők közbelépése vetett véget a bor hatására rendezett kínos jelentenek.
Dr. Vida Ferenc végrehajtotta az utasítást. A vádat Dr. Szalai József a Legfőbb Ügyész első helyettese képviselte. Szalai József a háború alatt egy hadiüzem defenzív tisztjeként szolgált, akit e tevékenységének későbbi büntetlensége fejében tettek engedelmes parancsvégrehajtó bábjogásszá a karhatalmisták.
Vida és Szalai a perek befejezése útin magas kormánykitüntetésben részesült, éppúgy, mint Jankó Péter és Alapi Gyula a Rajk per jutalmaképpen. Szalait ezenkívül a Legfelsőbb Bíróság ülnökévé nevezték ki. Vida visszavonult a politikai perek porondjáról és vitás találmányi ügyek bírájaként működött. Szalai József a 60. életévét betöltve azonnal nyugdíjaztatta magát Egy fél évig élvezte a nyugdíjat. 1971 Karácsonyán az egyik Balatonfüredi üdülőbe érkezett kél hetes beutalással. Az üdülő halljában csomagját letette, a szívéhez kapott, a fotelbe zuhant és meghalt. Miután az orvos a beállt halált megállapította, az elszállításról kellett sürgősen gondoskodni, mert az érkező vendégeket a letakart holttest érthetően deprimálta. A hatalmas hóvihar és hófúvás miatt az üdülő vezetője hosszas szaladgálás után csak egy közelben lakó paraszt segítségét tudta igénybe venni. Végül is sikerült a helyi temető halottasházába elszállítani Szalai József tetemét egy trágyás szekéren. A jogi egyetemen és jogászi körökben, szállóigévé vált az egyik professzor megállapítása, "szép halála volt, de a trágyás szekéren megtett út csak érdemdús befejezése volt az életútjának".
Politikai elítéltek 1956 után
A politikai elítéltek 85%.-a 56-ért ült. A többi 15% régebben elítélt háborús bűnös és a Rákosista koncepciós perek maradványai, akiket elfelejtettek rehabilitálni. Az utóbbiak 1956-ban szabadultak feltételesen. A karhatalom egy részüket begyűjtötte, mások kisebb bűncselekmények miatt kapták vissza új ítélet keretében, mint visszaesők a 10-15 éves ítéleteket összbüntetésbe foglalva.
Ilyen volt pl. H. József ügye, aki 1949-50-es években a jugó határ mentén teljesített határ szolgálatot, járőrözés közben hóviharba kerültek és áttévedtek jugoszláv területre, ahol elfogták őket. Sikerült tisztázni magukat az időjárás önmagában is elegendő volt az igazolásra. A jugó határőrtiszt javasolta, hogy ne térjen vissza, mert ismervén a politikai körülményeket életveszélyes helyzetbe kerülnek. Néhány napig tartó töprengés után a járőrtárs megfogadta a tanácsot. H. József visszatért és jelentkezett a határőr állomáson. Azonnal letartóztatták és szökés, hűtlenség címén, mint titóista kémet első fokon halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték.
1956 őszén szabadlábra helyezték és ítéletét l0 évre csökkentették. 1956 októbere megszakította a beindult rehabilitálást. 1958-ban féltékenységből felesége vélt vagy valóságos szeretőjét késszúrással súlyosan megsebesítette. 2 évi börtönre ítélték és összbüntetésbe foglalták az előző Ítéletet. Így 11 év börtönbüntetés várt rá, amelyből 5 és fél évet töltött le 56 előtt. Hiába írta havonta a kérvényeket, ügyével senki sem foglalkozott. Mint visszaeső reménye sem lehetett a negyeddel való szabadulásra. A csendes apátia és dühroham között töltötte börtön büntetését.
Voltak még a vallási fanatikusak, főleg Jehova tanúi szekta tagjai. Ezeket az egyébként jámbor embereket minden totális rendszer esküdt ellenségének tekinti, mivel hitük tiltja a fegyverfogást.
Az 1959-60-as években az erőszakos TSZ (termelőszövetkezetek) szervezés során ismét sok parasztot ítéltek el izgatás címén, hogy az ellenállást megtörjék. Az ítéletek 6 hónaptól másfél évig terjedő időtartalmúak voltak. A Rákosi korszak hasonló időszakához viszonyítva jóval enyhébbek.
Azt hiszem nem érdektelen megjegyeznem, az erdélyi magyarság elrománosítása ellen alakult „Transzilvánia Társaság” elitélését. Ezek nagyrészt erdélyi származású értelmiségiek voltak, akik adatokat gyűjtöttek az erdélyi magyarok elnyomásáról. Ezeket a magyar párt és államvezetésnek küldték meg. Kérésük az volt, hogy a magyar kormány interveniáljon a románoknál a lenini nemzetiségi politika durva megsértése ellen. A résztvevőket nacionalista szervezkedés és a népek békéjének megbontása címén hosszú börtönbüntetésre ítélték.
A börtönök közül a Budapesti Gyűjtőfogház, a Váci, a Sátoraljaújhelyi Márianosztrán, valamint a budai Fő utcában voltak politikai foglyok. A Márianosztrai hírhedt börtön, mint fegyintézet nevében megszűnt. A népi demokrácia csak börtönbüntetést szab ki szabadságvesztésként. De a börtönök között éppúgy lényeges különbség van, mint a régi fogház és fegyintézet között.
Márianosztra az úgynevezett osztályidegenek börtöne. Ide szállították azokat, akik rossz helyre születtek. Arisztokrata nem igen akadt, de a karhatalom minősítése szerint ide kerülnek a nagypolgári származásúak, vagy azok, akik a régi rendszerben valamilyen magasabb funkciót töltöttek be, de itt vannak a kulákok és a kulákok gyermekei is. Ezt a kategóriát a rezsim a polgári életben eltörölte, de a karhatalom felügyelete alatt működő börtönvilágban még virágkorát élte. Ide szállították az írók közül Déry Tibort, Háy Gyulát és Zelk Zoltánt is. Azért csak e három nevet emelem ki, mivel közismertek és mindhárman a kommunista párt tagjai voltak, börtön és emigráció volt osztályrészük a Horthy rendszerben. A párt ismerte származásukat és azzal együtt fogadta tagjai közé őket. Az emigrációban és a börtönökben közös sorsot szenvedtek a munkás, vagy a munkásszármazású elvtársaikkal.
A szocialista titkosrendőrség éberségének köszönhető, hogy felfedve múltjukat az osztályidegen börtönbe különítették el őket. Lehet, hogy az új osztály ezzel akarta kifejezésre juttatni, hogy tőle aztán valóban idegen a gondolkodás és a gondolatok megfogalmazói, az írók és költők.
A Márianosztrai börtön lélekgyilkos kegyetlenségével túltett a többi intézeten. A hozzátartozóktól a hír azonban gyorsan kiszivárgott. A PEN klub és neves nyugati személyiségek tiltakozása eredményeként két hónap múlva Déryéket Vácra szállították. Az osztályidegen börtön a hatvanas évek elejéig állt fenn, amikor az Igazságügy minisztérium átvette a börtönök felügyeletét. Csak a kontraszt kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a szintén osztályidegen Piros László, aki októberben asszonyokra és gyerekekre lövetett, mint belügyminiszter, mindmáig a Szegedi Szalámigyár többszörösen kitüntetett igazgatója. Lehetséges, a rendszer ilyen áttételes utón rója le háláját az egykori húsdarálásért?
Kopácsi-Gelberger Judith
