Az urak szégyenlik te büszkén teszed.
Dzsumbujból kiutat te észre veszed.
Talpad sáros ,lábad fáradt mosolyod ékes,
Elméd palotás , fényes
Kéken ragyogó világító mécses.
Te tudod mit éhezünk s mire szomjazunk.
Fájdalmunk nem kér ,nem bosszul
Tanítasz s mi nem járunk rosszul.
Szívedben sírsz de arcoddal nevetsz,
Keservet nem adsz át ,így hát szenvedsz!
Erős vagy tünemény erényed a szenvedély.
Hat vagonnyi szeretet bökdösi a lelkedet.
S néha Isten megcsodál :
Mily csodás e tanár !
