vagy berosál?

vagy berosál?

Két tányér van terítéken, egyik pocsékabb főzettel telibb, mint a másik. Az egyikben egy zavaros lé kotyog, – mondhatnám Gulyásnak is, de nem az, mondhatnám Kövérnek is, de annak sem az, a lényege: magyarellenes EU, magyarellenes USA, az egész világ összeszövetkezett ellenünk, báncsák a magyartot, pedig miénk a NER!

Mítosznak hívják az ilyet. Sajátos és ugyancsak provinciális mítosznak. Hogy a franc esne bele, hát nem megismeri a világ Orbán hepciáskodását? Nodemajd, jól korlátozzuk NERileg az internetet – no, nem ténylegesen, csak áttételesen, mivel a pórnak nem igazán lesz pénze megfizetni, aki meg marad, az úgysem számít (sztem a hívők adókedvezményt fognak kapni).

Mind1. Ha nem jön be neki – mert esetleg fellázadnak a pórok, mert hát vagy tudás alapú társadalom – amihez, lássuk be, a NATon kívül nem árt némi más információ is- vagy lebutított társadalom. Azért Orbán basinak akad kiútja, ha esetleg nem jönne be a számítása – mivel az alapizé bizonyos gazdasági mutatókat kőbe vésett -: Moszkva. Ha már úgyis eladta úgy 100 évre az országot, miért ne járulna Putyinhoz – térden, bár nem megalázkodva, de örömszerzésileg – ismét?

A NERt ebből az egészből nem érdekli semmi. A pórok  megvették a soros jegyüket a pokolba, méghozzá one way tickettként.

„Lefagyott a pökhendi vigyor Lázár János arcáról, majd ezerszer igyekezett kimondani a „barátság” szót Amerikával kapcsolatban, a nemzetbiztonsági bizottság tegnapi ülésén, melyet a „kitiltás-botrány” nyomán hívtak össze ellenzéki képviselők. Most – talán először – komolyan vették az Egyesült Államok lépését, bizony minden borulni látszik, az ügybe még a kormány is belebukhat.”  Jobb helyen. Azonban Orbanisztán nem jobb hely.

Kim Jong Un, Fidel Castro, és Mao Ce Tung (a túlvilágról) bizonnyal felállva tapsol Orbán karakánságának. Még ők se tudtak olyan ámokfutást produkálni – főleg nem Európa közepén – mint Orbán, az alapizétől a médiatörvényig, a választási törvény módosításától a trafik-mutyiig, vagy a civil szervezetek üldözéséig. A kritikák egytől egyig a kormány ellen szóltak, nem Magyarország ellen irányultak, kizárólag Orbán Viktor miniszterelnök, és kormánya kapta a feddéseket, bár ők ezt igyekeztek szándékosan kiforgatni, és itthon úgy előadni, mintha megvédtek volna bennünket bárkitől is. Pedig nem, Orbán gyáván a népe mögé menekült. Hiába, no, Orbán maga Magyarország, Orbán maga a nép. Jobb helyen az ilyesmit orvosilag gyógyítják, de Orbanisztán, mint fentebb írtam, nem jobb hely.

Orbán valamennyi – személyét ért – kritikát arrogánsan, lekezelően, már-már nagyképűen vert vissza, kormányának tagjai, vagy holdudvarába tartozó politikusok cinikus, sértő hangnemben kezelték ezeket az ügyeket. Persze, mindeközben a kétharmad mögé bújtak, és erre támaszkodva oktatták ki a világ vezető hatalmait, mibe szóljanak bele, és mibe nem.

Semmi kétség, a Fidesz, és a kormány túlontúl magabiztos, gőgös, fennhéjázó, és cinikus lett. Akit csak tudott, lekezelt, nagyon, de nagyon magas lóról oktatta ki akár az Európai Uniót is. „Aki nem velünk, az ellenünk” – vallják ők (itthon meg: aki nincs velünk, az nincs), és ez már nyíltan meg is mutatkozik. Minden eszközük megvan erre, kezükben az ügyészség, a NAV, a TEK, és még csak az isten tudja mi. Számtalanszor láthattuk, hogy bevetik őket alantas terveik véghezviteléhez, gátlástalanul takarítanak el bárkit az útból, ha érdekeik úgy hozzák.

Visszatért a félelem, kialakult az ön-cenzúra. A munkahelyeken ismét meggondolják az emberek, hogy kinek, mit mondanak, de így van ez a pletykák központi intézményeiben is, a piacokon, kocsmákban, patikákban. A hon mentális védői – ahogy arra nyilvánosan is biztatva valának – feljelentősdit művelnek. Névtelenül, vagy névvel, mind1. A lényeg az, visszatértek a régi szép idők. Fekete, lefüggönyzött ablakú autók még nem járnak. Még.

A másik tányérban egy hasonlóan gusztustalan leves áporog. Állami korrupció vádjával eddig hat magyar állampolgárt tiltott ki területéről az Egyesült Államok. Teheti, jogában áll. Csak épp, nem szokott ilyesmit tenni ok nélkül, főként nem a 7750 számú elnöki rendeletre hivatkozva. Ez a rendelet nem csak azt mondja ki, hogy az, aki az amerikai érdekeket sértve korrupciós ügybe keveredik, nem léphet be az országukba, mert akkor ezer, meg ezer embert tiltanának ki, megállás nélkül. A rendelet szabályozza azt is, hogy ezt a szankciót csak akkor alkalmazzák, ha a korrupcióba keveredett országban az ügy tisztességes kivizsgálására nincs esély, szóval az adott ország vezetése igyekszik eltussolni az ügyet. És itt a bibi. Amerika szólt egyszer, kétszer, és csak az isten tudja, hányszor. Mit kapott válaszul? „Ugyan, ez vicc!”, „Az elnök tájékozatlan!”, és leginkább azt, hogy senki nem dumáljon bele, határokon túlról Orbánisztán belügyeibe! Hát, jó… – gondolta USA, akkor nem szólunk bele. Majd szó nélkül kitiltotta – első körben – azt a hat embert, aki közvetlenül érintett az ügyben. Tette mindezt nagyon csendben, csak a „cégnek” (külügy) szólt, hogy annak a hat embernek az van beutazási engedély helyett, ami a csődörnek, alul, hátul, középen. És az időzítés is remek volt, USA kivárta az utolsó választásokat is az évben, nehogy rájuk süssék, az eredményeket akarták befolyásolni.

Viktor, picinyem, most ilyenkor mit kell tenni? Idejön az USA az irodádba, és azt mondja, hogy korrupció van, belépés nincs. A palacsintában az van, amit a köznyelv szokott mondani, a gáz csupán annyi, hogy mindkét fele „azzal” van megkenve. Még ugye csend van, mert az USA – a törvényeit tiszteletbe tartva – hallgat, ő nem szivárogtat. Csak te tudod, miért.

Azon merengsz, hogy ebből miként lehet jól kijönni… (Megsúgom: sehogy!) Vegyük sorra az eshetőségeket!

1. Ha az USA kérésének megfelelően vizsgálatot rendelsz el a korrupciós ügyben, két végeredmény születhet:

1.1. Eltussolod a fenébe, hiszen az ügyészég olyan eredményt hoz, amilyet te akarsz.

1.2. Komoly, igazi vizsgálat lesz, de akkor bukik mindenki. Ebben az ügyben nem lehet csak úgy bedobni egy-két „tisztáldozatot”, minden bizonnyal az USA tud mindent. Ha pici kamu lenne a vizsgálatban, akkor megint a lábadra lépne: „Nana! Sumákolsz! Az igazat, please!” De ha a vizsgálat komolyan lefut, akkor szakad a pókháló, és belepusztul a Kerék-Bárczy Szabolcs által emlegetett pók is, a háló közepén.

A kormány bevetette az időhúzás és értetlenkedés taktikáját, pedig nagyon is jól tudják, mi történt! Ha valaki, akkor ők tudják! Egyes sajtóhírek szerint az lehet a háttérben, hogy egy amerikai érdekeltségű cégnek adtak ultimátumot: „Rendelj kétmilliárdért tanulmányt egy kormány közeli alapítványtól (ugyan melyiktől?) És akkor ez, meg ez lesz!” Aztán inkább az lett, hogy az amerikaiak jelentették ezt otthon, és most meg „ez lett”!

Az USA szépen, csendben intézte az ügyet, törvényei szerint csak a diplomáciai csatornákat használta kommunikációra. Orbán kormánya mit csinált? Rendesen beszarván a szócsövéhez fordult, és azonnal visszatámadott. Mielőtt más forrásból kitudódhatott volna az ügy, egy kormányfüggő lapban megjelentették, hogy az USA gonoszkodik a NER-rel, nyilván azért, mert az igen tisztességes magyar NAV eljárást folytat egy amerikai tulajdonú céggel szemben. Azt is előkapták, hogy Clinton alapítványát a norvégok támogatják, és a norvégokkal éppen genyózik az állam, így most Amerika így áll bosszút. Valljuk meg, jól tökön rúgták magukat ezzel.

Mint fentebb írtam, most bevetették az értetlenkedés eszközét. „Miről beszél az USA?” „Ez most vicc, vagy komoly?” „Mondjon má’ valami konkrétumot!”

És most azt várják, hogy az Egyesült Államok tárja eléjük a bizonyítékokat. Persze, tudják azt maguk is, hogy nem fogják, de nagyon jónak gondolják ezt a politikát, megy vele az idő. Közben a gatya fel-le jár rajtuk, mert bizony ez a helyzet nagyon ijesztő, ebből nem lehet kijönni már jól. A 35 éves, multimilliomos külügyminisztert kiküldték az USA-ba, próbálja helyre tenni a dolgokat, őt mégiscsak beengedik az országba. Nem tette helyre, de még csak olyan helyzetbe se került, hogy helyre tehette volna. Senki nem volt kíváncsi a meséjére.

Amerika persze belóbálta azt a bizonyost, nem ad információt. A nagykövetségük ügyvivője közölte: „Van Magyarországnak eszköze kivizsgálni ezeket, van itt ügyészség, rendőrség, titkosszolgálat. Tessenek megoldani az ügyet!” No, erre megint pofátlan válasz érkezett a Fidesz frakcióvezetőjétől, Rogán Antal az ATV Egyenes beszéd című műsorában merengett azon, hogy az USA csak viccel, vagy komolyan beszélhet… Majd hozzátette, szerinte ez csak provokáció.

Rogán szavai eljutottak Goodfriend ügyvivőhöz is (Ejnye, milyen név is ez? Csak nem zsidó? Mert akkor már mindent értünk!), aki nyilván hazatelefonált: „Hallgassátok mán’, mit beszél ez?” Aztán már nem udvariaskodtak a Zusákok. A képviselet vezetője közölte, ha Magyarország így áll az ügyhöz, az USA nem tudja tovább elképzelni a szövetséges együttműködést velünk. Emberek, ez nem kis balhé! Persze, a deutschtompik azonnal posztolták, hogy „Amerika le van sz*rva, mit képzelnek, és amúgy is, megvagyunk nélkülük, hülye jenkik”!

Csúszunk rendesen lefelé, a mocsokba.  Bizton állítható, hogy nem ez az egyetlen ügy, itt láncreakció indult, és ez az a helyzet, ahol a jegenyefák bizony az égig nőnek – habár ezt Orbán másként látja. Ha vizsgálat lesz, és bedobnak valakit, az beszélni fog, és bukik minden. Ha kamu vizsgálat lesz, akkor az USA lép, bukik minden. Közben a NAV elnök asszonya és operatív helyettese osonóra vette a figurát, Varga Mihály elvtárs meg nem kérdez rá semmire. Miért is tenné, még a végén kiderülne valami! Az első dominó eldőlt. Hát persze, NER! Na, itt van szarban a magyar!

Kádár tudott sakkozni, állítólag egész jól. Orbán nem tud, de még csak a malom-játékban se otthonos.

Charles Gati szerint Orbán élete legnehezebb döntése előtt áll. Ha tovább menetel kelet felé, és az utóbbi évek kurzusát folytatja, minden bizonnyal megbukik, de, ha újít, és nyugati értékek szerint irányítja az ország sorsát, abba is belebukhat.

Aggódom érte. Mit fog lépni?