hátha ettől magasabbnak látszik:-)
hátha ettől magasabbnak látszik:-)
Európa elnöke (?) a Nemzeti Múzeum lépcsőjén arról beszél, hogy Európa nekünk nem diktálhat.
Mint a kisgyerek, megint azt hiszi, hogy nem látják. Hogy ez megmarad belpiacon, és aztán nyugodtan felállhat Brüsszelben a pódiumra, a Strong Europe szlogen mögé, és ott előadhatja az elképzeléseit az egységesebb, összehangoltabb, integráltabb unióról. És majd nem fogják kiröhögni, meg kimenni közben a büfébe. Vagy ha mégis, azt meg idehaza nem tudja meg senki.
Közönségéről nemcsak a lokális, hanem az időbeli elszigeteltséget is feltételezi. Úgy magyaráz a függetlenségről, hogy még meg se száradt a tinta a Brüsszel kívánalmainak megfelelően kiherélt médiatörvényen. Megvédtük hazánkat az alantas támadástól... és ööö, és hát közben bátran visszavonultunk. Úgy mesél megint az államadósság leküzdésének imperatívuszáról, mintha azt nem éppen Európa kényszerítette volna rá, amikor nemet mondott az eredeti, zseniális tervre: az államadósság növelésére. Mert ugyebár nem egész egy éve még az volt a stratégia, hogy legyen inkább a hiány hét százalék, következésképp az államadósság nyolcszázmilliárddal több. De ezt nem fogadta el az a Brüsszel, amely nekünk, mint most megtudtuk, nem diktál.
Megeszik, szó se róla. A fizetett közönség mindig jókor tapsol, de van még elég jobbágy, aki magától is megteszi. Hülyének lenni büszke gyönyörűség. Nagy a lelkesedés, amikor beveti a végső érvet: nekünk a németek ne ugassanak, hiszen ők találták ki a nácizmust. Igen, Angela, neked szól, te náci ribanc.
Mérhetetlen távlatokat nyit meg a diplomáciában ez a színvonal. Elég, ha a Külügyminisztérium összeállítja a bűnlajstromot minden országról, aztán csak elő kell venni a kartont. Svédországnak különvéleménye van? Nézzük csak… Suriname, Svájc, Svédország. Annak a Svédországnak, amely 1620-ban megtámadta a lengyeleket? Hát csak kussoljanak! Amerika? Maguk mit csináltak az indiánokkal?
Egyre nyílik az agrárolló. Egyre nagyobb a távolság aközött, amennyire buta parasztnak hiszi a magyarokat Orbán, és amennyire tényleg azok.
Amíg a közpénzhez hozzáférnek, lesznek statiszták. Mindig marad törzsközönség. De már most többen tüntettek névleg a sajtószabadságért, valójában Orbán ellen, mint ahányan elmentek beszopni a totál értelmetlen baromságait. A miniszterelnök a kegyelmi állapotban lubickol: nem alakult még meg az az ellenzéki intézmény, amely összefogná a vele szemben álló megvetést. Azokat, akik látják, hogy önmagát cáfolja minden beszédében, akik látják a seggszájat, a megtagadott ígéreteket, a hazugságokat, az ásító ostobaságot, ami ezekből a szövegekből árad. Akik látják benne a nadrágban járó felhőt. Ha ez a párt létrejön, a butasággal szemben fogja meghatározni magát, és onnantól a lavina megállíthatatlan, mert mindenki szeret az okosokhoz tartozni, még akkor is, ha esetleg nem az.
Tartuffe terve fényesen alakul az egész darabban. A közönség persze tudja az elejétől, mire számíthat, ahogy a Columbo nézői is tudják, ki a gyilkos. De egészen a végkifejletig mindig akad egy újabb hazugság, amivel elfedhető az előző, bedőlt kamu. Aztán hirtelen borul az egész, és mindennek vége öt perc alatt.
Omlásában súlyos a légvár.
Megnyugtató lesz, ha végre egyszer az aktuális miniszterelnök azzal kezdi a március 15-i beszédét, hogy ő nem érzi magát sem Kossuthnak, sem Széchenyinek, sem Petőfinek, pláne nem mindezek hibridjének. És ezért nem is akar háborúzni az egész világgal, függetlenül attól, hogy mi történt százhatvan éve ilyenkor. Legalább arról biztosítana, hogy nem egy személyiségzavaros, közveszélyes pojáca. Ez holnap még nem adatik meg, de nem kell erről a szerény álomról lemondanunk.
Tóta W. Árpád
2011. március. 16
