Biztos, hogy ő az egyedüli?

Biztos, hogy ő az egyedüli?

Győrött egy derék (?) egyházfi arra vetemedett, hogy a szószékről hirdesse, nyájának mit is kell tennie fideszes  országvédelmi aláírásgyűjtés ügyben. Idézem:

Balázs Tamás plébános példabeszédében azt hangoztatta: „Mint Istentől kapott szép szemű magyar keresztény embereknek, legyen bennük elég határozottság és bátorság, elindulni és jó szemmel kikeresni, hol és mikor van lehetőségünk minél hamarabb aláírni a beléptetési kvóta ellen azt a papírt, amihez nevünket és határozott eljárásunkat kell adnunk. Csak így tudjuk megőrizni ezen a Földön Krisztus királyságát. Különben idegenek embertelen és félelemtől teljes királysága fog eluralkodni hazánkban.”

Később szólt még Krisztus katonáiról is, de olyanok valahogy nem találtattak elő eleddig a történelemben. Az Istentől kapott szép szemű magyar keresztény emberről meg talán nem is érdemes szót ejteni, nem tétel, leginkább látásjavító vizsgálatra szorulna azzal a szép szemével.

Máshol, egy másik derék egyházfi falragaszokon tiltotta ki temploma – lószart, mama, nem az övé, hanem a szeretetet és megértést hirdető egyházáé – környékéről a hajléktalanokat és a segítségre szorulókat. Igaz, valszeg nem egyháza segítő rendjéhez, a szamaritánusokhoz, vagy a domonkos- rendiekhez tartozott, csak a simán talpnyalókéhoz.

Nem ezen a példán felbuzdulva – hiszen hivatalba helyezése óta ilyen - szűkebb pátriám, Mogyoród katolikus hitű bárányainak olyan lelki pásztora van, aki erős szereptévesztésben él. Nem pásztorolja az ő nyáját, hanem ostorozza, szószékről szapulva őket: szégyelljék magukat, amiért Fótra, meg Gödöllőre járnak szentmisét hallgatni – úgy a hívek 75%-ában. Valamiért nem jut eszébe, hogy szemrehányás helyett megkérdezze magát: ugyan, miért is tesznek így? Valami oka csak lehet – és az nem az ottani templomok ornamentikája, vagy ablakdísze.

De van még oka – legalábbis az atya szerint – szégyellni magát a hívők közösségének: nem rohantak pénzkötegeket lobogtatva egy – önmagát hitelileg CHF alapon alaposan elkalkulált – hitközösségbeli társuk megsegítésére, pedig a plébános úr ezt elvárta a nyáj többi tagjától.Tán hiteltanácsadást is oktatnak a papi szemináriumon?

De most jön a java: a fene se tudja, miért, de az Úr szolgája úgy gondolta, hogy majd ő megmondja, mennyi is legyen az egyházadó (ki hitte volna, hogy a szemináriumon adózási ismereteket is oktattak!): a hívő jövedelmének n%-a, de min. 4.000 jó magyar forintok, hívenként. Arra kíváncsi lennék, honnan a bánatból szerezne információt bárki jövedelmi viszonyairól, így hát a minimum megállapítása adózásilag meglehetősen értelmetlen, a többihez meg semmi köze. Ráadásul valahogy elfelejtkezik az Úr felkent szolgája arról, hogy a vatikáni konkordátum eredményeként kapott stabil állami támogatáson kívül – amiből az ő egyházkerülete is szépen részesül – ott van még az egyházi adón kívül – ami teljességgel individuális - az a pár mellékes, amit egyháza nevében begyűjt: a perselypénz, a stólapénz pl. Ráadásul mindezek után sem ő, sem egyháza nem adózik, de még pénzügyi elszámolásra sem kötelezhető, nem igazán értem mohóságát. Gondolom, ennek szellemében utazott a hívek pénzéből a Vatikánba, ahol biztosan nagy szükség volt a megjelenésére.

Van itt azonban még más szereptévesztés is. A jó plébános úr úgy véli, hogy meghatározhatja, szabad idejében a hívő gyermek mit is csináljon, vagyis, járjon póthittanra. Hogy tisztán lássanak olvasóim: ártunk és ormányunk oktatási programjának köszönhetően az általános iskolában kötelező vagy a hittan, vagy az erkölcstan tanulása. Ez eddig rendben is van, ki-ki válasszon kedve és érdeklődése szerint. Ezért aztán vannak az iskolai óraszámok. Hanemhát, az atya, úgy gondolván, hogy megteheti, extra hittanórákat vezetett be az órarenden kívül, és aki gyermek ezeken nem vesz részt, azt az iskolai minősítésben bünteti! Két dolgot fog ezzel elérni: jövőre átíratják a megbüntetetteket erkölcstanra, és a plébános úr… khm…jó neveltetésem tiltja, hogy részletezzem, mit tehet.

A másik az lesz, hogy megbuktatja a gyereket hittanból, pótvizsgára kötelezi, és, ha mind a szülő, mind a gyerek ezt rossz néven veszi, még évismétlésre is kötelezhetik ennek okán. Persze, ha nevetségessé akarja tenni magát – és néhány panaszra akar szert tenni az érsek úrnál – akinek amúgy sincs jó véleménye az ilyen szereptévesztőkről-, hát csak rajta.

Habár, én az ő helyében egy csöppet elgondolkoznék az alázat mibenlétéről. Valóban csak a híveknek kell alázatosnak lenniük, a pásztornak nem?

Fény derült a derék - egyre kevésbé tisztelendő - egyházfi egyéb fondorlatára is. Jelesen: előírja, hogy nem elégséges a szombati misén részt venni - tessék már mondani, jelenléti ívet vezet? - , de a vasárnapi nagymise is KÖTELEZŐ (?!) - ami azért, mivel fél 12-ig tart, rendesen betesz a vasárnapi családi vendégségeknek - és, az egyre kevésbé tisztelhető egyházfi azzal fenyegeti (?!) a renitens híveket, ha nem jelennek meg a vasárnapi istentiszteleten, biza, ő nem fogja őket eltemetni! Kérdem: észnél van ez az ember? A pápa élhetett a kiátkozás jogával, minek következménye volt az oltári szentségek kiszolgáltatásának megtagadása, az utolsó kenet és a temetés szentségének megtagadása, node ez a kis senki vidéki plébános mitől is vetemedik ilyesmire?

Megértem, a cölibátus megtartása elég frusztráló lehet - különösen annak fényében, hogy a derék egyházfi milliókat (ugyan, miből?) perkált le egyházának, hogy felbontsák házasságát első feleségével - mert hát, ami Isten előtt köttetett, azt csak Isten (vagy a kincstárnoka) bonthatja fel - de ettől függetlenül még sikerült a felbontás után neki két gyereket is nemzenie, azonban a helyi pletykák szerint van kivel vigasztalódnia.

Ami a cölibátust illeti, természet ellenes baromság, lásd Onán nemzetségfő történetét (ha nem tudod, ki volt, keresd meg az Ószövetségben). Szegény nemzetségfő, nem akarván feleslegesen utódot nemzeni - mert hát Isten a szexuális tevékenységet kizárólag utódnemzésre korlátozta, ami, ugyebár komoly teher egy családban (felnevelni, ruházni, iskoláztatni), - így magját, ahogy az Írás mondá, földre veté - innen az onanizálás szó - ezért Isten őt megbünteté. No, hogy ez ne legyen gond, a katolikus egyház bevezette a cölibátust, és nem szerelt fel kamerákat a WC-ben.

Ez, persze, csak egy mellékszál, de kérdezem: honnan a bánatból veszi az atya a bátorságot - és a jogot - az ilyesmire? Mégis, kinek képzeli magát? Isten földi helytartója a pápa, ő meg az egyház alázatos szolgája - lenne. Kétlem, hogy az.

Ateistaként még csak nem is minősítem, mert nem érdemli meg.