Orbán végre a helyén kezeli magát

Orbán végre a helyén kezeli magát

Azt mondja beszédében Fertődön a Nr. Uno ápolt, hogyaszongya:  „azért Fertődön tartják a következő kormányülést, mert ez egy plebejus kormány tisztelgése az arisztokrácia teljesítménye előtt”.

Na, akkor ragadjunk ebbe bele egy kicsit.

„Az ókori Rómában a plebeiusok (lat. Plebs, erasmida helyesírással plebejus) a korlátozott jogú polgárságot alkották, megkülönböztetve a kiváltságos patríciusi osztálytól. Szabad emberek voltak, ők is rendelkeztek polgárjoggal, de nem rendelkeztek az előkelő születési arisztokrácia, a patríciusok kiváltságaival. Speciálisan római réteg volt, nem etruszk találmány, mint sok egyéb minden a római társadalomban. Az etruszkok ugyanis az előkelőkön kívül a másik oldalon csak a clienseket, szolgálókat és rabszolgákat ismerték. A plebeiusok eleinte nem viselhettek semmilyen hivatalt, gazdasági függetlenségüket azonban meg tudták őrizni a korai korban. Főleg kisbirtokos paraszti réteget alkottak, de városi kézművesek és kereskedők is tartoztak közéjük. Eleinte nem részesedhettek állami földekből (ager publicus), nem lehettek vallási kollégiumok tagjai, nem házasodhattak patríciusokkal, de később megszerezték ezeket a jogokat. A patríciusok mintájára idővel ők is nemzetségekbe (gens) tömörültek, s sok nemzetségnek volt patrícius és plebeius ága is, de voltak tisztán plebeius nemzetségek is.”

Ha ezt a meghatározást elkezdjük egy kicsit boncolgatni, akkor túlmenően azon, hogy Orbán basi beszédírói becsatlakoznak Róna György ismert fogalmi rendszerébe – műveletlen paraszt suttyó – kicsit kinyílik Orbanisztán horizontja.

Orbanisztán kormánya tényleg plebejus. Kétségtelen, tagjai – de a 2/3-a sem - nem rendelkeznek születési előjogokkal.  Amivel rendelkeznek, az, biza, a jó öreg komenista neveltetés. Abban ugyan nem voltak születési előjogok, de kapcsolataik, az fölösen. Ez által gondoskodtak polgári jogaik átminősítésén. Ezt hívták a lex gyevi bírónak.

Kövér elvtárs nem is olyan áttételes véleménye -  érdekes kultúrnyelvezetben - : "én már annak is marhára örülnék, hogyha legalább tisztességes jogszolgáltatás lenne minden esetben, és az igazságszolgáltatás majdcsak megjön egyszer". Orvos persze, még nem látta, pedig őszinteségi rohama min. gyógyszeres kezelést igényel.

A hivatal viseléséről később gondoskodtak. Táskahordozóból simán csináltak polgármestert. Igaz, attól még plebejus maradt. A patríciusokkal való házasság: na, az egy külön történet. Széles pl. eltökélte, hogy lányait csakis német - miért éppen német? – arisztokratákhoz kívánja adni.

Gazdasági függetlenségük ugyan kicsit erőltetettre sikerült – a simicskák, szélesek, mészárosok, és egyéb lézengő ritterek feltupírozása a plebejus kormány dicsősége volt, de ami az állami földekből történő részesedésüket illeti  - na, nem közvetlen kormányzati szinten, mivel az kimerült Sárazsadányban – az azért egész jól működött. Olyan ősi földművelők jutottak földhöz, mint műköröm építők, tetőfedők, polgármester öcsikék, balett táncosok és kőfaragók. A Nemzeti Dohányfüst Összetartásban már nem is érdemes számlálni a gazdasági függetlenségben részesített plebejusokat.

A nemzetségekbe tömörülés még várat magára. Bár ahogy az unokatestvéri ágakat illetően érzékelhető, ezen is dolgoznak.

Azonban az arisztokrácia teljesítményétől még igencsak messze vannak.  Wesselényi valódi árvízi hajós volt, Széchenyi saját vagyonából áldozott a nemzet gyarapodására. A mi plebejusaink pedig…na, inkább hagyjuk.

A hely szelleme eléggé hatott Népünk Boldogsága személyére. Na meg az UVB sugárzás.

Az MTI jelenti: „Magyarország akkor tud megújulni, ha eltörli a kommunizmus szellemházait – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök a fertődi Esterházy-kastélyban, a felújított marionettszínház átadási ünnepségén.”

A már-már Rákosi pajtást is megszégyenítő átadási mánia újabb állomásán megint megcsillogtatta intellektusát, pontosabban annak elképesztő hiányát.

Lenyűgöző volt, mikor párhuzamot vont XIV. Lajos és Esterházy herceg között, úgy fogalmazott, hogy: „ahogy XIV. Lajos is mocsarakra álmodta meg a versailles-i kastélyt, úgy Esterházy Miklós is a Fertő-tó lápjait szemelte ki kastélyának”.

Ehhez csak annyit: „Amit a császár megtehet, azt én is megtehetem!" E mondat jegyében épült fel az ország legnagyobb és legfényűzőbb barokk-rokokó kastélya a Fertő-tó nádrengeteggel szegélyezett lápos, vadban gazdag vidékén. Vidékén, mondom. nem rajta, nem benne. Pökhendi kijelentése amúgy passzol Orbán modorához. Csak neki nincs annyi pénze – bár a herceg is zsellérei nyúzásából gazdagodott meg.

Az sem volt semmi mikor úgy vélekedett, hogy szerinte: „egy céltudatos főúr udvarán keresztül Magyarország be tudott kapcsolódni az európai kultúra főáramába”.

Kétségtelen, a főárammal lehet a baj. Manapság rendesen elkerüli Magyarországot, ráadásul Klinghammer  - dakota nevén: Csengő Kalapács – se sokat tett hozzá.

Ugyanakkor nem kétséges az orbáni párhuzam: demagógiától tocsogó beszéde a marionett színház termében hangzott el. Ami, mint tudjuk, a kommunizmus szellemházának egy része volt.