mert tartozni kell valahová

mert tartozni kell valahová

Az eleddig is tudott volt, hogy egy kormányszóvivő nem a maga gondolatait tárja a nyilvánosság elé, mert hát, ő mégiscsak kormányszóvivő. Csakhogy, Magyarországon ennek a posztnak van egy sajátos bája: nemhogy kormányszóvivő lenne (ugyan, kérem, hol akad ebben a kormányban egy önálló gondolat, egy vélemény, ami szóvivésre érdemes lenne?), de egyenesen Orbán szóvivője. Orbán ugyanis maga a kormány, mi több, maga a nemzet.

Tehát a kormánynak ez a szóvivője – nevezzük Kovács Zoltánnak – kétségtelenül jó kondícióban lehet, mivel olyan nehézsúlyú hazugságokat kell szóban vinnie, amitől másnak kijönne a heresérve.

Bécsi látogatása során a kormányszóvivő hisztériának minősítette a felzúdulást a terrorveszély miatt tervezett alkotmánymódosítás körül. A jó fiú arra hivatkozik, hogy a párizsi merényletek után egész Európában felvetődött, változtatni kell a nemzetbiztonságot érintő törvényeken, mert hát – mondja - Franciaország három hónapra rendkívüli állapotot rendelt el. Ez igaz, de valamilyen demokratikus indítékból a parlament jóváhagyásával tett azt. Idehaza viszont ilyesmiről szó sincs. Nem csak, hogy mindössze utólagos tájékoztatásról szól a tervezet – amit vagy megtesznek, vagy nem – de az Orbán-kormány – vagyis Orbán (lásd az előző levezetést) egyedül dönthetne a különleges jogkör alkalmazásáról, amikor csak úgy látja, hogy fennáll a terrortámadás kockázata. Nota bene még azt sem fogalmazzák meg, mit is értenek terrortámadás alatt. A francba az ilyen apróságokkal.

Ráadásul – így a szót vivő - ha a helyzet úgy kívánja, Magyarország 600 kilométer hosszú kerítést épít a román határ mentén. Fel van rá készülve. Tiszta ügy. Maradt még pengésdrót, cölöp is elég, valahogy ki kell üríteni a raktárakat, csak elfekvő készlet, még a végén le kell írni a könyvelésben. De, ha mégse, akkor biztosan akad csókos, aki a frisset legyártja.

Orbán amúgy ügyes ezermester, igaz, amolyan Mekk Elek módra. Most éppen egy Kelet-Európai Uniót akar összetákolni, a visegrádi országokat akarja tömbösíteni, persze, saját magát képzelve az élére. A visegrádiak már régóta frontot alkotnak az unió határozataival szemben, csakhogy, Orbán a tűzzel játszik: Magyarország teljes mértékben az unió csecsén lóg, amiből a támogatást szívja. Lengyelország Magyarország nélkül is számot tevő tényező, Szlovákia papírtigris, Csehország meg mérlegel. Egy ilyen tömb olyan, mint anno a hentes pultban a zsír: ha nem tartják megfelelő hőmérsékleten, megroggyan, ha jól hűtött, biza, ügyesen lehet belőle megfelelő adagokat fabrikálni.

Jogi eszköz nincs, amivel Orbánt móresre lehetne tanítani, de a pénzcsap elzárása – egyre inkább erősödik az a nézet a mag-európában, hogy ha a periféria – konkrétan az Orbán által felheccelt országok - nem hajlandóak együttműködni, nem hajlandóak a teherviselésben osztozni, akkor jobb, ha szembe néz azzal, hogy megszűnik a támogatás.

Magyarországon minden gazdasági mutató növekedése az uniós pénzek felhasználásának eredménye. Orbánék már ott tartanak, hogy a 2014-2020 közötti uniós forrásokat már előre lehívják, hozomra. Persze, ebből majd igencsak csinos kis nemzetgazdasági mutatókat lehet majd produkálni 2018-ra. Csakhogy – lévén ezek az uniós pénzek leginkább az állami beruházásokban ( és a csókosok zsebeiben) csapódnak le -, fenntartható növekedést nem fognak eredményezni.

Mert hát, egyszercsak elfogynak az uniós pénzek. Kíváncsi vagyok, Orbán ezt mennyire fogja túlélni?