mert kétségtelenül fél.

mert kétségtelenül fél.

Elsőbben is, Gyurcsány Ferenctől. Orbán mind jellemben, mind termetben nem képes elviselni a vereséget, így bosszút esküdött. Több módon akart fogást találni ellenfelén, de ez idáig nem sikerült neki, így maradt számára a vérgőzös fenyegetőzés, pedig az a félelem jele. Sebaj. Majd megtalálja a módját, akad elég darabontja, aki segít neki. Még filmet is csináltatott róla, Balog páter beruházásában. Kérdés, hol fogják vetíteni, és hányan nézik meg? Vagy ingyé lesz a jegy?

De addig is:

Ki az? Mi az?

Vagy úgy!

Fordulj be, és aludj,

Uram, Viktor király,

Gyurcsány az, majd odébb áll,

Ő veri ablakod.

Mostanában fél Bajnaitól is, hiszen neki katonái, sőt, szervezett bandái vannak, akik rárontanak a nemzetére!

Aztán fél a sötétségtől is – bár elég vastagon honol országában – esténként nem engedi lekapcsolni a lámpát, mert úgy véli, a sarkokból mindenféle ártó liberális szellemiség oson elő, direkt őt mételyezendő.

Fél a csökkenő magyarságtól. Már csak max. 1,5  milliónyian vannak, mert a többi, határunkon belül lakó, az idegenszívű, nemzetidegen, nem magyar, se színében, se visszájában, sőt, nincs. Mert hát, ahogy nagy elődei mondták: aki nincs velünk, az ellenünk van (Rákosi), aki nincs ellenünk, az velünk van (Kádár), és most (Orbán) aki nincs velünk, az nincs! Szerinte, és csahosai szerint, legalábbis. De majd erősítenek a határon túlról.

Aztán fél az Alkotmánytól is. Mondjuk – saját bevallása szerint – tisztelni eddig sem tisztelte, de most már fél is tőle. Ugyanis:

„2. § (1) a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...) (3) senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom (...) kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.„

Persze, ez egy ósdi, ’49-ben kelt Alkotmány, de már tett róla, hogy így ne maradjon. Azonban mintha a sajátját se tisztelné, pedig az csak egy alapizé…

Fél attól is, hogy a Kossuth-tér elkezd tágulni, és kiderül, már nem mutat rajta az ünneplő tömeg olyan jól. Át is építteti, kevesebb füvet hagyva a demokratikus huggyantásokra. Mi több, a Kossuth-tér fáitól is fél, vágatja is ki azokat rendesen, hiszen részint azok is az előbb említett békametes ürítési szokások céltárgyai, részint meg jól el lehet bújni mögöttük a pretoriánusaival folytatott ipics-apacs játék közben. De szerintem Orbán leginkább a fák példamutatásától fél, ugyanis azok állva hallnak meg…

Fél a látóktól. Azoktól, akik átlátnak rajta, akik látják, hogy a király meztelen, akik másképpen látják cselekedeteit, mint ahogyan ő szeretné. Lázár, a párt ökle, már készíti a törvénytervezetet a narancsszínű lencséjű szemüveg kötelező viseléséről.

Fél a fejsze nyelétől, mert úgy van vele, mint a székely, ki faragni kezdte, oszt fia kérdésére, hogy mi lesz ebből, idesapám, legvégül azt találta feledni: fogpiszkáló, ha el nem …szom! A fejsze és a fa – mibe állítólag bele vágta – összefüggésében amúgy is van oka félni, mivel a mondás is azt tartja: nem szokta a cigány a szántást. Bár, a legújabb gazdasági fellendülésünk biztosítékában a balta komoly szerepet játszik. Mármint, az azeri.

Fél úgy általában, mint a kisgyerek a sötétben, aki azzal bátorítja magát, hogy hangosan énekel. Mondjuk, Orbán nem hangosan énekel, hanem leginkább kiabál, de hát ettől egyedi. Azt az ősi dakota mondást meg feledni látszik, miszerint, aki kiabál, annak tuti, hogy nincs igaza.

Bizonyosan fél a Jobbiktól is, hiszen: „ az országnak a Jobbik megjelenéséig nem volt olyan ellenzéke, aki kiállt volna és kijelentette volna, hogy nem tűri el, hogy az uralmon lévők ennyire gátlástalanul visszaéljenek erőhatalmukkal”. (Vona Gábor)

Fél a köménymagtól is. A múltkor kelkáposzta főzeléket evett sült oldalassal, és a köménymagtól súlyosan felfúvódott. Azóta személyes étekkóstolója van.

Fél a felejtéstől, ami az ő korában csak súlyosbodhat:

"ennek az országnak a sorsát csak egy polgári középerőkből álló kormány tudja megnyugtatóan rendezni. Olyan polgári liberális kormány, amely(..). nem enged sem egy jobb-, sem egy baloldali etatista gazdaságpolitika csábításának. Csak egy ilyen liberális kormány látszik alkalmasnak arra, hogy megértesse a polgárokkal, hogy a privatizáció lehetőség, hogy meggyőzze őket arról, hogy minden olyannyira várt intézkedés - legyen szó nyugdíjról, gyedről, családi pótlékról, munkanélküli-segélyről - csak akkor lehetséges, ha előteremtjük hozzá a szükséges pénzt. Márpedig pénz csak piacgazdaságban terem, pénz és piac pedig nincs a pénzforgatáshoz értő vállalkozók, tőkések nélkül(...) Hangulatkeltés folyik a bankárok, a bankok, a pénztőke és a nemzetközi pénzügyi intézmények ellen(...) Egy liberális kormány képes lesz arra, hogy kíméletlenül szembeszálljon az(...) idegengyűlölettel..."

…

"aki ma életkörülményeink gyors javulását ígéri, hazudik(…) Ha szembefordulunk a többpárti parlamentáris demokrácia intézményeivel, akkor helyette valami más fog következni Magyarországon(...) A parlamentáris demokráciánál csak rosszabb megoldás létezik(...) A parlamentáris demokrácián kívül minden más rendszer szükségszerűen vezet az egyén szabadságának elvesztéséhez..."

…

"senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél." (Orbán-idézetek 1993-ból, http://hu.wikiquote.org/wiki/Orbán_Viktor).

Ahogy ezeket az orbániádákat elnézem, a demencia elég előre haladott lehet nála.

Fél a saját mamelukjaitól, ennek következtében lehetősége szerint mindegyiket bevonja a piszkos dolgaiba, kiosztva nekik a mikort és a holt, ahol ők is besározódhatnak, így már kisebb a valószínüsége, ha eljön a felelősségre vonás ideje, egyedül vigye el a balhét. Így a felelősséggel a büntetés is megoszlik.

Fél az Európa Tanácstól, mivel az általa kiosztott sallerek, kokik és tockosok után, nagyon úgy néz ki, bele fog szaladni egy kurva nagy pofán verésbe. Nem is megy a közelébe se, csak valamelyik csicskását tolja maga elé, ahogy azt már megszoktuk, aztán meg majd durcásan kiabál ki a háta mögül, hogy megint báncsák a magyart! Csakhogy, még egy csicskása se vett részt a vitán (Szájer kihisztizett ágálását hadd ne tekintsük már vitaalapnak), mert – állítólag – nem kapott a magyar kormány ez irányú meghívást, ami, ugyebár, rendkívül életszerű. Hazudni persze nem fél.

Fél a vitától, bármilyen szinten is folyik az. Bár Orbánnal vitatkozni olyan, mint egy galambbal sakkozni. Teleszarja a táblát, és a parti végén kijelenti: nyertem!

Nem kétséges, elég nehéz lehet ma Magyarországon Orbán Viktornak lenni. Különösen a reggeli órákban, amikor először néz bele a tükörbe.

Persze, az is lehet, hogy tévedek, és Orbán Viktor nem fél, sőt, bátor. Kb. úgy, mint a cigány vak lova.

Ez az írás a KMH oldalán jelent meg.