elhallgatott tények
elhallgatott tények
Új sorozatot indítunk a Kádár rendszer igazságszolgáltatásának sajátosságairól. Közlője Kopácsi-Gelberger Judith, alapja Dr. Kopácsi Sándor tanulmánya, 1976 Torontó.
Ki vesz részt az ügyészi/bírói munkában 1956 után?
Sok vita volt baráti körünkben, ebben az időben. A legélesebb pontja - részt venni az ügyészi/bírói munkában, vagy távol maradni tőle?
Bármilyen álláspontot vallott magáénak a jogász, a kiindulás egy töröl fakadt. A lelkiismeret kereste a legjobbnak vélt megoldást.
Az ügyészi vagy bírói munkától való egyértelmű visszavonulásnak megvolt a lehetősége. A pártba nem lépett be, fenntartásait hangoztatta, vagy betegségre hivatkozva.
A résztvevők érve is meggyőzően hangzott, bár abban az időben nem egy régi barátság borult fel időlegesen a szenvedélyes álláspontok összecsapása során.
A lényeges érve, a továbbra is szolgálatban maradóknak a következő volt:
Belépni az MSZMP-be és megmaradni vagy elfoglalni a kulcspozíciókat, mivel csak így lehet biztosítani, hogy az ÁVÓ hatalma ne kerekedjen ismét felül. Kádár sem akarhatja a régi lejárt módszerek folytatását, hiszen éppen ezért robbant ki a felkelés. A vezető posztokat nem szabad a kompromittált, bármily utasítást végrehajtó banditák kezében hagyni.
Az első két hónap tapasztalata azt látszott bizonyítani, hogy a résztvevőknek van igaza, hiszen az ítéletek enyhék voltak, pl. Obersovszky egy éves ítéletet kapott először, és az ÁVÓ utasításait nem egy ügyész vagy bíró semmibe vette.
De az a hatalom, amely Kádárt miniszterelnökké tette, eleve meghatározta a menetrendet. A résztvevők szándéka nem befolyásolt semmit. Erről az első igazságügyi aktíva értekezleten győződhettek meg a résztvevők, ahol Marosán útszéli aláfestéssel, de lényegében az oroszok követelését vagy utasítását ismertette. Elsődlegesen, minden egyes megölt orosz katona gyilkosának felelnie kell. A fejet-fejért elv mindenkit megdöbbentett. Senki sem tudta a szovjet veszteségeket, erről hivatalos közlemény nem jelent meg. Találgattuk, hogy a sebeibe később belehalt katonák is ide értendők-e? A Magyarországon megöltek számába, ha úgy vesszük, beletartoznak a gyűjtőfogházban és más helyeken az MKV által kivégzettek is. Ekkor már megjelentek a népköztársaság Elnöki Tanácsának Törvényerejű rendeletei, amely jogi keretet adtak a korlátlan halálos ítélet hozatalára gyorsított eljárás keretében.
" A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a rögtönbíráskodást, az 1956 évi december hó 11. napjának 18. órájától kezdődő hatállyal az ország egész területére elrendeli.
A rögtönbíráskodási eljárás a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa más rögtönítélő tanácsok kijelölése iránt is tehet intézkedést.
A rögtönbíráskodás részletes szabályainak megállapítására a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a kormányt felhatalmazza."
1957. január 13.-án a sajtóban megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelete a gyorsított büntető eljárás alkalmazásáról, a következő cselekmények esetén:
"Lőfegyver és robbanó anyag engedély nélküli tartása, közüzemeknek okozott károk, a közérdekű üzemek működésének szándékos megzavarása, szervezkedés, lázadás, hűtlenség stb. stb.
4 & 1 pont: a gyorsított eljárásban az ügyész a terheltet vádirat mellőzésével a bíróság elé állíthatja."
A 25.& kimondja: „A gyorsított eljárásban elbírált büntettek büntetésé halál. "
A döbbenetes bejelentés után több kérdést vetettek fel Marosánnak. Pl. mivel lehet bizonyítani a gyilkosság vádját? Marosán válasza: „Nem kell bizonyítani, hogy a vádlott golyója oltott ki életet. A felelősség kollektív. Aki akár egyénileg, akár csoportosan résztvett fegyveres akcióban szovjet csapatok ellen, potenciális gyilkosnak tekintendő, és csak a fegyveres akciót kell bizonyítani. Pl. aki rálőtt, vagy benzines palackot dobott egy szovjet tankra, a büntetés egyértelműen halál.”
Nemcsak kérdés, de törvényességi ellenvélemény is elhangzott. A legélesebben az egyik megyei ügyészség vezetője szállt szembe a marosáni igehirdetéssel. A válasz olyan vészt jóslóan fenyegető volt, hogy már a szünetben azt javasolták neki barátai, hogy ne térjen vissza az értekezletre, és azonnal menjen illegalitásba, mert az élete veszélyben forog. Szerencséjére megfogadta a tanácsot, és ezt követően vidéken népi kollégista barátai bujtatták tanyákon, szőlőhegyen hónapokig. Az ÁVO-sok már az értekezlet befejezésekor keresték, és mint a Megyei Ügyészség Forradalmi Bizottságának elnökét, rövid úton halálra ítélték volna, ha ugyan már az őrizetbe vétele után nem verték volna agyon bőszült haragjukban. Kilenc hónap után önként jelentkezett és barátai közbenjárására kapott "csak” viszonylag enyhe, 8 évi börtönbüntetést.
Az ügyészek különösen nehéz helyzetbe kerültek, mert szinte minden megyei, járási, kerületi ügyészségen alakult Forradalmi Bizottság, amelynek sok ügyész formailag is tagja lett. De alig volt ügyész, aki az ÁVH feloszlatása után, ne hozott volna őrizetbe vételi határozatot az önként jelentkező ÁVH-s tisztekkel szemben, akiknek az ügyészségeken való jelentkezését Münich Ferenc Belügyminiszter adta parancsba. Ez a cselekmény, mint a személyi szabadság jogtalan, törvénytelen korlátozásaként szerepelt, ritkán önmagában, általában halmazatban, ellenforradalmi bűncselekmény mellett.
Az ügyészek tehát választhattak, vagy ők képviselik a vádat, vagy ellenük emelik más ügyészek, vagy ügyésszé vedlett, sebtében kinevezett ÁVÓ-sok.
A teoretikus kérdést a pragmatikus külső hatalom gyorsan eldöntötte.
Barátaim számára egy út maradt. Valamilyen módon kimaradni a politikai perekből. Aki lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy nem vállal részt a gyilkosságokban, az ki-ki a lehetőségek felhasználásával elkerülte a részvételt /bűnrészességet/. Természetesen a hangos véleménynyilvánítást mellőzni kellett. Volt, akinek sikerült a polgári vagy köztörvényes ügyekhez átkerülni, mások /akik a pártba nem léptek be/ különféle hosszabb betegségekkel, idegösszeomlás, ér-trombózis stb. vészelte át a nehéz időket. Néhányan vállalati jogtanácsosi területen folytatták tovább jogászi munkájukat. Nem kellett túl sokat hozzájátszani a meglévő betegséghez, hiszen e tragikus korszaknak nem ritkasága, hanem velejárója volt a szívtrombózis és az idegösszeomlás.
Halálos tanácsok és a gyermekgyilkosságok
A diktatúrák természetrajzához tartozik, hogy bár sok minden hiánycikk, de hóhér és ítélet mindég rendelkezésre áll kielégítő mennyiségben.
Kialakultak a halálos tanácsok, amelyek közül leghírhedtebb a Halász és Tucsek elnökletével működő bíróságok voltak. Kiemelkedőbb ügyészi karriert, mint a Rákosi korszakban Alapi Gyuláé, nem igen lehet megemlíteni, mert ezek a tanácsok, ahol tömegével hozták a halálos ítéleteket, a vádat, eme szürke kerületi ügyész képviselte.
A perek kezdeti nyilvánossága egyre inkább megszűnt. Néhány közeli hozzá-tartozó és civilbe öltözött ÁVO-sok, karhatalmisták, munkásőrök és pártfunkcionáriusok képviselték a közönséget. Később már családtagok sem vehettek részt csak az ÁVO-sok vagy egyszerűen zárt tárgyaláson ítélkeztek. A hadbíróságok is teljesen titokban hozták az ítéleteket.
A fejkvótát szó szerint értelmezte az ÁVÓ és a szovjet utasítás tervszámaihoz hozzácsapta az ÁVH veszteségeit is.
A norma túlteljesítés sohasem volt idegen a szocialista erőszakszervnél.
Így történtek meg a ma már hihetetlennek tűnő események, amelyeknek szemtanúi voltunk azokkal a hozzátartozókkal együtt, akik a Fő utcába illetve a Gyorskocsi utcába tisztasági csomagot vittek letartóztatott hozzátartozóiknak. Jellemző a méretekre, hogy a sor egészen a Bem szoborig kígyózott.
A kivégzett 12-14 éves gyermekek ruháit itt adták ki az őrjöngő szülőknek.
Ezek a gyermekek még fel sem tudták fogni, amikor a harcok során elfogták őket, hogy milyen következményekkel jár az a cselekmény, amelyet nem is tagadtak, sőt dicsekedtek vele.
A rendkívüli törvények, a gyorsított eljárás keretében módot adtak a sommás ítéletekre, de sehol sem találkoztunk még utalásképpen sem, hogy a Büntető Törvénykönyv általános részét megváltoztatták volna; nevezetesen a fiatal és gyermekkorúak korlátozott cselekvőképességét nem vonta kétségbe senki.
Ezzel kapcsolatban Balázsi Béla /Reki/ az ÁVÓ vizsgálati főosztályának egyik vezetőjének tette fel a kérdést egyik barátunk: - van e tudomása gyermekek kivégzéséről?
Reki válasza: - Nem látok különbséget harc közben a szovjet csapatok által lelőtt vagy ugyanazon cselekményért néhány héttel később végrehajtott büntetés között.
Ki volt ez a Balázsi Béla? Érdemes az életrajzát egy pár sorban felvázolni:
Illegális kommunista, akit 1944 őszén letartóztattak. Nem bízott a lelki ellenálló képességében, s ezért, hogy társaira a kínzások alatt ne tehessen vallomást, elvágta a torkát és a hangszálait. A nyomát ettől kezdve viseli, nemcsak külsőleg, de rekedt fátyolos hangjában is. Ezért hívták Rekinek /sokan csak így ismerték/. A mozgalomban egyesek ezt hősies cselekedetnek könyvelték el, mások szerint, aki saját magával szemben ilyen kegyetlen tud lenni, attól nem igen lehet irgalmat várni.
Mint az ÁVH vizsgálati főosztályának vezetője kegyetlen cselekedeteiről volt hírhedt. Minden bűnt bebizonyított és bevallatott áldozataival, ebben a témakörben, hűséges tanítványa volt a Jenyiszenko féle csekistáknak. 1956 nyarán, Rákosi bukását követően hivatali hatalommal való visszaélés miatt elbocsájtották. November 4.-e után Kádár János terrorkorszakát is végigszolgálta. Majd a hatvanas évek elején, amikor a vasseprőt a sarokba állították és a „Személyi Kultusz" alatti tevékenység ismét napirendre került, megkezdődtek az elbocsájtások és nyugdíjazások. Reki rosszul mérte fel az erőviszonyokat és az ÁVÓ azon frakciójához kötötte a szekere rúdját, akik Kádár fejét követelték 56-ért. Nem vették tudomásul, hogy a "személyi kultusz” börtöneit megjárt Kádárra nagyobb szüksége van a szovjetvezetésnek, hiszen nevével fémjelezi, elködösíti, és ugyanakkor végrehajtja ugyanazokat a bűnöket, amelyeket a XX. kongresszuson Hruscsov elítélt.
Reki és társai több mint valószínű biztatást kaptak a csekista testvéreiktől, hiszen ezek nem voltak Hruscsovnak sem túl nagy hívei, mivel Hruscsov pellengérezte ki őket is. De azonnal elhúzódtak és hagyták barátaikat, amint azokat a magasabb érdekek a süllyesztőbe tették.
Kádár Rekit és néhány társát nem engedte a húsosfazék gazdasági stb. területén elhelyezkedni. Reki ismét talajt veszített, nem látta értelmét az életnek és öngyilkos lett, sikertelenül. Úgy látszik a saját nyakán felül nem elég biztonságos a célzási képessége. S ha már nem hal meg valaki, élni csak kell alapon, elvett egy nagyvásárcsarnoki maszek zöldségárus asszonyt, és most együtt árulják a zöldséget és Reki nosztalgikusan lékeli a görögdinnyét.
Kopácsi-Gelberger Judith