+ a magyarázkodások hete

+ a magyarázkodások hete

Ez a hét, mint a magyarázkodások hete fog belekerülni a magyar politikai élet nagykönyvébe. Már, ha van ilyen.

Először Lázár magyarázta a bizonyítványát, hogy ő nem azt, és nem is úgy. Aztán jött Orbán, és kijelentette, hogy neki amúgy se lett volna semmi keresni valója Párizsban, még, ha meg is hívták volna. De nem hívták meg, ezt aztán sürgősen meg kellett magyaráznia. Kivételesen igazat szólt: az ilyen találkozókon csak annak van keresni valója, aki valamilyen hozzáadott értékkel bír a témát illetően. Se Orbán, se a magyar külpolitika nem volt képes időben, és a megfelelő módon reagálni a líbiai eseményekre, hát akkor mi a fenének hívnának meg egy outsidert? Ja, hogy mégis az EU soros társelnökének tetszik lenni, és puszta protokollból, meg, hogy lássa, hogyan játszanak a nagyfiúk, érdemes lett volna meghívni?

Hát, ők nem tartották Orbánt – a Kárpát-medence Géniuszát, a Nagy Nemzetegyesítőt, a Legkisebb Közös Többszöröst, és a Legnagyobb Közös (meg)Osztót -  erre érdemesnek. Valóban, neki semmi keresni valója nem volt ott.

Aztán jött ma reggel Szijjártó, Orbán felülmúlhatatlan testrésze – hogy melyik, azt az olvasóim fantáziájára bízom – és ő is magyarázott. Történetesen ő arról a kis dzsemboriról, ahová Orbánt ugyancsak nem hívták meg. Mert kérem, ez nem az a Keleti Kapcsolatok c. összeurópai összejövetel, nem, kérem, ez teljesen más, az is meglesz, valamikor ősszel, ahova Orbán, mint minden más miniszterelnök, el fog menni. Na ja. Már, ha hívják.

Ez itt, kérem, valami privát buli, ott lesz ez a teljesen érdektelen Obama. Aztán ott lesz Sarkozy – akinek a nagyapját még, kiszivárogtatott hírek szerint (na, nem Orsósnak, ott még nem tartunk) bizonyos S. Sámuelnek hívták, valami gyanús üzleteket művelő gabona nagykereskedő volt, nem véletlen, hogy Sarkozy nem igyekezett haza a vérvonalhoz, pedig még Tony Curtis is megtette, meg valami német háziasszony, Merkelnek, vagy hogy’is hívják. Az ott, kérem, a nagyfiúk játéka. Az ilyen kisfiút a grundon is legfeljebb akkor veszik be a csapatba, ha övé a labda. De Orbánnak még labdája sincs.

Mindezt teszi ez a nyikhaj Szijjártó azzal a – valszeg a főnöküktől elsajátított - félszájas, lenéző mosollyal, amit a tükör előtt kell gyakorolni, mert ilyesmi hétköznapi ember arcára, csak úgy nem ül ki, ami azt sugallja, hogy na, kicsi birkáim, én most jól megmondom nektek a tutit.  Közben csacsog, s ragyog. Erre a produkcióra képes Lázár is, de őt már hagyjuk. Matolcsyné férje erre nem képes, részint, mert a szemüvege miatt így is olyan riadt képet mutat, mint aki mindig fél valamitől, másrészt ő pontosan tudja, hogy a számok – ellentétben az előbb említett politikusokkal – nem hazudnak. Ugyan lehet egy darabig azokkal is manipulálni, de a végelszámolásnál, bizony, mindig a helyes összegnek kell kijönni, különben: ülj le, fiam, elégtelen.

Csütörtök reggeli frissítés: lóhalálában megérkezett a Nézőpont Intézet fizetett magyarázója, Mráz úr, aki előadta, hogy az országos benyomás ellenére dehogy csökkent Orbán népszerűsége, sőt, és különben is, nem úgy kell érteni a közvélemény kutatók számait.