pészachról, pár szóval

pészachról, pár szóval

Az egyiptomi kivonulást megelőzően említi a Biblia Peszách ünnepét. A héber szó elkerülést jelent. A tízedik csapás az egyiptomi elsőszülöttek halála volt. Niszán hó 14-én minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt és elfogyasztania. Vérével megjelölték a két ajtófélfát és a felső küszöböt. "S legyen a vér nektek jelül a házakon, ahol vagytok, s midőn látom a vért, elkerüllek (ufászáchti) benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapása, midőn sújtom Egyiptom országát (Mózes II.12:13.). A pusztító szellem (máschit) a vér láttán elinal. A vörös szín bajelhárító. A jel (ót) az eredete annak a szokásnak, hogy a zsidó házak ajtófélfájára amulettet, mezűzát erősítenek. Az áldozati húst tűzön sütötték és kovásztalan kenyérrel (máccá, többes számban máccot, innen a mácesz) és keserű gyökerekkel fagyasztották el (Mózes II. 12:8.). Az áldozati bárány csontjait nem lehetett összetörni (Mózes II. 12:46.).

Nos, volt szerencsém némi áthallást élvezni a katolikus húsvét, és a Peszách közt, úgy 40 évvel ezelőtt, Nagykárolyban, akkori feleségem – kinek családja Mária Teréziától kapott nemességet - nagynénjeinél, akik hithű katolikusok lévén, semmi kis nyugdíjukból vettek egy bárányt, feldíszítették, és elvitték a templomhoz, megszenteltetni. Nem volt egy olcsó mulattság, ráadásul azt sem tudom, mi lett a barika sorsa.

A Biblia említi, hogy nagy történelmi fordulókon megünnepelték a Peszáchot. Josephus Flavius hárommillió áldozóról ír 65-ben. A Talmud hasonló számot mond (Pesz. 64b). Ha a túlzást kellő mértekre szállítjuk is le, nagy tömeg jelenhetett meg Jeruzsálemben, hogy bemutassa peszáchi bárányát. A jeruzsálemi Szentély pusztulása után megszűnt minden áldozás. Az egyetlen, aki áldozott Peszáchkor, II. Gámliel volt (Misna Pesz. 2:2.). 90 után lett Nászi, Palesztina patriarchiája. Ma csupán a szamaritánusok gyakorolják a Gerizim hegyén. Az első estét (a diaszpórában a másodikat is) Széder-nek nevezik. (hui0007) Jelentése: Rend. Az est jelölésére csak a XI. század óta használják. Amit esznek, amit isznak, amit tesznek, amit mondanak, előre megállapított rend alapján történik. Jézus utolsó vacsorája valószínűleg a Széder volt (Máté 26. Márk 14, Lukács 22.). Jézus kenyeret vett és hálát adván (azaz áldást mondván) megtörte. A bort is megáldotta. Dicséretet énekelve (bizonyára a Hállel-zsoltárokat) az Olajfák hegyére ment.

A Misna, az első zsidó törvénykönyv a Peszáchim traktátusában rögzíti a Széder legkorábbi alakját és az akkor mondandókat. A gyermek négy kérdését, amelyre az apa válaszol (10:4.). Négy pohár bort iszik mindenki (10:1.). Mózes II. könyvében négy ige szerepel az egyiptomi kivonulásról. Ezért a négy pohár bor. Az ötödik ige felett vita van, ezért hívják az ötödik poharat Elijáhu poharának, mert a Messiás eljövetelekor o dönti el ezt is. a függőben maradt többi problémával együtt. Emlékeztetőül serleg áll a Széder asztalán az ötödik pohár jelzésére. A széder-asztal szimbolikus tartozékai: a máccá: a cházeret (retek): chárószet (borral kevert mandula és alma. amely az agyagot szimbolizálja, az egyiptomi éléstárvárosok építésére emlékeztetve): a máror (keserű gyökér, szintén utalás a rabmunkára). A bortöltésre a mázág (keverni) igét használják (Misna Pesz. 10:2.). (Vö. a latin miscere-vel.) Palesztinában olyan erős volt a bor, hogy vízzel elegyítve itták. Innét ered a (katolikus) misén (is) a bor és a víz keverése.

A Széder kerete - kezdete és vége is - megfelel a római lakomának. Tojással kezdik, miként a rómaiak (ab ovo) és az áfikománnal fejezik be. Ez görög kölcsönszó. Az afikómán zárófalatja (egy fél darab máccá-Sch. S.) ezért berekesztette a lakomát. Lehet azonban, hogy a szó a görög afikoménosz (későn érkező) szóból való s a Misna fordulatának (Pesz 10:8.) egyszerű fordítása: "Nem küldjük el a Peszách lakomáról a későn érkezőt".

A peszáchi Hágádá, a zsidó szabadság olvasókönyve – rendhagyó könyv, melynek nincs szerzője. Az évezredes gyűjtemény – melynek alapjai az Írásban eredeznek és nagy része még a második Szentély idején "állt össze" – arról nevezetes, hogy nemcsak szerzője, de szerkesztője is, ismeretlen. Manapság, amikor egy nyúlfarknyi brosúrának több szerzője, társszerzője, lektora és korrektora van – a Hágádára nincs ráírva, ki írta, ki szerkesztette.

Talán maga a zsidó nép, a zsidó géniusz, meghallván az isteni parancsot "És beszéld el fiadnak" – állította össze az "Elbeszélés" forgatókönyvét.

Ide idézném a Peszach alkalmából tartott Széder egyik elbeszélését a Hággádá-ból idézve, fonetikusan. Forrása a birtokomban lévő Teljes Peszách- Hággádá, amit Jeruzsálemből, Lehár blogtársamtól kaptam. A kiadás Hirschberg Gavriel (Gábor) nevét viseli, aki Budapesten született, és visszatért Izraelbe. Terroristák oltották ki életét 26 évesen, Jeruzsálem óvárosában, Szentélyük helye mellett, 5758, Chesván hó 20-án (1997. november 20.). Emléke legyen áldott.

Köneged árboó vónim dibró szajró. Echod chochóm, vöechód rosó, vöechód tóm, vöechód seénaj jajdéá lisajl.

Chochóm má hu ajmér? Mó háédusz vöháchukim vöhámispótim áser civó Ádajnaj Elejhhénu eszchem? Vöáf átó emór laj köhilchajsz hápeszách: én márfitrin áchár hápeszách áfikajmón.

Rosó má hu ajmér? Mó hoávajdó házajsz lóchem? Lóchem völaj laj. Ulöfi sehajci esz ácmaj min hákölol kofár biokór. Vöáf átó hákhá esz sinóv veemár laj: Báávur ze ószó Ádajnaj vöcészi miMicrójim. Li völaj laj. Ilu hojó sóm laj holó nigál.

Tóm má hu ajmár? Má zajsz? Vöomártó élóv: böchajzek jód hajciónu Ádajnaj miMicrájim, mibész ávódim. Vöseéjnaj jajdéá lisajl át pöszách laj, seneemár: Vöhigádtó lövinchó bájajm háhu lémajr báávur ze oszó Ádájnaj li böcészi  miMicrójim.

Fordítása:

Mit kérdez a bölcs Széder estéjén? Mik azok a tanúságok, parancsolatok és törvények, amelyeket az Örökkévaló adott nektek? S te felelj neki az Pészách törvényeinek szellemében, a tanítsd meg az ünnep valamennyi szertartására, arra is, hogy a Pészach-áldozat elfogyasztása után nem eszünk semmit. Mit kérdez a gonosz? Mire való ez a szertatás nektek? Kérdésével, mi szerint „nektek, és nem „nekem”, kivonta magát  népünk közösségégből, megtagadva ezzel Istenét. Vágj vissza neki így: Ezért bánt így velem az Örökkévaló, midőn kivezetett Egyiptomból. Velem és nem veled! Ha ott lettél volna, nem szabadultál volna fel. Mit kérdez a tisztalelkű? Mi ez? S te válaszolj neki így: Erős kezével vezetett ki minket az Örökkévaló az egyiptomi rabságból. S azt, aki nem tud kérdezni, magad tanítsd, amint írva áll: mondd el fiaidnak azon a napon, ezért bánt így velem az Örökkévaló, midőn kivezetett Egyiptomból.

Eddig az idézet a Hággádából.

Most jöjjön a magyarázat. Négy gyermekről szól a Tóra.

Bölcsről. Az okos gyermek a Tóra parancsolatait akarja megérteni.  Apja ennek megfelelően megtanítja a Peszách előírásaira.

Gonoszról. Gonoszsága abban áll, hogy erőszakkal elvágja magát népe múltjától, gyökértelenné válik és majdani gyermekeit is ebben a szellemben neveli. Így a fiú, aki az egyiptomi kivonulás megtörténtét – amely a Tóra egyik alapja – tagadja, megtagadja kapcsolatát a szolgaságból megszabadult őseivel, és egyúttal Istenével is.

Tisztalelkűről. Ez az a gyermek, aki látja az ünnep szokásostól eltérő menetét, de magától még nem érti meg annak jelentőségét, az egyiptomi kivonulás eseményének nagyságát.

És arról, ki még kérdezni sem tud. Olyan kisgyermekről van szó, aki még meg sem tudja fogalmazni kérdéseit.