meg az orbáni propaganda
meg az orbáni propaganda
Mire jött rá a Merci? Érdekes és árulkodó interjú a cég MO-i vezetőjével
Exkluzív interjút adott a Mercedes-Benz Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Frank Klein az M1 Az Este című műsorának. Ha lehántjuk az udvariaskodást és a nyelvi trükköket az interjúról, elmondhatjuk, hogy igen érdekes megállapításokat tett a cégvezető.
Mindenekelőtt kihangsúlyozta, hogy „mikor 2008-ban úgy döntöttek, hogy 800 millió eurót befektetnek a kecskeméti gyár felépítésébe, akkor Európa nehéz helyzetben volt, mind pénzügyi, mind gazdasági szempontból”. Hát igen 2008-ban, ami egyértelműen nem az Orbánékat jelenti. Pestiesen szólva nekik csak annyi köszönhető, hogy nem tudták megakadályozni!
Hasonlóan árulkodó, sőt elgondolkoztató az a megállapítása, hogy „mostanra az autógyártók beszállítói is rájöttek, hogy érdemes Magyarországra jönniük.”.!!
Igen. Az Estének Frank Klein úr elárulta, mára úgy alakult, hogy nem számíthatnak a hazai beszállítókra, az ez irányú kötelezettségeiknek azok – mármint a jól megszokott külföldi beszállítók – idecsábításával tesznek eleget!
Józan erkölcsi érzék. Nem csak a földrajz, nem csak a gazdaságtan a jogi ismeretei is sántítanak
Nem igazán tudom, hogy mi lehet, pontosabban mit akar jelenteni a „józan erkölcsi érzék”, amire a daliás 2/3isten hivatkozik, mikor újabb és újabb ingerült üzenetben nógatja a Kúriát, hogy – ahogy azt a köznyelv meg szokta volt fogalmazni – almát a körtével összezagyválva hozzon jogegységi határozatot egymással még csak hasonlóságban sem lévő ügyekben.
Tegnap reggeli szokásos köz-rádiós igehirdetésében egyenesen rendelést (csak remélni lehet, hogy nem veszik utasításnak) fogalmazott meg mit szeretne a Kúriától hallani/olvasni. Az egyik gondolatán kiemelten kell elszörnyedni: „vajon nem a bankoknak kellene-e viselniük - mint a józan erkölcsi érzék diktálná - az árfolyamváltozásból fakadó veszteséget?”.
Hic & nunc nem foglalkozom a kezdő joghallgatók számára első alapszabállyal, hogy csak és kizárólag a tételes jog alapján születhet ítélet, még azzal sem, hogy a józanság mennyire tartozik hozzá (direktben és átvitt értelemben) Őfenesége erényei közé, s azt is csak odavetőleg jegyzem meg, hogy erkölcsi érzék címen igen csak perverz dolgokat tapasztalhatunk nála!
Csak és csupán a kinek kell viselnie az árfolyamváltozásból fakadó veszteséget kérdéshez van némi hozzáfűznivalóm:
Mindenekelőtt – bár többen amnéziásan nem emlékeznek (köztük olyanok is, akiknek én személyesen ajánlottam b. figyelmébe, de elutasították, hogy akkor kevesebbet kaszál), pontosabban nem akarnak emlékezni – lehetőség lett volna árfolyam - biztosítást kötni.
Miért csak a veszteséget viseljék, mi van a nyereséggel?
Vajon mi lehet az oka annak, hogy nekik (mármint a devizásoknak) 3-4% volt a kamat, míg a forintos piacon 12-15%? Ott kinek kellett volna fizetnie a különbséget?
S végül azok, akiknek régóta van ilyen hitelük, még mindig jobban jártak, akik pedig az utolsó időszakban kötöttek akár érzékelhették is a CHF-változását. Igaz Orbánék tudatos (de legalább is konvencionális módszerekkel megjósolható) árfolyamrongálását még ők sem prognosztizálhatták.
S ezzel az utóbbi gondolattal eljutottunk a mondandóm lényegéhez.
Az orbáni józan erkölcsi érzék parancsa azt sugallja, hogy az ő dilettáns és gátlástalan kalandor gazdaságpolitikája eredményeként lejtőre került forint-árfolyamokból adódó veszteségekért is a bankokat (tényleg csak egy kicsit antiszemitáskodó kádári csippentéssel) kell elítélni!
Róna György jegyzete
