narancsvidék...

narancsvidék...

Az úgy kezdődött, hogy gondoltam 1 merészet, és egy életem, egy halálom alapon elindultam a képviselő választáson, úgyis, mint szűkebb pátriám, a Kukukkhegy önkéntes gyámola. Amióta ott lakom, olyan mértékben szarták le önkormányzatilag úgy 500 telektulajdonos érdekeit, hogy csak úgy koppant.

A terület zártkerti övezet, ennél fogva az összes építkezés szabálytalan, pedig rendezni lehetne. Földutak vannak, amiknek állapotát azok, aki már jártak nálam, tapasztalhatták: több, mint pocsék, leginkább az alig járható és a járhatatlan között libellál, évszaktól függően. Utcai világítás nincs (talán, ha 18-20 lámpa ott, ahol annak költségét a tulajdonosok összedobták), vezetékes víz nincs, csatorna nincs, csapadékelvezetés nincs, közellátás nincs, szemétszállítás nincs. Ami van: jó levegő, sok por, kullancs bőviben, meg direkttermő szőlő, annak minden másodlagos hatásával.

Gondoltam, én majd mindezek jobbítását jól felveszem a programomba, úgy is, mint független, és már nyerő is leszek! Aha. Bementem a polgármesterhez, hogy mégis, mit szól ehhez. Óh, be kár, hogy nem előbb jöttem, mert neki már megvan a csapata - nyolc főt lehetett összesen jelölni -, pedig szükség van egy ilyen közösségi emberre, de mi lenne, ha azért puszta gudvillből én is támogatnám őket, bla-bla-bla. Nawazze. Jobban körbenéztem a "csapatát", hát, mit ad isten, mindegyik frissen született fideszes, négy évvel ezelőtt még a polgi is független volt, de hát, hiába, a megvilágosodás, az megvilágosodás!

Hát akkor, kard ki, kard, lássuk, miből élünk! Két nap alatt összeszedtem a szükséges ajánlócédulákat, még a faluból is adtak egy páran - hiába, népszerű vagyok, fenemód - a kukukkhegyiek meg örvendeztek, hogy végre valaki, meg talán most. Amúgy ez nem is volt olyan egyszerű, mert pl. a faluban, a Kossuth utcában a páros oldalon még javában terítette a postás, a páratlanon már szedték is be: ugyan Terus néni, ne fáradjon vele, majd mi kitöltjük, bevisszük, hioszen ismer, Terus néni, mindig segítettem maguknak! Terus néni meg odaadja, úgysem ért a politikához, az valami úri huncuttság, a Jani gyerek meg mindig olyan segítőkész volt! Így aztán több száz ajánlócédula tünt el, a nélkül, hogy kitöltötték volna. Na, kinek állt ez érdekében, mit saccoltok?

Megírtam a bemutatkozómat, elküldtem a független helyi havilapba, majd ugyanezt az önkormányzat - állítólag szintúgy - független lapjába. Mit ad isten, ez utóbbiban már nem volt hely a bemutatkozásomnak - kellett az a fideszes jelölteknek - de közölték, hogy a következő számban 1000 karakternyi helyet adnak. Micsoda nagylelkűség! Ezer karakterben szólj magadról, a programodról, ez igen! Minek a sok felesleges duma!

Kinyomtattam néhány bemutatkozást, és kiplakátoztam itt-ott a faluban, többek közt olyan frekventált helyen, mint a kocsma. Két nap múlva a fontosabb helyeken lévőknek már nyoma sem volt, mivel A1 méretű Fidesz-plakátokkal felülragasztották.

Nos, a független jelöltek összehoztak egy bemutatkozó bulit nálunk, a Kukukkhegyen. Volt ott minden: házipálesz, veres- és fehérbor, kicsit hordóízű, de legalább hülyített, zsíroskenyér, pacal, töltöttkáposzta, bográcsgulyás, dizsi - mert az úri közösség táncolt - polgármester jelölt, fölösen, meg néhány magamfajta álmodozó. A jelöltek szépen elmondták a magukét, majd balra el. Jóval később az alkonyi homályban elbődült egy kissé borízű hang: Emberek! Erre a srácra kell szavazni - mutat rám - mert ez legalább itt van velünk! Nnnnna, a becsületem meg volt alapozva. Ezt később a tudatom erősen bánta, mivel a maligánfokom nekem is túlhaladta az elviselhető mértéket .

Közben a régi testületi tagok meg az új jelöltek közt vastagon megindult a sárdobálás, ez első sorban a helyi írott sajtón keresztül történt. Mit mondjak, minden szaftos dolog előkerült a múltból, úgyhogy akár jól is szórakozhattam volna, de valahogy keserű volt a szám íze. Ezek vezették eddig a falut? Ezek meg jelöltetik magukat?

Ha harc, hát legyen harc! A kampány utolsó napjaiban kinyomtattam egy olyasfajta csíkot, mint amilyennel a régi szép időkben egy színházi plakátot keresztbe szoktak ragasztani: minden jegy elkelt! Ugyanis a fideszes plakátok egy derék honpolgárt ábrázoltak, derékig, mindegyik mást - kurva drága az egyedi nyomtatás, de van ott pénz! - akinek csak annyi neve volt, hogy: Erzsi néni, Sanyi, János bácsi, Zoltán, Reni, stb. szóval, plakátfejek voltak, Mogyoródon senki nem ismerte őket. A szöveg volt a lejobb: szeretem Mogyoródot - Erzsi néni, Reni, stb. Kérdezem az egyik buszmegállóban az ott álldogáló iskolás lányt: ismered ezt az Erzsi nénit? Ismerem, válaszolja. Tudod azt is, hol lakik? Tudom hát: Fóton.
Anyátok. Én meg szépen keresztbe ragasztottam ezeket a csíkkal, rajta a szöveg: Én is szeretem! De én tenni is akarok érte! Hát te, Erzsi néni? teljes név, státuszjelölés (független). Alig végeztem, már gyülekeztek a keselyűk, olvasták, mi is ez?

Két napra rá cseng a Ringen a telefon: engem keres egy nevenincs férfihang, és felelősségre von, milyen alapon ragasztom én felül az ő plakátjukat? Felvilágosítottam, hogy a: ha ügyes, és lefejti az övékét, rá fog jönni, hogy az enyém van alatta, úgyhogy, ezt a ki kit ragasztott felül dolgot talán hagyjuk. b: én adtam hozzá a nevem, de elárulná, ki az az Erzsi néni? Valaki, aki talán többet tett már a faluért, mint maga - hepciáskodik a nevenincs. Jól van, kisfiam, akkor biztosan van családneve, címe, talán, ha elárulnád, szívesen megkövetem! Erre letette a telefont. Hogy micsoda érzékeny emberek vannak!

Az eredmény végül is nem maradt el: a gyökösök úgyis úgy szavaztak, ahogy 20 éve mindig, aki komenista volt, annak most nem volt jelöltje, max. a sógorra szavazott, mert az a sportklub elnöke, aki fideszhitű volt, azt se lehetett egy "gyüttment" függetlennek eltántorítani, a betelepültek meg el se mentek szavazni. 49% jelent meg a szavazásra jogosultak közül, azok hirtelen felindulásból megszavaztak egy fideszes polgármestert, a polgi jelöltjei közül hetet, kakukktojásnak bekerült egy független, de ő már vagy 8 éve folytat szélmalomharcot, érdekes módon, a közösség érdekében.

Én majdnem elég szavazatot kaptam, 600-zal már be lehetett kerülni a testületbe.

Narancsvidék lett Mogyoród is. Nem lesznek álmatlan éjszakáim, amiért nem vagyok közöttük. Nekem a narancs mindig is savat csinált. Engels mondta: minden országnak olyan kormánya van, amilyet megérdemel. Vonatkozik ez Mogyoródra is: ti akartátok, hát megkaptátok! Ha megfogta, hadd vigye! A falunak jelenleg 1,8 mrd HUF adóssága van. Jövőre kell elkezdeni törleszteni...

Mivel ismerem rajongóim kulturált stílusát, ehhez a posthoz - kivételesen - csak előzetes moderálás után lehet hozzászólni. Amióta voltam Párizsban, kifinomult az ízlésem :-)