Kettős állampolgárság, megalománia, NEB
Kettős állampolgárság, megalománia, NEB
Az igazi kettős (mércével mért) állampolgárság. Valós történet az esős Seattle-ből
Seattle-i történetet mesélni, főleg így Valentin nap környékén, meglehetősen érzelmes, sőt túl érzelmes dolog, már csak Sleepless in Seattle igen csak nyálas története okán is.
Ha virrasztani nem is, de buta pofával belebámulni a világba, az rögvest kedve támad az embernek, ha Pisti barátom történetét meghallja. Pistivel az Egyetemi Klub pince-takarítása során barátkoztam össze, s még az egyetem után is tartottuk a kapcsolatot annyira, hogy mikor néhány év múlva egy amerikai ösztöndíj teljes kitöltésére nem kapott engedélyt a magyar hatóságoktól, engem is elővettek, hogy tudnom kellet volna, hogy nem fog hazajönni.
No de nem az a lényeg, hanem az, hogy olyan kettős állampolgár, aki rendelkezik magyar lakcímmel. Az elmúlt évek kampányában a fia és a menye is élt a kettős állampolgárság lehetőségével.
A derék magyar állam jóvoltából (hogy ilyen szó nincs is; az lehet, de ilyen jelenség igen) azok minden gond nélkül szavazhatnak, míg neki komoly nehézségei támadtak. Már az sem semmi, hogy több ezer mérföldet kell utaznia, hisz az elmúlt alkalmakkor is megtette, s csak egy kicsit zavarja, hogy a menye (akinek teljes magyar kötődése az, hogy hozzáment a fiához) otthonról el tudja intézni. Azonban az, hogy elutasították a regisztrációs kérelmét, azzal az ürüggyel, hogy a sohasem használt második utónevét nem írta be a kérvényébe (letette a nagy esküt, hogy ezt ő eddig sem tette, hisz itthon sem használta), eléggé kiakasztotta.
Hitlert nem csak megalománia vezette. Pl. az autópályáit máig is használjuk
Többen riadnak össze arra a hírre, hogy a Bölcs Vezető ma Kínába látogatott. Nem csak azért, mert az utóbbi időben, ha valahol több napot töltött, ott nem sokkal később komoly gondok támadtak (Líbia, Egyiptom, Törökország), legyen az ő gondjuk. Azonban az az ötletroham, ami az elmúlt négy évét jellemezte, mármint abban a témában, hogy mi mindent finanszírozhatnának nálunk a kínaiak (repülőtársaság, különféle nagy-röptű vasúti fejlesztések, vagy Európai központok). Ezeddig ezekre a hagymázas marhaságokra az ember csak legyintett, de most itt van példaként a Putyinnal kötött (felújított) örök barátság projekt, amit alig több mint tíz nap alatt vert keresztül a parlamenten. A nagy sietségnek egyetlen oka lehetett: demonstrálni kínai elvtársainak, hogy vele érdemes és hatékony üzletelni!
Vak-hit tudományi kérdés lenne? Tegnap mutatkozott be az egy hete megalakult Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB)
A NEB, ami nem csak afféle bigottság (ennek a szótévesztő szóhasználatnak hic & nunc jelentősége van), ez egy hivatal, mely körülbelül 30 főt fog foglalkoztatni, és százmilliós költségvetése lesz. A bizottság a sarkalatos törvény szerint „nem csupán kutat, hanem közhatalmi feladatokat is ellát: így például együttműködik az ügyészséggel a kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő bűncselekmények elkövetőinek felderítésében. Hatásköre kiterjed a hatalom birtokosai - a diktatúra működésével összefüggő - személyes adatainak közzétételére.”.
Hogy szükség van-e egy ilyen szervezetre és van-e értelme azt – bár nem gondolkodtam el a kérdésen, így csak valószínűsítem – egy cseppet sem vitatom. Egy kicsinység el vagyok bizonytalanodva abban a kérdésben, hogy erre állami céget kell-e rittyenteni?
Ami viszont elgondolkodtatott, az a tény, hogy a Bizottság minden tagja erősen kötődik a hit-tudományokhoz, sőt akad közöttük, aki csak ahhoz! =))
Róna György jegyzete
