„…hát ezért küzdöttünk, hogy eltűnjön életünkből Pető, Kuncze, Fodor, Kóka, Horváth, Molnár? Mi lesz velünk, ha az MSZP is az SZDSZ és az MDF sorsára jut? Alighanem béke, szabadság és egyetértés.” - olvasom Szentmihályi Szabó Péter „Sarkosan fogalmazva” című mindennapos rovatának tegnapi záró sorait a Magyar Hírlapban.
Én a tegnapig soha nem éreztem úgy, hogy Pető, Kuncze, vagy éppen Kóka egyszerű léte okozott volna nekem békétlenséget, rabságot, vagy egyet nem értést bárkivel. Akikkel eddig nem értettem egyet, azzal aligha fogok ezt követően. Vagy ha mégis eddigi elveim ellenzőivel közös nevezőt találnánk, az nem valakiknek az eltűnése miatt lenne, hanem esetleg azért, mert sikerülne egyikünknek a másikat jobb belátásra téríteni. Ha véletlenül a politikai- vagy a közélet valamelyik szereplője irritált, akkor nagyon egyszerűen eltűntettem az életemből. Egy távirányító, vagy az újságot továbblapozni képes kezek csodákra képesek. Pillanatok alatt eltűntetnek bárkit az életemből, akinek jelenléte zavart addig a pillanatig.
Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a szentmihályiszabópétereket miként zavarhatta életében az említett személyek puszta léte, ha jelenleg a hiányuk is zavarja. Mert ha engem valaki zavar éveken keresztül és eltűnik az életemből, akkor a hátralévő éveimet is nem azzal töltöm, hogy egyfolytában a zavaró személyeket emlegetem és a kellemetlen emlékeimet idézem fel. Van erre más magyarázat is, amelyet azért nem illik kimondani, de egyre erősebben sejteni lehet. A sarkosan rágalmazók (hogy fogalmazzunk nőiesen) kimondják, leírják, hogy az életükből szerették volna már eltűntetni a gyakran emlegetett személyeket, miközben örökre szeretnék eltűntetni, vagy elhallgattatni a nevezetteket és azok táborait. Más magyarázatot nem igazán talál földi halandó arra a rágalomhadjáratra, amelyik még mindig uralja a jobboldalinak nevezett médiát. A teljes megsemmisítés, a teljes ellehetetlenítés a cél. „Ez lehetetlen lenne, ha az a sok korrupt politikus nem szolgáltatott volna elegendő okot arra, ami ma ellenük zajlik”- mondaná egy kedves barátom, akivel egyet is értek sok mindenben. Mégsem tartom veszélytelennek ezt a teljes pályás letámadását a politikai ellenfeleknek. Mert precedenst teremt. Bizony ám! És a Fidesznek számolnia kellene azzal, hogy ha nem is az MSZP „személyében”, de egy új, vagy még csak ezt követően megalakulandó pártocska személyében feltűnhet a láthatáron egy későbbi potenciális ellenfele, aki majd esetleg válthatja is egy négy, vagy nyolc év múlva lebonyolított választáson. És ha egy kormánynak legfőbb feladata az előtte regnáló kormány minden intézkedésének felülvizsgálata, bírálata és elítélése, akkor egy idő után ránk köszönhet az az időszak, amikor egyetlen kormány sem mer majd semmit tenni, mert bármit tenne saját politikai-, vagy egyéb területű meggyőződése szerint, azt egy következő kormány szabadságvesztéssel is büntetheti csupán csak azért, mert az ő nézetei szerint az előző nézeteket vallani bűncselekménynek számítanak.
Nem csak az az időszak jelentett tragédiát számomra, amikor bűn volt önmagában az, ha egy ember nem volt kommunista. Számomra az is tragédiát ígér, ha a bármelyik párthoz való nem tartozásom, vagy bármelyik párttól való elhatárolódásom már önmagában bűn lesz. Pedig egyre biztosabban körvonalazódik a láthatáron egy ilyen jövőkép. Ahol sarkosan fogalmazva, sarkosan rágalmazással indul minden, miközben valakik úgy szeretnének eltűntetni a saját életükből, hogy a saját életemtől fosztanának meg. Mert ha egyesek puszta nemléte másoknak békét, szabadságot és egyetértést ígér, akkor elkezdődött az a világ, amelynek láthatárán élesedő körvonalairól tettem említést.
