Gondolom akkor okkal vagy ok nélkül, nem haragszunk majd az orosz katonákra sem, amiért végigmentek a nagymamán, sok-sok nagymamán, német nagymamán, magyar nagymamán, mert hisz látod, valahogy csak-csak nagymamák lettek, nem haltak bele. A fiatalok annyi mindent kibírnak még. Háború volt, kellet a férfinak a pina, nem rossz emberek voltak azok se, csak beszorultak a történelem pofái közé, nna. Hajszál híján az életüket adták a szabadságunkért azok a Ványák. Ezt te ma nem értheted, olyan idők voltak, mindent lehetett és semmit. Mit vártak azok a berlini náci nők, AZUTÁN?

Amióta a világ a világ, ez van, ha háború van, a nők húzzák a rövidebbet, kicsit talán a vérükben is van, a férfi meg ugye erőszakra született, nem mondom, hogy helyeslem, de azért nézd csak meg, mi lett volna ebből az országból, ha nem jönnek be az oroszok, addig itt minden olyan parasztos volt, aztán lett ipar, meg metrókocsi, modernitás, szóval a nagyi se végezte volna el az egyetemet, ha nem jönnek, pedig, hát ja, elkapta az a három Iván nagyon a pincében.
Sok mindent bír az ember, fiam.

Ja. Lószart.

Valójában haragszunk az orosz katonákra, haragszunk a Németországban nőket molesztáló migránsokra, a Polanskira, a pedofil tanárra, az indiai csoportos buszerőszakra, a kongói vadálat barmokra, a Mike Tysonra, mindenkire, aki bandában vagy erőfölényben erőszakolja meg a nőket. Csak a Kiss Lászlóra nem haragszunk, mert ő mi vagyunk, a mienk, magunkfajta, hajszálon múlik, hogy mi sose erőszakoltunk meg senkit, nem tört elő belőlünk az állat, pedig hát, igény lett volna rá, hő. A Laci bá' adta nekünk az Egérkét, meg a többii wonderwomant, hát meg kell adni neki is esélyt, meg persze, ja, ja mindenkinek.

Pedig az esély csak nagyon keveseknek adatik meg. Éppen ezért pont nekik kellene tudni, hogy mikor van az a pillanat, amikor már csak egy utolsó alkalmat dob eléjük a sors, éspedig azt, hogy emelt fővel hajtsák le a fejüket, így, igen, ekkora ellentmondásban, egymás ellen ható érzelmek és igazságok között.
Nem azért, mert monnyon le, nem azért, mert csak egy igazság van, nem azért, mert a bűnre sosincs megbocsátás, hanem mert a közösség, aki mi vagyunk, meg a gyerekeink, meg a nőink, a társaink, a pasijaink, a magyarok, na az ő példaképekbe vetett bizalmuk az, amit ránk bíztak a sikeres kis életünk kiváltságaiért és a kiválasztottságunkért cserébe. S mert épp ezt a bizalmat nem szabad hagyni tönkremenni sosem, ha másért nem, mert azzal hányjuk le mindazt, amit egész életünkben tettünk értük és a lelkünk üdvéért.

Lemondani épp akkor kell, amikor áldozatnak érezzük magunkat, mert pont ez a dolog lényege, hogy áldozatot hozzunk azért, hogy a többiek élhessenek.
Ha bűnösnek érezzük magunkat, akkor nem kell lemondani. Akkor felmondani kell. vagy el sem vállalni.

Nincs a magyar elitben semmi sem, amit csoportosan követ el és én szeretem. De legalább egyesével megszolgálhatnák a szerencsét, amivel elkényeztette őket az élet.
Kissszerű egy banda vagyunk.