Nagyapád, aki még Orsós néven hagyta el szülőföldjét, bizonnyal egyszerű, de tisztességes ember volt. Annyi góbéság azért szorult belé, hogy Magyarországra vegye az irányt. Apád még góbébb volt, mivel rájött, hogy ezzel a névvel max. a pérón indulhat a vajdaválasztáson, hát jó érzékkel magyarosított. Lett is belőle párttitkár, meg kőbányász. Na, nem a szó valódi értelmében, azt nem bírta volna.
Te pedig, ha lehet, mindkettőjüknél is góbébb vagy, már, ami a rafináltságot illeti.
Fotó: parameter.sk
Felesküdtél az Alkotmányra, amit korábban sem tiszteltél – magad mondtad! – ez, ugyebár, elég sunyi dolog. Meg is semmisítetted, mihelyt tudtad. Cserébe az új izére, ami pedig alapja lenne a másik izének, amit manapság Magyarországon jognak hívnak, nem esküdtél fel, pedig a régi esküd, biza, az Alkotmánnyal együtt érvényét vesztette. Hogy ez milyen dolog, annak a jelzőjét olvasóim fantáziájára bízom.
Igaz, ez téged egy cseppet sem zavar. Mint ahogy nem zavar az sem, hogy esküdet, biza, egy percig se tartottad be. Ide idézem, ha elfelejtetted volna:
Eskü
Nos, Alkotmány nincs, már az esküd második mondata is hazugság! Magyar Köztársaság nincs, így hát, miről is beszélsz, picinyem? Mivel is mozdítod elő hazád fejlődését? Hogyan is érvényesül az Alkotmány, ami nincs? Egy igaz: a többi jogszabályt – amit a magad kénye-kedvére alakítgatsz, leginkább javatokra – kétségtelenül betartatod.
A lelkiismereted, ha szabad kérnem, hagyjuk, mert nem akarom, hogy közröhej tárgya legyen veled összefüggésben ez a szó.
Odáig jutsz, hogy van az orcádon elég epidermisz nagy nyilvánosság előtt kijelenteni, hogy Magyarország gazdasága sikeres, megszorítás nem volt, nincs, és nem is lesz, a terheket a bankok, nagyvállalatok, meg az Erzsébet-híd pillérei viselik!
Mond, Viktor, kinek hazudsz még? Mert az egykulcsos adóval sújtottak, a hitel károsultak, a pedagógusok, az orvosok, a rokkantnyugdíjasok, az egészségügyi dolgozók, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a telefon előfizetők, a bankszámlát vezetők, a munkavállalók, a munkaadók, a földművesek, a segélyezettek, a közmunkások, a balettáncosok, kőfaragók, glasszékesztyű készítők, valamint a búr a búrkalappal, mintha nem ezt a sikert élnék meg, mintha mégiscsak lenne számukra megszorítás! Aki kimaradt, annak hazudtál 10%-os rezsicsökkentést, ami jó, ha 3,5%. Hazudtál növekedést, ami csökkenés – bár Matolcsyné férje szerint a mínusz számtartományban levő növekedés is gazdasági növekedés! Hazudtál Uniótól kiharcolt többletpénzt, ami tényszerűen kevesebb. Lassan már nem marad senki, akinek hazudhatsz, csak a hívőid, akik még azt is elhiszik, hogy vízen tudsz járni. Egy ilyen „angyali személyiség” (by Bencsik), tuti, hogy azt is tudja szimulálni.
Nem tanított meg arra apád, hogy hazudni tisztességtelen, csúnya dolog? Vagy már annak idején is ezért tángált el nem egyszer? Megértem, hogy az akkori verések – bár eléggé el nem ítélhető módon a szocialista erkölcs minden szabályával ellentétesen történtek, de hát, egy párttitkár apára nem vonatkoztak a zemberek szabályai – mentális sérüléseiből láthatóan mind a mai napig nem tudtál kigyógyulni, de ezt a problémádat nem inkább orvosoddal, vagy gyógyszerészeddel kellene megbeszélned? Tudod, nem neked van Magyarországod, hanem Magyarországnak van miniszterelnöke! Ezt jól az eszedbe kellene vésned, különösen esküd (?) értelmében.
Kérdem én, kinek hazudsz még, Viktor? Persze, ez csak egy szónoki kérdés. Tisztában vagyok vele, hogy nem jön rá válasz. Viktor nem az a válaszolós típus. Kérdezni, azt szeret, de a válaszokra – ha jól sejtem – magasról sz@rik. Vagy csak nincs bátorsága elolvasni azokat.
Egy valamit biztosan tudok, Viktor: nagyapád – góbéságától függetlenül – nyílt, egyenes ember volt. Azt mondta neked: fiam, a szegény embernek egy gazdagsága van, az pedig a becsülete! Ha azt megtartod, mindened megvan. Ha elveszíted, semmid sincs!
Hallgatnod kellett volna nagyapádra. Igaz, már nem is vagy szegény ember.
