Különös tekintettel a 70-évesek kérdésére
Különös tekintettel a 70-évesek kérdésére
Néhány nappal ezelőtt egy szösszenetemben, melynek a „Aki még a Rónánál is nagyobb baromságra képes. Kereszt-papiék, talán nem függetlenül a CÖF-káik akciójától meggaszonták” címet adtam, arról írtam, hogy „Ha azt hitted, wazze, hogy Róna Péter állítólag a közgazdasághoz is konyító (ez idáig nem igazolta) mindentudó Hóbagoly-II a csúcs abban, hogy ki képes a legelképesztőbb baromságokat elővezetni az un. deviza-elszámolású hitelekkel kapcsolatban, be kell látnod alábecsülted Széles elvtárs & tsai bornírtságát.”
A témával kapcsolatos elmélkedésemet így zártam: „lehetne forint-betétből - azaz forint kamat szerint kamatozó betétekből – finanszírozni valuta-kamatozású hiteleket??? Azonnali nagyságrendi veszteség!!! =))”
Hogy ez miről jutott eszembe? Nos, Rónai úr kor- és kór-társaival kapcsolatos zűrzavar kapcsán. A két Hóbagoly menetrendszerű idétlenkedése és Várkonyi-apó mai francia-magyar hasonlítgatása mellett a napokban megtudhattuk erről a korosztályról, hogy alkotmánybírának még kiválóak, de az egyetemen tanítani no, azt nem! =))
No de vissza a deviza, pontosabban a deviza-elszámolású hitelekhez. Az írásomat Estván öcsém (néhány hónappal fiatalabb) keleti bölcs nick-el a NolBlog-on közreadta, amihez a blog egyik legtiszteletreméltóbb tagja, evianna szólt hozzá: „Na, azért Róna Péter nagyon is tudja, mit beszél, amikor - lényegében egyetlen közgazdászként - hajlandó részletesen foglalkozni a témával.” majd később: „igenis, forintból finanszírozták ezeket (különben nincs magyarázat arra, hogy mire használta a bankszektor a forintbetéteket, hiszen a forinthitelezés - az áruhiteleken kívül persze - már lényegében megszűnt)”.
Lévén ki vagyok tiltva, így nem tudtam reagálni, így teszem közzé véleményemet. Egyfelől egyszerű tény, hogy akármennyire is igyekszik azt a hitet kelteni (mint sorszám-elődje az államigazgatási szakemberséget), hogy közgazdász lenne, de nem az jogász és történész. Az meg, hogy volt bankvezér is, semmit sem jelent, ettől még nem kell értsen a banküzemtanhoz. Nem is ért, sőt nem is érti a működését.
Ahogy ez – sajnos nem első alkalommal – egyértelműen kiderül a bloggerináról is. Amit a hitelezésről írt, az egyszerűen taxatív tévedés, még a forintos lakás-hitelek terén sem volt komoly visszaesés, a deviza-elszámolás jellemzően – ezért olyan nagy a gond – más ügyfélkört mozgatott meg. A kamat és más költségekről írtak egyszerűen hamisak és nagyon más üzletágak adatairól kialakított vélekedéseken (elképesztő tájékozatlanságról tesz tanúságot a folyószámla egyenlegek hasznosítása a hosszú-távú finanszírozásokban) alapulnak. Belegondolva az érvelésébe, azt kell mondjam nem igazán sejti, hogy megy a banki finanszírozás, de a conrollingról sem sokat hallhatott.
Egyet kell értsek az egyik hozzászólóval, aki így reagált: „Ne beszélj ilyen pénzügyi lehetetlenségeket. Hogy lehet dupla árú forrásból fedezni a hiteleket? A forint betétekre épp a dupláját fizették a bankok, mint amit a hitelekért kértek” .
Róna György jegyzete
Kiegészítésül álljon itt egy szakmai vélekedés:
Semminél is kevesebb
Óriási csalódást okozott a hiteleseknek a kormány beterjesztett javaslata a devizahitelesek ügyében. Felvethető a kérdés, hogy a Bankszövetség javaslatához képest mennyivel rosszabb vagy jobb ez a megoldási javaslat. Valóban aktuális volt-e lesöpörni az asztalról azt a javaslatot amelyben 15 -20%-os törlesztőrészlet könnyítést javasoltak. A kormány javaslata ugyanezt teszi, de csak ideiglenes könnyítésként, hiszen a gyűjtőszámlát később ki kell fizetni és ez a kedvezmény már nagyrészt el is tűnt.
A kormány folyamatosan beleesik egy rendkívül súlyos hibába, ez pedig a probléma későbbi időpontra való eltolása. A 2010-es kilakoltatási moratórium, a kilakoltatási kvóta rendszer mindegyike azonos betegségben szenved. Nevezetesen, hogy a könnyítési időszakok alatt a tartozások eszeveszett módon növekednek, a késedelmi kamatok miatt az egeket verdesik és a könnyítési időszak végén a teljes katasztrófa mindenképpen bekövetkezik. Mivel a tartozások növekedése egyetlen esetben sem lett befagyasztva, hanem élték további életüket, egyszeri matematikai számításokkal megállapítható, hogy a tartozások mértékének elszabadulása egyenes következménye a nem átgondolt kormányzati intézkedésnek. Példaként említhetjük, hogy a kilakoltatási moratórium másfél éve alatt egy 8 millió Ft-os bedőlt hitel a kamatokat és a késedelmi kamatokat figyelemebe véve elérte a 13 millió Ft-ot. Ez a plusz 5 millió Ft-os tartozás növekedés aztán úgy padlóra küldte a szerencsétlen adóst, hogy a minden bizonnyal bekövetkező árverés után egy örök életre való tartozása is fennmaradt, amelyet soha nem tud kifizetni. A kiterjesztett kilakoltatási moratórium ugyanezt a hibát rejti magában, nem beszélve arról, hogy a bedőlt hitelekre kiterjesztett árfolyam rögzítés az esetek igen kis részében lehet csak hatásos.
A mostani kormányzati intézkedés azért kevesebb a semminél is, mivel a károkat csak tovább fokozza, érdemleges megoldási javaslat nélkül.
Két alapvető problémát kell kezelni, amely nélkül a devizahiteles kérdéskör nem megoldható. Az egyik, hogy a tartozás mértéke a fedezett értékénél ne legyen több. Hiszen ez az adósság a rabszolgaságot hordozza magában, illetve, hogy egy megfelelő árfolyamon fizessenek a még törleszteni bíró adósok és ez éppen lehetne a 180 Ft-os árfolyam is.
Azt is jó lenne tudni, hogy Varga Miniszter Úr milyen bírósági döntésekre vár. A már mostani ítéletek és jogszabályok is elegendőek a szerződések módosítására. A probléma további eltolása, a bizonytalanság érzetének fenntartása senkinek nem lehet az érdeke, a károk pedig felmérhetetlenek lehetnek.
Várjuk, hogy a kormány ígéretéhez híven november hónapban oldja meg ezt a problémát.
Kovács László
Főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak
Fogyasztóvédelmi Egyesület
