Legalább is, ami az állami alkalmazottak számát illeti...
Legalább is, ami az állami alkalmazottak számát illeti... ... akik Csepreghy Nándor szerint ma 1 millióan vannak. A skandináv modell az összfoglalkoztatottak 10 %-ban határozza meg a közfoglalkoztatottak számát. Kicsiny hazánkban – Csepreghy szerint – négy millió foglalkoztatott van, tehát 600 ezer közalkalmazott ezek szerint felesleges. Ehhez képest elég érdekes, hogy valamilyen okból csak 150ezer embert kívánnak átirányítani a versenyszférába (?!). A többivel mi lesz? Mondjuk, Csepreghy nem egy fejszámoló zseni, az IQ-ja se verdesi az egeket (amúgy Orbán egyik ölebéé sem, ugyanis a Vezér gondosan ügyelt arra, hogy környezetében nála okosabb ember ne létezzen, így azután meglehetősen alacsonyan áll a léc), hiába írja olyan flancosan a nevét, így hát adok neki a számtani alapműveletekből egy kis leckét. Alapjában véve a kivonásról lesz szó, remélem, nem haladja meg az államtitkár úr képességét. Alapvetés, hogy ebben az 1 millióban benne vannak a pedagógusok, az állami kórházak alkalmazottai, az egészségügyi ellátórendszer tagjai, a szociális szférában dolgozók, stb, stb. Namármost, vannak olyan közalkalmazotti feladatok, amiknek gebinbe adása nem éppen értelmes dolog, de ki állítja, hogy ártunk és ormányunk mindig értelmesen cselekszik? Nézzük a KSH adatait (talán elfogadható autentikus forrásnak, bár, amióta a szegénységi küszöböt átszámolták, erősen rezeg a léc). 2015 szeptemberében a foglalkoztatottak száma 4,2 millió volt, ezen belül költségvetésből finanszírozott 870ezer, azonban ebből is 150ezer a közmunkások száma, tehát 720ezerből indulunk ki. Tud követni, Csepreghy elvtárs? Ez, biza, sehogy se 1 millió, még akkor se jön ki, ha hozzá adjuk az államilag fenntartott vállalatok – MÁV, Volán, paksi erőmű, önkormányzati vállalatok – alkalmazottainak számát. De haladjunk. A kormánytisztviselők száma 79ezer fő (azért ez nem kevés!), köztisztviselő 35ezer. Ha ide számoljuk a bíróságok és ügyészségek dolgozóinak számát, akkor se jutunk sokkal előbbre. Valahogy nem jön ki még az a fránya 150ezer sem. Tehát, ha le is nullázzák a kormánytisztviselők és köztisztviselők számát, akkor se tudnak 114 ezerből 150ezret elbocsájtani. De nyugi, ezt Csepreghy se gondolta komolyan, mert szerinte ebben a kormányzati ciklusban csak 102ezer embert terelnének át a versenyszférába. Nos, ez se ad ki egyetlen értelmes számot sem. Na persze, ha olyan helyzet áll elő, hogy nem lesz szükség közmunkára, akkor 150ezer emberrel bővül a versenyszféra, és már el is jött a Kánaán! A közszféra túlfoglalkoztatott lenne? Nem gondolom. A bürokráciát soha nem a közfoglalkoztatottak dúsítják, hanem a politikusok és az akarnok percemberkék, akik minden körültekintés nélkül hoznak újabb és újabb rendeleteket, szabályoznak le eljárásokat. Nosza, vizsgáljuk hát meg, hol is van az a többletlétszám? Az oktatásban? Az egészségügyben? A rendőrségnél? A bíróságokon? Mégis, hol? És ugyan mi a bánatot fog csinálni a versenyszférában pl. egy balett és kőfaragó szakos tanár, vagy egy bírósági fogalmazó? Tehát: honnan kell átirányítani 150ezer embert, és hova? A versenyszféra mintha nem igazán lenne felülről vezényelhető. Nomeg, talán modellezés helyett az ügyfelek, ellátottak szempontjait kellene figyelembe venni, de az ilyesmi túl nagy feladat a Csepreghy-féle álpolitikusoknak. Vagy talán eszükbe se jut. Ha ehhez még hozzávesszük a Délmagyar hírét, akkor, Csepreghy elvtárs, hát megállapíthatjuk, nem csak az elemi számtanhoz nem értesz. 
