Aki most szót kér, kifejteni jelen életről alkotott képzetét, az pontosan tudja, hogy mire vállalkozik. Mind ott sorakoznak a színfalak mögött, és talán nem is tudják, mekkora felelősség nyugszik zajoktól megfáradt tollukon. Kezükbe vesznek egy darab papírt, esetleg kényelmesen elhelyezkednek egy karosszékbe, majd nekiállnak levezetni azokat a politikai téziseket, melyek által jobbnak gondolnák világunkat.

Ezek nem holmi tengerparti esetek, amikor a finom homok csak úgy átvándorol strandpapucsunk alatt, és a végtelen tengerparti éjszakában, egy barna bőrű kislánnyal kell megosztanunk félelmeinket. Többről van itt szó, holmi lelki bajok kibeszélésénél. Az is fontos, tudom, de most szélesíteni kell egy csöppet hallgatóközönségünket. Olyanokra van szükség, akik napról napra átélik mindazt, amit odafönn egyszerű strukturális reformoknak hívnak. Egy olyan változásnak, ami jogilag behatárolható keretek között zajlik, olyan személyek jelenlétével, akikbe "érdemes" napjainkba bizalmat fektetni. A szocikba nem érdemes - mondják, ők az elmúlt 8 évben rászolgáltak a mellőzésre, és a többi, hangsúlyozom: cseppet sem reformellenes közösség is csak a száját jártatja feleslegesen, mintha érdemi beleszólást kaptak volna a nagyok játékába.

A szabad vélemény nem buta! Jól tudja hogyan kell érvényt szerezni az akaratnak, hogyan kell törni-zúzni címzetes nacionalista szavakat harsogva, és hogyan kell kisebbségi kérdésekkel játszadozni, eltiporni mások méltóságát. Hogyan kell félelmet kelteni, majd embereket ebbe a sötét gyűlölettel teli verembe kergetni, hogy aztán azt is magukra vállalják, amit valójában sohasem követtek el. Így lesz ezáltal minden bevégett bűnnek valamiféle gazdája, és ettől fog bennünk megszületni egy érzés, mely tétova testeket helyez a járdaszélre.

Pedig a szabad véleménynek van egy másik formája is. Picit hasonló a félelemkeltő változathoz(emberek agyában született, és vannak kiforrott célkitűzései),csupán egyetlen lényeges dologban különbözik: a szándékától. Az előbbiek úgy tartják, ez a vélemény nemzeti kérdésekben jelentéktelen - semmitmondó elkorcsosulás, amely csak nevében törekszik függetlenségre, azaz egyik párttal sem definiálható, de valójában  egy jól körülírható, a hazát elárulni szándékozó politikai erő hűséges kiszolgálója. Mondhatnánk úgy is: egy háttérből irányított féreg, hogy egy kicsit szélsőségesen is fogalmazzak. De mit gondolhatnak azok a követők, akik ebben a lehetetlen helyzetben is együttműködnek a józan emberi gondolkodással, és "jelentéktelen féregként" harcolnak a hamis szónoklatok árnyékában?

"Nekünk azonban itt, ebben az országban, a mi hazánkban van dolgunk, itt kell megvédenünk legalább szellemi integritásunkat, szabadságunkat. Nem lesz könnyű. Ezért kell hozzá erőt merítenünk a legjobb, a legfelemelőbb muzsikából. Ezért kell, hogy egy ránk fenekedő új ordas rezsim ellenében Wagnert, Beethovent, Mozartot, Bartókot hallgassunk - Furtwanglerrel. Higgyék el, nem rossz recept."

/Szász István - Népszava/

A függetlenség igen nagy felelősség. Felelősség azért, mert nem a hatalomban mozgó erők érdekeit helyezzük előtérben, hanem minden egyes törvényt és cselekményt igyekszünk a saját életünkre vetíteni. Próbálunk a leginkább következetesek maradni, hogy a demokrácia intézményét sértetlenül tudjuk továbbadni az utókor számára, amely eséllyel vezetheti Magyarországot a jóléti társadalmak impozáns táborába.

Ha ez nem sikerül - valami oknál fogva megbukik a szabadságunk, holnap egy ismeretlen országban fogunk felébredni. Arcunkon az éjszakai árnyai fognak rajzolódni, és lassan, de annál biztosabban fogunk ráborulni hófehér párnánk kényelmére.