Kockás Pierre (aki rövid életének születése előtti szakaszában Nagy Károlyként volt kevéssé ismert alkotója az irodalomnak) annak idején alighanem felrobbant Ukrajnában. Munkaszolgálatosként tette ezt, egy aknamezőn, amelyre őt magyar testvérei odavezényelni voltak szívesek. Emlékszem rá, amint az algériai Sidi bel Abbesben időző légionárusok egyikeként a helyi kocsma kasszája felé imbolyog, és Angyalka, a tekintélyes termetű, folyvást pipázó Levegő Királynője két pöfékelés szünetében elbűvölően feléje mosolyog. Látni vélem, ahogyan (a kocsmában senki se látja, honnan) Kockás az egy szál rózsát elővarázsolja, s hallani vélem, amint csillagokról beszél, amelyeket (ha valamivel könnyebben lehetne hozzájuk jutni) szívesen rakna Angyalka lábai elé.  Kockás Pierre, alias Nagy Károly alig több mint harmincévesen szállt el a csillagok felé, a munkaszolgálat tette szabaddá, s juttatta fel őt oda, ahonnan most kockás inget öltő utódait figyeli.