Lássuk elsőször, mit is ír erről a hogyishívják:

A feudum vagy hűbér nyugat-európában a feudalizmusnak a 12-13. Századi kialakult formájában az adományozó hűbérúr irányában főleg katonai szolgáltatással terhelt földbirtokot jelentette, amelyet a megadományozott hűbéresnek vagy vazallusnak személyesen kellett teljesítenie.

Jelen korunkban a katonai szolgálat, mint olyan, nem játszik, ezt pótolja a párthűség, szavazási készség és a gazdasági támogatás. Ezt úgy hívják, visszajattolás, az adományozó hűbérúrnak. Úgy vélem, nem kell nevesítenem az illetőt.

A feudum szó a latin pecus 'marha, jószág' szó rokona, amelyhez hasonló többértelmű szó minden germán nyelvben létezett – ahogy a magyarban is – az ingó jószág, illetve annak legértékesebb részének, a lábasjószágnak a jelölésére. A németben vieh, ezt átvéve a galloromán nyelvben a fief, burgundiában feos, a provanszál nyelvben feu.

Mit mondjak,kicsiny hazánkban akad marha bőven.

A hűbér kezdetben nem volt örökölhető, sőt még élethossziglani sem, ha a hűbéres nem teljesítette kötelezettségeit. Bármikor való visszavehetőségét máig megőrizte a hűbérbirtokot jelentő német lehn 'kölcsön' szó. Így a hűbérbirtok mintegy a szolgálat bére volt arra az időre, amíg a szolgálat tartott. Az orvosok és ügyvédek tiszteletdíja, amelyet angolul ma is fee-nek mondanak, megőrizte ezt a bérjelleget.

Nos, jelenlegi hűbéruruk nem foglalkozik a visszavétellel – meg se tehetné, mert ugyan indirekt módon ő az adományozó, azért hatalma nem terjed addig, hogy visszavonja, inkább marad a tejeltetésnél, az jövedelmezőbb.

A hűbérbirtok a 11–12. Században gyakorlatilag egész nyugat-európában örökletessé vált. A hűbért kezdetben megkülönböztették a tisztségviselők (grófok, őrgrófok, hercegek) honorjaitól, amelyeket kezdetben a király bármikor visszavehetett, akkor is, ha a tisztségviselő semmilyen vétséget nem követett el. Idővel azonban a két intézmény egymás szinonímájává vált, ahogy mindkettő örökletes lett.

Manapság errefelé az örökletesség nem is kérdés. Nagy a család. Olyan tipikus földművelő famíliák, mint a mészárosok, csányik, lázárok és egyéb törzsökös parasztok – kibővítve fideszes képviselőkkel, kik sofőrjeik által vásárolt földterülettel – milyen bájos, egy nyikhaj képviselőnek saját sofőrje van, ráadásul elegendő tőkével – gazdálkodnak (már, ha).

Habár lehet, hogy rossz kifejezést használtam: az örökletesség orvosi fogalom, és korántsem pozitív értelemben.

Szóval, a feudalizmus, úgy látszik, visszatérőben van. Szűkebb pátriámban is. A települést – ami hatezres – gyakorlatilag a földterület birtoklása által (és ezáltal mérvadó véleménygazdaként) összességében 10 család uralja. Öt az egyik oldalon, öt a másikon. Pereputtyostól tán 200 ember adja a mindenkori hatalmat, a szavazáskor meg – éppen melyik pereputty a hangosabb – őket követi a pórnép. Váltógazdálkodás.

Önálló gondolkodás? Ugyan, kérem. A hűbéresi rendszer nem díjazza az ilyesmit. Sajnos, ez országos szinten is jól érzékelhető..