...mert biza, van rá igény!

...mert biza, van rá igény!

Hallgatom a híreket, és elfog egy deja vu érzés, hogyaszongya: etikai kódexet kreálnak a közszolgálati dolgozók számára, melynek előírásait fővesztés – na jó, munkahelyvesztés -  terhe mellett  kötelesek betartani, amit szigorúan fognak ellenőrizni.

A kódex előírja, hogy a közszolgálati dolgozó magánéletében miként viselkedjen, hogyan öltözködjön, hogyan nyilvánuljon meg. Még véletlenül se legyen megjelenése pongyola, ruházata rendezetlen, kritikát felettesei ellenében ne gyakoroljon és főleg, társaságban negatívan ne nyilatkozzon országos dolgokról.

Nos, ez az egész úgy blőd, ahogy van. Nézzük az öltözködést, kezdjük a rendvédelmi dolgozókon. Egész szolgálatukat egyenruhában töltik, aminek öltözködési szabályai előírtak. A törvényalkotók szerint biztosan egyetlen vágya a szolgálat leadása után, hogy öltönyt-inget-nyakkendőt öltsön, és úgy térjen be a Kispiszkosba egy nagyfröccsre. A többi közalkalmazott is hivatali eleganciában morzsolja napjait, nem hiszem, hogy fizikai fájdalmat okozna nekik magánéletükben megszabadulni attól. De hát, az a törvényalkotó, aki a parlamentben farmerban, kitaposott sportcipőben és kigombolt nyakú ingben végzi hazát mentő tevékenységét, biztosan másképpen látja ezt.

Rendben, valóban tekintélyromboló, ha a körzeti megbízott leáll kvaterkázni a Kispiszkosban, ráadásul azt találja mondani, hogy ez az egész kódex egy nagy baromság. Ez mégsem tartozik a Parajdi Janira, aki részben azt sem tudja, mi az a kódex, részben meg már annyira be van töltve, hogy a főtörzset se ismeri meg. Persze, ha ezt tábornoki rangban teszi, szép ívben levizelve a Teve utcai rendőrpalota oldalát, az menedzserbetegség.

De mindezen még túl is tenném magam, elvégre közszolgálati dolgozóink mégiscsak járjanak élen a jó példával és csak mérsékelten – legalábbis kulturált hangnemben – szidják a kormányt.

Hanem, ami nekem szöget ütött a fejembe, az az ellenőrzés és a büntetés. Gondolom, video- és hangfelvétel nem készül az etikai kódexet be nem tartó renitens tevékenységéről. Mi marad hát? Bizony, a feljelentés, a besúgás. Besúghat az asszony, mert ráordítottál, hogy megint elsózta a levest, a sógor, mert nem adtál neki kölcsön, a szomszéd, mert a kutyád már megint oldalba vizelte a kedvenc buxusát, a Jani a kocsmából, mert elfogtad a piros ultiját, a boltos, mert mikor megint nem volt friss kenyér, bezzeg a 3,60-as kenyérrel példálóztál, szóval, mindenki.

Nem kétséges, akad majd besúgó, bőven. Az egész ellenőrzési rendszer erre alapszik. Még csak nagyon beszervezni se kell a feljelentőket: ott fognak toporogni a küszöbön.

Ha mindehhez hozzá vesszük, hogy külön titkosszolgálati és elemző hivatal áll fel többek közt erre a célra is, hát nagyon nem ajánlom senkinek, hogy ezek után nyakkendő nélkül gurítsa le a korsó serét, vagy kritikával illesse népünk bölcs vezetőit, esetleg hazafelé, hólyagja feszülvén, a templom kerítése mellett könnyítsen magán, mert másnapra min. három írásos feljelentés lesz a hivatal asztalán. Az eredmény pedig – ha nem is fő – de hivatal (állás) vesztés lesz. Bár ezzel egy kicsit gondban lesznek nagyjaink: nem hiszem, hogy akkora túljelentkezés lenne  a rendvédelmi pályán, de még a közalkalmazottin sem.

Nekem olybá tűnik, hogy a híres-hírhedt médiatörvény ehhez a szájkosár törvényhez képest a kisdobosok tízparancsolata. Még Kádárék se tudták ilyen tökélyre fejleszteni a mentális terrort.

Ha pedig valaki orvul támadást intézne a forint ellen, sokkal rosszabbra is számíthat. Én Rogán, Matolcsy, Kósa, Lázár és a többi népbutító helyében erősen befognám a számat, mert, ha a hivatal előírás szerint jár el, egy hajnalban arra ébrednek, hogy marcona kommandósok törik rájuk az ajtót…

Csak tudnám, mitől félnek ennyire? Hiszen övék a hatalom, övék az ország! Vagy talán mégsem?

Ez az írás az Ellenszék Vélemény Magazinban jelent meg