Szent a korona

Szent a korona

Ezt már kimentették, visszahozták, kiállították, úsztatták, átköltöztették, táltos táncolta körbe, most meg:

„Az Országházban elhelyezett Szent Korona kimentését és más biztonságos helyre szállítását gyakorolták az elmúlt héten a koronaőrség tagjai. Először november 10-én modellezték a koronaőrök, hogy milyen útvonalakon, hogyan lehet titokban, zökkenőmentesen, teljes biztonságban és sérülésmentesen kimenteni a koronát az országházból, onnan pedig milyen körülmények között tudják elszállítani az előre kijelölt biztonságos és védett helyre.” Nooormááális? Miért is? Milyen helyzetben lesz ilyesmire szükség? Amikor megszállnak minket a tudodkik?

Kérdem én: mire ez a nagy felhajtás egy poros díszletelem körül? Rendben van, nemzeti kincsünk – habár még eredete is ködös (erről később) – de szerepe nem több, mint egy igen értékes kiállítási tárgynak. Tisztelegnek előtte? Nem. Körbehordozzák, hogy a nép ájult hódolattal boruljon le előtte? Nem. Esküt tesznek rá? Nem. Nevében fogalmaznak meg, foganatosítanak bármit? Nem. Jelképe a hatalomnak? Nem. Azt hiszem, nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, a korona nem más, mint egy nagy becsben tartott dekoráció – amit, persze, a jelenlegi hatalom jó érzékkel használ fel.

Noch dazu, az eredeti Szent István-i  korona, amit az államalapítás során helyeztek a fejére, az egykorúkoronázási palást ábrázolása szerint egy aranyabroncs volt, amelyet ékkövek és liliomok díszítettek. Hát, ez kínos.  Mert hát akkor mi is ez a nagy becsben tartott korona?  Csak nem egy sima korona, ami még csak nem is Istváné volt? Ugyanis a korona kutatása két évszázados történetének eredményei azt mutatják, hogy a Szent Korona mai alakját III. Béla idején nyerte el.

Mi több, a Szent Korona elnevezés csak  egy 1256-ban kelt oklevél óta használatos a magyar nemzeti jelképre, de túlmutat a hatalmi szimbólumon: olyan elvont fogalom (a Szentkorona-tan) alakult ki történelmünk során, hogy a korona tulajdona egyet jelentett a hatalom birtoklásával. Persze, így már érthető mind a Parlamentbe történt átszállítása – mert hát, ki is tulajdonolta volna a Nemzeti Múzeumban? – , mind az érte történő aggódás: a korona tulajdona egyet jelentett a hatalom birtoklásával! Ki-ki vonja le azt a következtetést, ami jól esik neki.

Akkor most ragadjunk bele egy csöppet a Szentkorona-tanba.

„…a Szentkorona-tan  nem a Szent Koronára vonatkozó különböző jellegű információk összessége, hanem Magyarország ősi íratlan történelmi alkotmánya. Lényege megmaradása mellett a történelem folyamán a nemzet akaratából a társadalmi-gazdasági fejlődésnek megfelelően formálódott.” Mitől olyan ismerős ez nekem? Hiszen az alapizé is e szerint formálódik! Csak nem a nemzet, hanem a Orbánék akaratából.

„Legjellemzőbb állandó vonásai, amelyek az egyes korokban szinte sohase voltak explicit verbis kimondva, de mindig érvényesültek, ill. a magyar társadalom mindig érvényre akarta juttatni:

a Szent Korona egyesíti az egész magyar politikai nemzetet. A “politikai nemzet” fogalmát Deák mondta ki, és ez a fogalom mutatja a Szentkorona-tan folyamatosan bővülő tartalmát. A “politikai nemzet” fogalma tartalmazza azt a kiterjesztést, ahogy a társadalmi viszonyoknak megfelelően a társadalom különböző részei rendelkeznek a szentkorona-tagsággal. A Szent Koronának tagja a politikai magyar nemzet valamennyi egyéne (beleértve a nemzetiségeket azaz hungarusokat), a Szent Korona területe, azaz az ország földje valamint az uralkodó.” Tetszik érteni? Beleértve – nota bene – a cigányokat, zsidókat is! És csakis az ország földjén. Semmi határon túli magyarság. Mármint, a Szentkorona-tan szerint.

„Magyarországon minden hatalom forrása a Szent Korona. Ezért a fentiek szerint a hatalmat a tagok közösen, azaz az uralkodó és a nemzet együtt gyakorolják. A hatalomnak ez az együttes gyakorlása tükröződik az Aranybulla ellenállási záradékában, és ez indokolta, hogy pl. a majdnem abszolút hatalommal rendelkező Mátyás király is mindig szentesíttette az országgyűléssel, vagy az országgyűléssel mondatta ki a saját akaratát.” Hát, ez nagyon stimmel. Orbán is ezt teszi: az egybitesekkel mondatja ki akaratát, csak annyi a különbség, hogy a nemzet semmi féle hatalmat nem gyakorol.

„A Szent Koronában nem a királynak van országa, népe, hanem a nemzetnek, az országnak van királya. A magyar király hatalma nem “isteni eredetű”, nem korlátlan uralkodó, hanem a nemzet választotta. Magyarországon az uralkodó házon belüli trónutódlás a nemzet akaratából valósult meg, az új királyt az országgyűlés választotta.” Az természetes, hogy a hatalom közelében levők akkor is “befolyásolták” a nemzet akaratát, mint most a pártok a választási meg azon kívüli kampányaikban. Nem ártana, ha Orbán elgondolkodna az első mondaton, mert viselkedése nem igazán igazolja azt. Igaz, nemhogy a nemzet, de a kutya se választotta meg, de mégis úgy viselkedik, mint egy uralkodó.

„A föld mindig a Szent Koronáé volt, a használója a szent korona jóvoltából birtokolta, vér szerinti örökös hiányában a föld birtokjoga visszaszállt a szent koronára. Ezt a XIX. század folyamán lazították. Erre a lazításra gazdasági okokból volt szükség. A sokszor kirabolt országban a gazdálkodók többsége nem rendelkezett forrásokkal a gazdálkodáshoz. Nem elsősorban a rossz gazdálkodás miatt, hanem egyszerűen azért, mert az elmúlt évszázadokban minden potenciális megtakarítását folyamatosan elrabolták tőle.„ Na, kérem. Hogy’ is állunk most a műkörmösökkel,  tetőfedőkkel, mészároslőrincekkel ? Hogy’ is állunk a generációk óta földön gazdálkodókkal, földből élőkkel, akik a csókosok, hithű bolsevikok és sógor-komák miatt a new deal során nem jutottak földhöz?

Tehát, ha már Szent Korona, akkor a Szentkorona-tan se ártana. Van mit megszívlelnie Orbánéknak belőle.

Ez az írás a KMH oldalán jelent meg.