Ha arra a kérdésre akarunk választ kapni, hogy a mai ember vagy az első ember hány éves, többféle válasz közül lehet választ választani. Hasonló nehéz kérdés, körülbelül mikortól lehet beszélni vallásról, vagy hitről. A kettő közt van némi összefüggés. A Homo Sapiens minden olyan dolgot amit képtelen volt akkori agyával felfogni. Isteni, illetve egy felsőbb hatalom akaratának tulajdonított. A villámtól egészen a vadászatig. Ha a villám éppen belecsapott egy korhadt fába és az ettől lángra lobbant azt Isteni figyelmeztetésnek vette. Később ahogy fejlődött az emberiség, ugyan úgy fejlődött a vallás, és az e köré csoportosuló hívők tábora is. Ám vegyük egy kicsit ezt az egészet modern kori, mai ember elképzelései alá. Mint kiderült, az általunk ismert Világegyetem végtelen. Elképzelhető pláne mai fejjel, hogy egy távoli másik bolygóról utaztak ide jóval értelmesebb lények, és ők tanították meg az itt élőket bizonyos dolgokra.
Mert, hogyan lehetséges az, hogy jó pár ezer évvel ezelőtt az időszámítás kezdete előtt, már olyan technikát volt képes alkalmazni az ember, amiket a modern technika alkalmazásával sem mindig sikerült elérni. Csak a piramisok építését vegyük vizsgálat alá. Hány és hány elmélet született már erről, és még ma sem tudjuk teljes pontossággal, hogyan is épültek fel ezek a monumentális építmények. Csupán annyit tudunk, hogy őseink amíg az egyiptomi rabságban szenvedtek, részesei voltak ezen munkálatoknak. Az egyiptomiak voltak az első olyan jelentősebb kultúrát létrehozó birodalom, mely sok tudományos és ma is használatos elméletet dolgozott ki. Legyen az matematika, mértan, vagy asztrológia. A társadalmi ranglétrát is úgy alakították ki, hogy közvetlen a fáraó után a papok következtek. Sokszor a papok irányították magát a fáraót is, mert a megfigyeléseik alapján, sok olyan dologra találtak választ, amit mások misztikus eredetűnek véltek. Pontosan tudták mikor lesz részleges vagy teljes napfogyatkozás. Ennek alapján tudták irányítani a népet, akik persze abban a hitben voltak, hogy mindezen jelenségek az Istenek művei.
Sok olyan esetről tud a történelem amikor egy forradalom vagy egy győztes csata pont annak volt köszönhető, hogy a papok előre jelezték a teljes Napfogyatkozás pontos időpontját és helyét, és ennek megfelelően dolgoztak ki haditervet. Úgy az egyiptomiaknál majd később a görögöknél és a rómaiknál még a több Isten imádata volt elfogadott. Az első egy Istenhívő Avrahám volt. A Teremtések könyvében találkozhatunk nevével először. Mint ahogy a neve jelentése is sugallja (népek atyja) ő volt az aki Istennel kapcsolatot teremtett, és ő volt az akit az Isten első szövetségesének fogadott. Avrahámot úgy is szokták emlegetni, mint az úgynevezett Avrahámi vallás megalapítóját. Az iszlám, a katolikus, a zsidó és bahai vallás egyaránt említést tesz róla. Ám különféle módon. Avrahám nem volt zsidó. A Teremtések könyvében neve így szerepel: Ábrám vagy Ávrám ami körülbelül annyit jelent, hogy Magasztalt Atya. Az izraeliták az iszmaeliták a medaniták és edomiták ősatyja volt. Terah fia, Nahor és Harán testvére. A Teremtések könyvének 17.-ik fejezetében már Ávrahám a neve, mely névvel az Isten ajándékozza meg a kettőjük közt kötött egyezség emlékére. „És ne neveztessék ezután a Te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám avagy Ávrahám, mert népek sokaságának atyjáva teszlek téged”.
A zsidó vallás őt tekinti az ősapának. A többi más vallás már nem ennyire egyértelműen fogadja el Ávrahámot. Ávrahám Noé tizedik és Ádám huszadik leszármazottja volt. Csak a hagyomány teszi születésének helyét Ur városába, mert eredetileg Haránból származik. Ávrahám felesége Sara szintén egy problémás dolog. Avrahamot az iszlám elfogadja mint ősi prófétát. A bonyodalom és a késöbbi ellenségeskedésnek a kiváltó oka valószin Sara lehetett. Ávrahám „félrelépéséből” született meg Iszmail aki Mohamed elődje volt. Hagar volt az anyja aki Ávrahám második feleségének tekinthető. Viszont Iszmail volt Ávrahám elsőszülött fia és nem Izsák. Izsákot az Ó szövetség azért nevezi Ávrahám elsőszülött fiának, mert Hágart mint Sara szolgálóját tartja számon. Már itt kérdésessé válik az a dolog, hogy mind a két vallás ugyan úgy fogja e tisztelni az általa elfogadott szövetséget. A katolikus vallás roppant egyszerűen intézi el.
Ávrahám az ősatya de Krisztus csupán csak az ő nemzetségének a leszármazottja. És innentől jönnek aztán az ellentmondások, hogy kinek a hite a valódi hit, kinek a hite a „jobb hit” és a sort és megnevezést sokáig lehetne bonyolítani. A történelem során, sőt napjainkban is,- miután ismételten fellobbant a „vallásháború”, csak most az iszlám részéről,- a zsidók mint a népek ellenségei lettek feltüntetve. A középkorban az inkvízició gondoskodott róla, hogy soha sehol sem tudjanak ténylegesen gyökereket verni. Ha véletlen valahol mégis letelepedési jogot nyertek, akkor az egy elkerített teljesen különálló területet jelőlt ki számukra.Ez volt a gettó. De még ez sem volt elég, mivel a ruházatuk ls olyan kellett, hogy legyen amiről már messziről megállapítható volt viselőjének kiléte.
Tevékenységük is korlátozott volt. Nem foglalkozhattak olyan szakmákkal és dolgokkal amiket nem engedélyeztek nekik. Ezek alapján joggal elmondható, hogy a vallást már ekkor egyfajta olyan fegyverként használták az uralkodó körök, amelyek bizonyos népcsoportokat vagy behódolásra vagy teljes emberi jogaitól való megfosztásra ítéltetett. Ezt a tant még a huszadik század „rémtevői is” Hitlertől Sztálinig alkalmazták csak modernizált formában. Ennek a vallási hatalomnak a kitalálói a régi egyiptomiak voltak. Ahogy fejlődött a társadalom és annak tagozódása, úgy lettek a papok a hatalom tényleges élvezői és írányítói. A zsidók nem csupán azért váltak ellenségekké mert megtudták tartani a hitüket a valláson keresztül, hanem azért is mert szinte minden nehézségen képesek voltak felülkerekedni. Sőt! A középkorban és a reformkorban már mint uralkodók hitelezőiként is feltűnnek.
Csupán csak a katolikus „birodalomnak” a Vatikánnak a hatalomból való kizárása után lettek képesek vagy teljes, vagy részleges polgári jogokat elnyerni. A modern kor szörnyei a nácik vagy a kommunisták is átvitt értelemben egy vallási irányzat követőinek, hívőinek tekinthetők. Ugyan úgy kialakítottak maguknak egy hitvilágot (lásd a germán Istenek és germán mitológia mint a nácizmus egyik ideológiai vonala). Követői elkívánták, a száz százalékos hitet, és egyik legfőbb céljuk az volt, hogy ezt mindenkire rákényszerítsék. A kommunizmus is hasonló elveken alapult, csupán minden miszticizmust kizárt, Csupán a mindenkori vezető volt az Isten, akinek a parancsait feltétel nélkül követni kellett. Akik „hitetlenek” vagy ellenszegülők voltak azokat akárcsak az inkvízicók idején rövid utón likvidálták. A hitleri Németországban mind ezt szinte ipari keretek közt, koncentrációs táborokban végezték. A kommunizmusban nem voltak ennyire „modernizálva” ők „csak” szibériai „gulág” táborokba zárták ellenségeiket a „hitetleneket” és az ellenszegülőket. E két politikai példa is elég bizonyíték arra, hogy a vallás nem minden esetben „csak” hit, hanem politikai hatalom is. Régen a papság biztosította a hit segítségével és a hívők megtévesztésével a rendszerek zökkenőmentes működését. Manapság mind ezt a „modern papság” a mindenkori rendszerek hűbéresei látják el.
A zsidó vallás nem térítő vallás, mint a katolikus vagy az iszlám. Ők nem akarnak senkit sem betéríteni a hitükre. Ám az ortodoxia a vallást szinte pontról pontra követő rétege néha megpróbálja a saját akaratát rákényszeríteni azokra,akik nem hívők és nem kívánnak a több ezer éves törvényeket követni. Ez manapság csupán Izraelben probléma ahol az ultraortodox réteg megpróbál kierőszakolni magának hatalmat és irányítást a nem vallásos rétegekkel szemben. Ám az iszlám mind a mai napig térítő vallás maradt. Néha erőszakkal próbálnak megtéríteni illetve a vallás követőivé tenni embereket, akik ezt nem is akarják. Különféle irányzatok miatt még a bizonyos irányzatok követői is képesek egymásnak esni (lásd a szalafista, vahabista, siita és szunita vonalak) melynek következtében polgárháborúk törtek és törnek ki.
Ennek ellenére és ezen dolgok ismeretében szinte minden nagyobb ismert vallásnak vannak követői hívői. Ám nem mindegyik törtet világi hatalomra mint az iszlám bizonyos ágai. Noha a mai katolikus egyház feje a Római Pápa (Isten földi helytartója) már nem bír semmiféle olyan hatalommal mint a középkorban, mégis meghatározója bizonyos politikai folyamatoknak. Mai napig a Vatikán a Föld talán leggazdagabb „miniállama”.
