avagy lebutítás, kormányzati segítséggel
avagy lebutítás, kormányzati segítséggel
Évek óta szajkózom – de nem csak én, nálam okosabbak, hozzáértőbbek, szakmailag képzettebbek – hogy Orbánék részéről tudatos lebutítása folyik az országnak. Felnőtt szintem a média, fiatalok szintjén az oktatás az eszköz, méghozzá ugyancsak gátlástalanul használva.
Már az előző kormányzati ciklusban hadat üzentek a középfokú oktatásnak. Akkor ugyanis ezen a szinten - vagyis a pallérozott elmék és felsőfokú képzésre továbblépni képesek aránya 2/3 vs. 1/3 volt, amit mára, valamilyen ismeretlen okból Orbánék meg akarnak fordítani, mármint a szakképzésben résztvevők aránya legyen 2/3. Igaz, hogy se oktatók, se műhelyek, se tananyag, se felvevő piac – ugyan már, tessék mondani, ki tudja ma megmondani, hogy 3-4 év múlva milyen szakmunkásokra lesz szüksége az – állítólag – Európát leköröző Orbanisztánnak? Ha csak felülről vezérelten nem…
6 éve csökkentik a középiskolai kapacitásokat (és az oktatásba invesztált pénzt), cserébe a szakmai képzés erősen a nullához tendál. Ennek következménye persze az lesz, hogy akadnak bőven majd potenciális betanított munkások, amolyan csereszabatosak, eldobhatók, hozzáadott értéket képezni képtelenek, de jó lesznek majd tölteléknek a sokat becsmérelt multiknak.
Bizony, itt erős szelekcióról van szó. Középiskolába csak a megfelelő háttérrel rendelkező gyerekek jutnak el. Már a ’90-es évek óta a szakiskolába áramoltatja az oktatási rendszer az alulteljesítő, hátrányos helyzetű tanulókat, aminek az lesz az eredménye, hogy ugyan megkapja a szakmunkás bizonyítványt, de magával hozott tudása – amit, lássuk be, a jelenlegi oktatási tanterv humán tantárgyi része korántsem fejleszt – nem lesz elég, hogy megértsen egy komolyabb műszaki leírást, mivel szövegértése megrekedt az általános iskola felső tagozatának szintjén!
A szakiskolák nem segítenek az alapkompetencia hiányosságain, vagyis, ha a szakiskolát végzett munkájára később – szakmai okokból – nem lesz szükség, átképzése egy másik szakmára teljességgel reménytelen. Ezek után rengeteg szakiskolát végzett fog majd dolgozni betanított munkási képességeket igénylő területen, így egyre kijjebb szorítva az alacsonyabb, vagy egyáltalán nem képzett rétegeket. Akkor, miért is jó ez a nagy átalakítás?
Minőségi szakmunkás hiány van, és ezen semmi féle arányváltás nem fog segíteni. Azon felül irdatlan nagy a külföldi elszívó képesség. A kormány tömeges szakmunkásképzési rögeszméje semmi mást nem fog hozni, csak csődöt. Azon felül, a szakmai képzéssel is foglalkozó középiskolák átkerültek a NGM égisze alá, az meg azt mondta, a fene se akar fenntartani ilyesmit, neki szigorúan szakmai képzéssel foglalkozó intézmények kellenek, és szép csöndben elkezdte elsorvasztani a „fedőintézményt”, a gimnáziumokat. Több, mint 30 ilyen intézményben kívánják megszüntetni a gimnáziumi tagozatot, Isten és Orbán legnagyobb dicsőségére (mert senki ne gondolja, hogy ez nem a mi polihisztorunk fejéből pattant ki). Persze, ezt ügyesen előkészítették jogszabályilag is, mert a szakképzési központok működési szabályzatába nem vették fel az általános képzést, így az nem is kötelező a jövő szakbarbárai képzéséhez.
Ha pedig a magyar ipar szerkezetét és teljesítményi elvárásait illeti, teljesen rózsaszín ábránd az oktatásügy és a kormány részéről, hogy Magyarországon erős, jól képzett szakmunkásrétegre van szükség. Ezzel az iparszerkezettel? Ugyan, kérem…
A GDP 1/3-át teszi ki az ipar – mármint, a hozzáadott értéket illetően. A többit a szolgáltatóipar adja, ami simán lekőrözi akár az Adi, akár a Mercedes stratégiai partnerségi izzadmányosságát. A szolgáltató szektor tömegesen bírná felszívni a magasan képzett, kvalifikált DIPLOMÁSOKAT, és érettségizetteket, de az ilyenek valahogy nem a szakmunkásképzőkből fognak kikerülni.
Ja, hogy őket jobban megfizetik, magasabb a bérük? Hát persze, de így több adót is fizetnek!
Mind1. A tehetősebb szülők kimenekítik gyerekeiket az állami oktatási rendszerből. Az állam meg rendesen kettészakítja az oktatást is – ahogy politikailag tette az országgal magával – és mindenki hallgat. Hallgatnak a szakemberek, hallgatnak a tanárok, hallgatnak a szülők, és közben szép csendben felzabáljuk a jövőnket.
120 ezer tanár, több millió szülő az érintett, és mindenki kussol. A köznevelési törvényt 2011-ben elfogadták, kész, ennyi volt, EZ a kormány törvényt nem fog változtatni. Maradnak a disszidens, menekülési útvonalak, az egyéni túlélés különféle módozatai. Meg marad a kb. 5ezer fős janicsár csapat, a kormány által kiválogatott, jól megfizetett, kiváltságokkal ellátott tanerők csapata, akik kapnak egy nap tanítási mentességet, és ez időben ellenőrzik a többi tanerőt – mert az oktatásügy volt annyira spórolós, hogy tanfelügyelői testületet azért nem hozott létre.
A kormány persze az oktatással kapcsolatos minden más területen is kineveli a maga janicsárjait, akiket érdekeltté tesz a rendszer fenntartásában.
Egy kétségtelen: oktatáspolitika, na, az nincs Orbanisztánban, vagy, ami van, az kimerül a mindennapos éneklés meg a focilabda bal belsővel történő továbbításának tantervbe erőszakolásával. Ahol egy miniszterelnök, vagy egy miniszter nünükéje határozza meg az ifjúság fejlődésének irányát, ott nyugodtan el lehet dobni azt az ifjúságot – persze, csak jelképesen.
Persze, ott van a kérdés: Cui prodest?
