...mert azok, bizony, léteznek.
...mert azok, bizony, léteznek.
Létezniük kell, hiszen a Nagy Országmentő lépten-nyomon idéz tőlük. Igaz, Cromwell szerint zavaros gondolkodású az, aki folyton másoktól idéz, de hát, mégis, ki az a Cromwell, hogy ilyesmit állítson?
Igaz, a Nagy Országmentő nem is veszi magára. Ezt se.
De térjünk ki Orbán dakotáira. A törzs neve annyit tesz: egyesült. Hét törzs - nédamár, micsoda hasonlóság eleinkkel! - barátságban élt egymással, és közösen harcolt ellenségeik ellen. Ez eddig rendben is van, annyi különbséggel, hogy itt csak egyetlen törzs van - azt a másikat, ha lehet, ne nevezzük annak, még ha teljes tolldíszben ül is főnöke a törzsi gyűlésen, és időnként azt mondja: uff!
Azok a dakoták bátor, edzett, kitartó harcosok, hiányzik belőlük minden csalárdság, nyíltan állnak az ellenséggel szemben. Ezek a dakoták se nem bátrak, se nem edzettek, bár állandóan harcban állnak.
Azoknak a dakotáknak egyetlen hibájuk van, ami már szinte erény számba megy: kíváló lótolvajok, de csak az ellenségeik lovait rabolják el. Ezek a dakoták sokkal silányabb jelleműek: barátjaik lovát is ellopják, minden lelkiismeret furdalás nélkül, sőt, még a ruhát is lelopják arról, akivel beszélnek.
Nem ártott volna, ha Orbán, mielőtt országmentésbe kezd, kicsivel több ismeretet szerzett volna AZOKRÓL a dakotákról.
Úgy tűnik, nem csak a libái fogytak el, de a dakota közmondásai is. Persze, az is lehet, hogy csak törzset cserél. Mi az neki?
