„Hungarista emigráció… az elvesztett haza kísértetei”

„Hungarista emigráció… az elvesztett haza kísértetei”

" Bukarestben és Erdélyben politikusok, a két legismertebb orgánum, az Adevarul és a Romania Libera, valamint két szélsőjobboldali párt, a Partidul Romania-Mare (PRM), illetve a Noua Dreapta (ND) is tiltakozik Nyírő József tervezett, május 27-én Székelyudvarhelyen történő újratemetése miatt. A román álláspont határozottan elutasítja, és támadó véleményt formál a Spanyolországban, 1953-ban elhunyt magyar író végakarátának érvényesítésével szemben. Az elmúlt napokban a legradikálisabb kijelentést Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármestertől idézték a romániai újságok, a PRM elnöke szerint ugyanis „furcsa, hogy egy Nagy-Magyarország harcos lesz eltemetve a mi szent földünkbe…”
Magyarország erdélyi származású kulturális államtitkára, Szőcs Géza szerint: „Nyírő politikai pályája nem rokonszenves, de az bizonyos, hogy románfalónak, antiszemitának nem mondható – nem olyan, amilyennek egy negyvenes évekbeli nácit elképzelünk”. – Az államtitkár, magyarországi újságírók előtt, még azt is hangsúlyozta, hogy Nyírő a nyilas pártban (sic!) nem vállalt szerepet…

*

1947-ben Magyarország háborús bűnösként kerestette Nyírőt

Ha a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata irattárát (az OSZK Kézirattár 567 jelzetű fondját) tanulmányozzuk, akkor egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az 1953. július 16-án Madridban elhunyt néhai erdélyi író nem volt tagja a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalomnak. 1941-ben, a II. bécsi döntést követően, behívott erdélyi képviselőként lett tagja a magyar Országgyűlésnek. – 1944. október 16. után is „behívott erdélyi képviselőként” maradt tagja az úgynevezett nyilas parlamentnek, Budapest ostromát elkerülendő menekült a Szálasi-kormány tagjaival (és Wass Albert gróffal) Szombathelyre, később Sopronba és Kőszegre, majd a visszavonuló hitleri hadsereggel Bajországba, ahol először az osztrák határ közelében lévő Wollabergben és Waldkirchenben élt.
1947-ben Magyarország, ti. Rajk László belügyminiszter, Nyírő József háborús bűnöskénti kiadatását kérelmezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság amerikai missziójának vezetőjétől, George Hatten Weems dandártábornoktól – de a kérést elutasították az amerikai hatóságok.
Az író 1950-ben a falangista Spanyol Államba költözött (ahol akkor a „Caudillo”, Francisco Franco uralkodott) és a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként politikai kommentárokat írt és aktív szerepet vállalt a nyilas-hungarista emigráció munkájában.

Amint az a korábban közzétett – a nyilas emigráció tevékenységével foglalkozó – cikkeinkben olvashattunk arról, hogy a hungarista állam és a nyilas parlament tagjai Henney Árpád altábornagy, Nyisztor Zoltán katolikus pap és Tarnói László jogász (Budinszky kabinetirodájának vezetője) kezdeményezésére Caracasban (Venezuelában) létrehozták a magyar nemzetiszocialisták túlélő szervezetét, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát. A svájci bankokba menekített, mintegy 6 millió US-dollárt érő aranykészlet képezte a HMH anyagi alapjait, azokat a költségeket, melyekből Európában, Ausztráliában, az észak- és dél-amerikai kontinensen szerkesztőségeket, könyvkiadó vállalkozásokat indítottak be, valamint nyomdákat működtettek. A Hírszolgálat nyújtott segítséget ahhoz is, hogy a hungarista állam keresett háborús bűnösei menedéket találjanak Argentinában, Spanyolországban, Uruguay-ban, Szíriában vagy a távoli ausztrál kontinensen.

A náci ODESSA mintájára létrehozott illegálisan tevékenykedő hungarista szervezet az újságokat, a könyvkiadókat és az egy-egy országban hivatalosan működő rádióállomásokat vélte a kapcsolattartás legjobb formájának – ezért a HMH munkatársait, a Nyilaskeresztes Párttal, a Szálasi-kormánnyal együttműködött írókból, költőkből és a kulturális élet nemzetiszocialista érzelmű tagjaiból válogatta ki. Így került védőernyőjük alá Páger Antal, Szeleczky Zita, Wass Albert, Milotay István, Ráttkay R. Kálmán, Muráti Lili, Szilassy László és Nyírő József is… A hungarista hírszolgálati tevékenységben, valamint a nemzetiszocialista szervezet által létrehozott, működtetett vagy támogatott orgánumoknál csak ismert és igazolt személyeket engedtek dolgozni. Csak a „kamerádokat”, a hungarista eszméhez közelállókat ajánlották be olyan helyekre, mint a müncheni Szabad Európa Rádió vagy a Spanyol Nemzeti Rádió – ezeknél a hírközlő orgánumoknál a nevezetteket antikommunista harcosként könyvelték el.

1952-ben a HMH felkérésére és támogatásával részt vett a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó megalapításában. Ugyanebben az évben a Nyugat-Németországban megalapított Magyar Szabadságharcos Szövetség (a horthysta, nyilas emigránsok szervezete) alelnökévé választották.
1953. október 16-án (!) hosszas betegség után egy madridi klinikán húnyt el. – Utolsó óráiban, honfitársairól szólva, keserűen állapította meg: „A hungarista emigráció… az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép… az elvesztett haza kísértetei”.
És bár végrendeletében úgy hagyta meg, hogy holttestét a szülőföldjén temessék el – hozzátartozói elhamvasztatták, urnáját pedig egy madridi kolumbáriumban helyezték el.

Bukarest szóbeli figyelmeztetés részesítette nagykövetünket

A madridi „galambházból” Budapestre szállított urna körül és felett – megelőzendő a székelyudvarhelyi Papkertben 2012. május 27-re tervezett szertartást – harsány vita zajlik. Az újratemetéssel kapcsolatban a bukaresti külügyminisztériumba kérették Magyarország ottani nagykövetét. A román külügy szóban arról tájékoztatta a magyar külképviseletet, hogy a jelenlegi román belpolitikai helyzetben időszerűtlennek tartja Nyírő újratemetését…
Mivel a néhai székely író hamvainak hazahozatalát és eltemetését a magyar Országgyűlés, személyesen Kövér László, patronálja, talán érdemes tanulmányozni azokat az éveket, azt a kort, amikor Nyírő József – még román állampolgárként – az irredenta érzéseken és célokon túllépve, ha formálisan nem is lépett be a Hubay, később Szálasi vezette Nyilaskeresztes Pártba a nemzetiszocialisták zászlaja alá sodródott.

Nyírőt 1916-ban szentelték pappá, a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, mikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. – A papi rendből való távozását követően a római katolikus egyház kiközösítette. Malmot bérelt, majd az elkövetkező tíz év során a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. – Wass Albert gróffal az Ellenzék elnevezésű lapnál ismerkedett meg, azon a helyen mindketten külsős munkatársként igyekeztek ismertté tenni nevüket, műveiket. (Wass Albert a gyakran átfogalmazott önéletrajzaiban ugyan úgy emlékezett, hogy az említett szerkesztőség belső köreihez tartoztak – de ezt a romániai kutatások nem igazolták.)

Ellentétben Wass Alberttel, Nyírő valóban alapító tagja volt az Erdélyi Szépmíves Céhnek – és tegyük hozzá a későbbi barátjánál jóval sikeresebb szerző is! – 1924-ben a Jézusfaragó ember című cikksorozatát szivesen olvasták úgy Erdélyben, mint Magyarországon.
Mikor a romániai hatóságok az Erdélyi Helikon néhány írója ügyében, 1930-at követően nemzetiszocialista propaganda terjesztése miatt vizsgálatot indítottak, visszavonult, a Brassó közeli Alsórákos (Racosul de Sus, német nevén Kormosbach) községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Később Székelyudvarhelyen épített házat. Csak több év elteltével tért vissza a Keleti Újsághoz, melynek 1939 és 1942 között a felelős szerkesztője volt. A második bécsi döntést követően – miután erdélyi képviselőként az Országgyűlés tagja lett – vette fel ismét a kapcsolatot Wass Alberttel, aki addigra már ismert alakja volt a Hungarista Mozgalomnak és kiváló ismeretségekre tett szert a hitleri Harmadik Birodalomban is. Foto: Kós Károly-Kemény János báró-Dsida Jenő és Nyírő,1942.

Képviselői elfoglaltsága mellett1942-1943-ban a radikális jobboldali orgánum, a Magyar Erő főmunkatársaként, szerkesztőjeként folytatta irodalmi tevékenységét, majd 1944-ben, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom hatalomátvételét követően a Magyar Ünnep, szintén szélsőjobboldali orgánum főmunkatársaként fejezte be a magyarországi pályafutását.

Az amerikai OSS elnevezésű kormányhivatal egyes esetekben, hasonlóan a korabeli szovjet gyakorlathoz, egyes esetekben eltekintett a háborús bűnösség megállapításától. Számukra Werner von Braun (Hitler büszkesége, a V-1 és V-2 szárnyasbombák megalkotója) nem volt háborús bűnös… Hasonló elbírálást kapott Wass Albert gróf is, akit 1951-ben vitt ki az Egyesült Államokba egy farmer – tény, hogy a menedékért cserébe elvált Eva Siemerstől, házasságot kellett kötnie a farmer, ex-katonatiszt lányával, Elisabeth McClain-nel, (az irodalomból „Bebe” néven ismert amerikai állampolgárral). – Ugyanígy menekült meg a felelősségre vonás elől prof. dr. Tarnói László, Alföldi Géza, a nyilas kormány propagandaminisztériuma kabinetfőnöke, Páger Antal a nyilaspárt nagyhatású, népszerű propagandistája és még sokan mások...
Martin Heidegger filozófust, az NSDAP meggyőződéses hívét, Hjalmar Schacht birodalmi minisztert (a náci fegyverkezési program irányítóját), Hans Fritzsche birodalmi rádiókommentátort és Franz von Pappen szintén ártatlannak („not guilty”) találták az amerikaiak.

A viszonylag korán elkezdődött „nyitás”, az Európában alig álcázott – ugyanakkor antifasiszta harcnak nevezett – tevékenység miatt az egyesült államokbeli és zsidó szervezetektől egymást követő feljelentések után a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Nyírő Józsefet kivonta a négyhatalmi megszállás alatt lévő Németországból. Az író így került Franco Spanyolországába, ahol gyakorlatilag ugyanazt a munkát végezhette, mint Borsányi Julián (Horthy és Szálasi vezérkari századosa), a Szabad Európa Rádió híres „Bell ezredese” – aki a hungarista állam honvédelmi minisztériuma részéről az Organisation Todt összekötőjeként intézte a zsidó honfitársaink kényszermunkatáborba hurcolását. És e helyen dolgozott, az amerikai bevándorlási engedély megszerzéséig, régi barátja Wass Albert gróf is.

Egy kiközösített személyt temet a római katolikus egyház?

A médiának és úgy általában az újságíróknak nem lehet tiszte felülbírálni a független és szabad Magyarország államtitkára – esetünkben Szőcs Géza – véleményét, de mert az irattárak, a kutatók és zsurnaliszták esetleg bővebb ismeretekkel rendelkeznek Nyírő József koráról és tevékenységeiről, két fontos körülményre hívnám fel a politikusok, illetve az olvasók figyelmét.
A tervezett május 27-i gyászszertartás, az újratemetés egyértelműen politikai gesztus. Éppen úgy, mint ahogy az volt Rajk László, Nagy Imre vagy Horthy Miklós magyarországi újratemetése. A már beharangozott, Románia és hazánk között már is feszült viszonyt eredményező esemény árnyékában a székelyudvarhelyi politikusok (elsősorban az RMDSZ-szel rivalizáló Szász Jenő) és a katolikus egyház magyarországi, valamint romániai vezetői elfeledkeznek arról a tényről, hogy Nyírő Józsefet 1919-ben kiközösítették a római katolikus egyház közösségeiből. - Ebből következően értelmezhetetlen az erdélyi és magyarországi katolikusok hozzáállása a székelyföldi ceremóniához, ahol is, az író végrendeletével nem egészen összeegyeztethető módon, nem a holttestét, hanem csak a hamvait akarják elhelyezni… úgy, olyan módon, hogy a távoli város temploma a radikális nacionalisták zarándokhelye legyen. A tervezett egyházi-politikai esemény előtt morális kötelesség e kérdésnek a tisztázása: miként lehet egy „kiugrott papot” a katolikus egyházközösségből eltávolított személyt feloldozás nélkül újratemetni?

Foto: Nyírő-ravatal, Nemzeti Pantheon, 2012. május 23

A gyászszertartás politikai vonatkozásai is megérnek egy misét… Hazánkban, ahová a több mint vitatott múltú Horthy Miklós földi maradványait visszahozták az egykori kenderesi birtokára, ahol szobrot emelnek a négy zsidótörvényt aláírt egykori kormányzónak és utcákat, tereket neveznek el róla – még csak-csak érthető a Wass Albert, Nyírő József, Kecskési Tollas Tibor körüli hozsannázás. De mint az Európai Unió tagállamnak, Románia fegyverbarátjának és szomszédjának alaposabban át kellene – illene! – gondolni a tervezett politikai kalandot.
Nagy író volt? Halhatatlanja a magyarországi és erdélyi irodalomnak?… – Mindezt majd a késői, a későbbi utókor majd eldönti. Ma itt él két nép és számos nemzetiség egymás szomszédságában. Erkölcsi, politikai kötelességünk, hogy az emberek milliói békében éljenek és ne ellenségként tekintsenek egymásra.
Ha így tesznek a társadalmi életünk irányítói, akkor – ha valóban nagy és jelentős író volt – maga Nyírő József is rábólintana a túlvilágról.

Néhány évvel ezelőtt – már a Ki menti meg Wass Albert lelkét című tanulmány megírása után – az egyik írásban figyelmeztettem olvasóinkat (a társadalmat), hogy a magyarországi szélsőjobboldali hordák nem fognak megállni a budapesti Kossuth Lajos téren… A figyelmeztetés hiábavalónak bizonyult. 2010 óta ismert: hazánkban 1944 óta először ülnek ismét neonáci képviselők a Parlamentben – Magyarország és az Európai Unió legnagyobb szégyenére.

Szemenyei-Kiss Tamás

Felhasznált irodalom:

Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Irattár (OSZK Kézirattár, fond 567 jelz. gyűjteménye)
Ki menti meg Wass Albert lelkét? (A Hét, Marosvásárhely, 2007)
Szemenyei-Kiss Tamás: Halált virágzik most a türelem (Új Kelet, 2007)"

Ez az írás az Ellenszék Vélemény Magazin oldalán jelent meg.