avagy Orbanisztán szekérvárban.
avagy Orbanisztán szekérvárban.
Tolsztoj szerint egy hadsereg totális bekerítése lehetetlen - mindezt kortárs katonai tapasztalatokra alapozta.
Csakhogy, amíg a bekerítő egységek mozgékonyak, a bekerítettek szinte mozdulatlanságra vannak kárhoztatva: hadtápjuk, logisztikájuk, eü ellátásuk véges, tűzerejük - utánpótlás hiányában - leépülőben. Nincs hátországuk, ahova visszavonuljanak.
Orbán is be van kerítve. Nem hadászatilag, politikailag. Földrajzi környezetében még csak egy baráti segédcsapat sincs - hacsak a Jobbikot nem tekintjük annak - így körkörös védelemre rendezkedett be. Totális stratégiai hiba, már az első perctől kezdve vereségre ítéltetett. Igaz, előbb támadásban volt. Körkörösen, persze, ami, lássuk be, Napoleonnak se nagyon ment, pedig egy hangyányit jobb kvalitású hadvezér volt, mint a Kárpát-medence géniusza.
Orbán erőforrásai fogyóban, hátországa - khm - mondjuk úgy, kétes, serege meg fekete (na, nem a Hunyadi-féle). Így hát XXI. sz-i szekérvárba vonult vissza. A védelem kétségtelenül körkörös.
Hanem egy szekérvár fenntartása, hosszú távú üzemeltetése erősen költségigényes. A szekérváron belül a bérbe adható földek, dohánykoncessziók száma véges, egyéb kincsek elkótyavetyélésére egyre kevesebb forrás áll rendelkezésére! Hogy' is volt áldott emlékű királyaink idején? A kincstár feltöltése érdekében FÖLDBIRTOKOT, egész megyéket osztogattak nemeseiknek, akik amúgy magasról sz@rtak a király, ezáltal az állam törekvéseire. Azon felül - ó, mily borzalom - kölcsönt vettek fel az izmaelitáktól, aminek visszafizetését nem egyszer sajátságos módszerrel oldották meg: kiebrudalták az országból a követelődzőt! Manapság Orbanisztánban ezt bankadónak hívják. Mecsoda finom különbség!
Volt már nekünk egy atamánunk, bizonyos Für, aki a körkörös védelem doktrínáját vélte üdvözítőnek. Fel nem foghatom, kik ellen? Akkor még senki nem akart galád módon Magyarországra támadni. Ez valahogy 2010 óta alakult ki, amióta Orbán a nemzetet, és Magyarországot személyében egyesíti, úgy en bloc az egészet ő maga képviseli.
Mint mondottam, egy szekérvár drága mulatság, még akkor is, ha egyes elemeit csókos, sógor, koma, szomszéd, vagy iskolatárs gyártja. A hatékonysága pedig erősen kétes. Romlik, pusztul, pótalkatrész nincs, szerviz szakember nincs - valahogy kimaradt a képzésből - szóval, gajra megy az egész.
A husziták pedig egész jó hatékonysággal alkalmazták. De hát az nekik egyben támadó fegyver is volt: a megfelelő pillanatban azt megbontva, ki-ki csaptak belőle, komoly veszteséget okozva a támadóknak.
Orbán vezér azonban - lássuk be - nem egy Jan Žižka kvalitású szekérharcos, pedig ő még Zsigmond királyt is legyőzte!
Így hát, az orbáni szekérvárnak két gonddal is szembe kell néznie. Kikkel is csapna ki az ellenre? No meg, ha megbontja a szekérvárat, neki annyi. Hát inkább ül a közepén, és harsánykodik: egy lépést se hátra!
Na ja. Mégis, hova hátra?
