ha bele döglenek, akkor is!

ha bele döglenek, akkor is!

A Nemzet Agya, a Kárpát-medence Géniusza már megint világot rengetett. Mármint azzal a kijelentésével, miszerint az ország fellendülésének eszközeként a mezőgazdaságot nevezte meg. Mert hát, kedves barátaim, minden ellenkező híresztelés ellenére mi, biza, agrárország vagyunk, mondá. Nagy ész! Ha már iparunk nincs, sok minden más lehetőség nem is maradt...

Ezen érdemes elmorfondírozgatni ekkicsit. Oly annyira agrárország vagyunk, hogy a valamikor jól működő mezőgazdaságunkat, a tsz-eket, gépállomásokat gondosan szétverték. Szőlleinket, gyümölcsöseinket állami támogatással kiirtották. Ha valaki génkezelt - nem ördögtől való ez, a nagyobb terméshozam érdekében találták ki, csak hát, Bábolna, ugyebár... - kukoricát termeszt, jól lebüntetik a sárga altalajig, és, ha még nem szántotta volna be, a termést a disznókkal etettetik fel (érdekes, kicsiny hazánkban a disznók mindig jól járnak...). A termőföld akkora része, amin már értelme van bármit termelni, amiből felvásárlásra is jut, lokális szinten 4-5 nagygazda - régen úgy mondták, kulák - tulajdonában van, akik gyökig el vannak adósodva, mert biza, a csilli-villi gépeiket - amivel olyan jól lehet tüntetni, félpályásan útlezárni -  hitelre vették! Akik meg csak a jó vastag uniós támogatás okán – meg hogy Józsi bácsi még ahhoz a kaszálóhoz se jusson, amire tehenészetét, birkanyáját, mijét alapozza – röhögnek a markukba: ők nem oligarchák, tetőfedőként, műkörmösként, polgármesterként pályázati úton jutottak földekhez, amit, persze, eszük ágában sincs megművelni.

Orbán, mivel látja, hogy politikai szinten az emberek egymásnak uszítása már nem nagyon működik, az árok, amit ásott, kezd feltöltődni, hát beveti az új fegyvert: vidék a város ellen! Hagyjuk ezt az életszínvonal dumát. A Vezér, a mi Fényességes Napunk elég régen járhatott mostanában parasztportán. Plazma-tv, cirkófűtés, cseresznyefa padló, jakuzzi, szauna a kert végében, Audi az udvaron. Persze, nem mindenhol, sőt, leginkább elenyésző százalékban, de van. Igaz, az ilyen javakkal bírók nem igazán szoktak hajnalban gumicsizmát húzni, és kiganézni a tehenek alól. Azért Vilmány határában a régi gépállomás kerítése mögött olyan gépállomány rozsdásodik, hogy ihaj, a tisztelendő úr hét szobás házát a kocsmáros vette meg, de a faluban az említett, életszínvonalat jelképező vagyontárgyak nemigen fordulnak elő. Hja kérem, tetszett volna nem a Viharsarokba születni!

Szóval, most jön a rákosi-időkben már jól bevált megoldás: élesszük fel a paraszti büszkeséget - ami amúgy jogos (mármint, nem a felélesztése), hiszek orcájuk verítékével teremtik elő a föld zsírját - hangoljuk őket jó pengőre, majdcsak eljön az idő, amikor megvetéssel fognak tekinteni a henye, rajtuk élősködő városira! Mert, kedves barátaim, ilyen már volt a történelemben, nem is oly régen. Fekete István érdekesen írja le a "Tüskevár" c. regényében e jelenséget. Csakhogy, most nem lehet azzal visszavágni a léha városinak, hogy ha a munkás nem önt acélt, nem kovácsol belőle ekét, nem gyárt fazekat, ugyan, mi is lenne a paraszttal?

Hát, kérem, most már semmi. Megveszi a kínaitól: nem drága, occó...Ahogy megveszi az "élelmiszer-ipari hulladékot" - ahogyan ezt a Nagytudású Polihisztor mondta -, mivel pontosan tudja, hogy olcsóbb neki, mintha katrocban csirkét nevelne, a disznóról nem is beszélve. Nosztalgiából o.k, de gazdaságilag nem.

A Nemzet Gyámola azért elfeledkezik egy apróságról, pedig Széchenyi egész jól összefoglalta a Hitel, Világ, Plági...izé, Stádium c. műveiben. Azt találja mondani, hogy  a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Érdekesss...mintha csak a máról szólna...Ugyan a nemességről szól, mikor azt írja: "A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség", de simán be lehet helyettesíteni a jelenkor "arisztokráciáját". Ami a kiművelt emberek sokaságát illeti, nos, az új oktatási törvény, hogy finoman fogalmazzak, nem éppen erről szól.

A műköröm építő, meg tetőfedő és tanácselnök új mezőgazdasági nemoligarchák meg kényelmesen eléldegélnek az uniós támogatásból.  A csak PR szinten támogatott családi gazdaságok meg forduljanak fel.

Az 50 esztendős Gál Ferenc őstermelő, évek óta marhát és sertést tart, ám nincs elég földje a takarmány megtermeléséhez, ezért nem tudja bővíteni állományát. Ugyanez a gondja a nála egy évvel fiatalabb Horváth Jánosnak, aki főállásban mentősként dolgozik, emellett azonban őstermelő, és a gyermekeinek a mezőgazdaságban gondol jövőt építeni.

A két barát bízott abban a kormányígéretben, hogy az agráriumból élni akaró birtoktalan falusi emberek állami földbérlethez juthatnak. Amikor szeptemberben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) tendert írt ki a falujuk határában lévő 1050 hektáros területre, mindketten pályáztak. Úgy tervezték, hogy bármelyikük nyer, együtt művelik meg a kapott földet. Megelégedtek volna 40 hektárral, bár a duplájáról álmodoztak. Feleslegesen.

Az NFA ugyanis eredménytelennek nyilvánította a pályázatot, s a földet kényszerhasznosításra odaadta egy lajoskomáromi tejfeldolgozónak és egy bábonymegyeri önkormányzati képviselőnek, Ágh Jánosnak, illetve az ő családtagjainak. Az utóbbi gazda és rokonai összesen 900 hektárt kaptak. A húsz marhát tartó Gál Ferencnek nemhogy semmi nem jutott, de még az eddig általa bérelt nyolchektáros állami legelőt is elvették tőle. Ráadásul ismeretlenek meg is fenyegették, azt írták a kapujára: „Ha pofáztok, megdögletek.”

Ott van  Alcsútdobozról Váradi András, ő – állítása szerint – azért nem jutott földhöz a falujában, mert összerúgta a port Orbán Viktor családtagjaival. Váradinak – akinek a felmenői is juhászok voltak – pár éve még 340 birkája volt, ma legelő híján 86 jószágot számol, de ennyit sem tud tartani, mert egy hektárja sem maradt, s le kell bontania a hodályát.

A Magyar Hírlap jól értesült forrásokból úgy tudja, ma jelenti be Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter egy program megindítását, mely „További, több mint kétszázezer hektárnyi termőföldet hirdet meg haszonbérletbe a kormány”. A Magyar Hírlap információi szerint a program célja az agrárközéposztály megerősítése, a családi gazdaságokon alapuló, versenyképes középbirtokok támogatása, valamint a földspekuláció megszüntetése. A lap kiemeli: „Soha egyetlen kormány sem hirdetett meg ekkora földterületre ilyen pályázatot”. Igaz, soha, egyetlen kormány sem bírált el ilyen pályázatot ennyire szakmaiatlanul, részre hajlóan, nepotistán, mint a jelenlegi. Nos az eddigi tapasztalatok alapján semmi kétség: az egyes családok megerősítése „sikeres” lesz. Ahogy az is, hogy a valódi gazdálkodók hiába spekulálnak, nem ők lesznek a nyertesek!

Hát kérem, így működik ma Magyarországon a vidék fejlesztése. Ha mégsem fejlődik, az nem a kormányzat hibája. Elvégre egy pályázaton nem nyerhet mindenki.

Hogy mennyire nem, álljon itt a legfrissebb bizonyíték: http://nol.hu/belfold/20130410-csokos_nyertesek Persze, az is lehet, hogy Ángyán beépített ügynök, a nemzetáruló libsibolsikomcsik megbízottja.

Hogy ez a hazug Ángyán mit nem képes állítani : http://nol.hu/belfold/20130410-itt_a_legujabb_angyan-jelentes

Hab a tortán: http://nol.hu/belfold/allami_foldehseg__kezdodnek_a_kisajatitasok_

Persze, jöhet a felháborodott fideszes riposzt, hogy na ne már, hát a Népszabadság, naná, hogy ilyen hazugságokkal van teli, de valahogy a leg autentikusabb forrás, a köztudottan pártatlan Magyar Hírlap, de még a szintúgy semleges és nem kevésbé autentikus Magyar Nemzet oldalain sem lehet egyetlen sor cáfolatot sem olvasni. Ugyan, miért nem? Talán azért, mert ahhoz már az ő pofájukon se elég vastag a bőr? Vagy késik a pártutasítás?

A lényeg az, hogy fejlesztődik a vidék. Ha néhányan bele is döglenek ebbe a nagy fejlesztődésbe, akkor is fejlesztődni fog. Különben is, minden harcnak megvannak a járulékos veszteségei.