talált, süllyedt!
talált, süllyedt!
A Der Spiegel című német hetilap Orbán Viktor, a magyar kormányfő jobboldali ötletadói címmel közölte Keno Verseck cikkét.
„Őszinte, tiszta, autentikus” – így szeretik kínálni magukat a Jobbikhoz tartozó magyar szélsőjobboldaliak. A „jobboldalibbak” vagy „jobbak” – ahogyan a párt neve német fordításban hangzik –, különös súlyt helyeznek programjuk autentikusságára. Van azonban egy komoly problémájuk: arra panaszkodnak, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kormánytöbbsége lopja, majd a saját politikájaként adja el a párt „témáit és eszméit”.
A magyar szélsőjobboldaliak, akik a 2010-es választásokon 17 százalékot szereztek, jó okkal frusztráltak. Orbán Viktor és kormánytöbbsége már rég elindult a szélsőjobboldali kurzus útján. Alig akad hét, hogy Orbán pártja, a Fidesz – Fiatal demokraták Szövetsége – politikusai vagy neves szimpatizánsai ne képviselnének valamilyen módon szélsőjobboldali álláspontot.
A Spiegel illusztrációja az íráshoz
Nemrég például a kormányhű Magyar Művészeti Akadémia egyik tagja, Medveczky Ádám karmester Konrád György, Esterházy Péter és Kertész Imre afféle eszmei megfosztását követelte az állampolgárságától. Kertész Imre 2002-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. „Aki magyarnak születik, de külföldön árt a magyaroknak és szidalmazza Magyarországot, azt nem lehet magyarnak tekinteni” – mondta Medveczky az ATV tévéadó műsorában a három íróra utalva. Medveczkyhez hasonlóan nyilatkozott Fekete György, az MMA elnöke, és azt követelte, hogy „az akadémia egyetlen tagjánál sem hiányozhat a genetikai nemzeti érzés”.
A Jobbik-eszmék – részben enyhítve, részben változatlanul átvéve
Az MMA nem jelentéktelen, hanem egyfajta nemhivatalos kulturális minisztérium, jelentős kultúrpolitikai felhatalmazásokkal. Azt, ami „hazafiatlan”, Fekete, az MMA elnöke a továbbiakban nem támogatja anyagilag. És ebben az olvasatban „hazafiatlan” Konrád, Esterházy és Kertész is – ők sok jobboldali gondolkodású magyar szemében általánosságban hazaárulónak számítanak, mert kritikusan szemlélik hazájuk politikai állapotait.
„Nincsenek már határozott határok a Fidesz és a Jobbik közt” – mondja Dalos György író. Amit a kultúrpolitikáról megállapít, érvényes a magyar kormánypolitika sok más területére is. Orbán és kormányzó pártja részben enyhített formában, részben teljesen változatlanul megvalósítja a szélsőjobboldali Jobbik programját:
– A Magyarország kétharmados területvesztéséhez vezető, 1920-as trianoni szerződés emlékére az Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépésekor június 4-ét egy törvénnyel a világ minden magyarja „nemzeti összetartozásának napjává” nyilvánította.
– Az állítólagos kommunista hazaárulók szobrait lebontották, és – Fidesz-politikusok részvétele mellett – emlékműveket állítottak Horthy Miklós birodalmi kormányzónak, akit a magyar zsidók holokausztjáért viselt felelősség egy része terhelt.
– A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a két háború közötti időszak antiszemita íróit ajánlja olvasmánynak. A médiatörvény kötelezi a közszolgálati média újságíróit a nemzeti identitás elősegítésére. És a 2012 óta érvényben lévő alkotmány preambulumában a Horthy-rezsim szellemét idézi fel.
– A szociális segély kifizetését a kormány a közmunka kényszeréhez, valamint a lakásokban folytatott rend-ellenőrzéshez, egy főleg romák ellen irányuló intézkedéshez kötötte.
– A félkatonai polgárőrségek jogait bővítették, bevezették a saját területen való fegyveres önvédelemhez való jogot, ami engedmény a romagyűlölőknek.
– A kormány 2010-ben hazafias zaj közepette kipenderítette az országból a Nemzetközi Valutaalapot. Pénzügyi szempontból nem jövedelmező, de populista módon hatásos „válságadót” vezetett be, amelyet külföldi konszerneknek kell fizetni. Egy populista-kapitalizmusellenes szövegekkel bevezetett hitelmoratórium – amelyet valójában a Fidesz-klientúrának szabtak testre – 2011-ben a magánadósoknak lehetővé tette, hogy a külföldi bankoknak teljes egészében visszafizessék a devizaalapú hiteleket, rögzített kamatok mellett. Matolcsy György gazdasági miniszter büszkén „unortodox” gazdaságpolitikáról beszél.
Az utóbbi szerdán Brüsszelben is szóba kerül majd, amikor Orbán Viktor José Manuel Barrosóval, az EU-Bizottság elnökével, és Martin Schulz-cal, az Európai parlament elnökével találkozik. Magyarország gazdaságpolitikája és az ország ellen folyó túlzottdeficit-eljárás a téma. Orbánnak alighanem válaszolnia kell a szélsőjobboldallal kapcsolatos kérdésekre is, de csak informálisan.
A problémáról sok brüsszeli politikus hallgat, vagy igyekszik jelentéktelen színben feltüntetni. Így például Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke – amelyhez a német CDU és a magyar Fidesz is tartozik – kérdésre röviden tudatta, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagjaként szintén aggódik a szélsőségesség miatt. Mint mondta, Orbán „mindig hangsúlyozta, hogy kezelni kell ezt a problémát”.
A magyar miniszterelnök pártbeli barátai közül kevesen beszélnek egyértelműen. Köztük Viviane Reding, az igazságügyi és alapjogi kérdésekben illetékes EU-biztos nemrég megdöbbenten nyilatkozott Bayer Zsolt publicista esetéről.
Bayer, a kormánypárt alapító tagja és Orbán közeli barátja, január elején a Budapesttől délre lévő Szigethalmon lezajlott késelés után, amelybe romák is belekeveredtek, a Magyar Hírlap című, a Fideszhez közelálló, szélsőjobboldali lapban azt írta: „A cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. … Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”. A Fidesz-vezetésben senki nem kifogásolta nyilvánosan Bayer cikkét, egy pártszóvivő az írást „a szerző saját véleményének” minősítette, és Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs vezetője egyenesen arra a kijelentésre vetemedett, hogy aki Bayer cikke ellen tiltakozik, az „a gyilkosok (értsd: a romák) mellé áll” – noha az említett késelésben senkit sem öltek meg.
A bírálók őszintétlenséggel vádolják a Fideszt
Pedig Magyarország kormánypártja, a Fidesz még alig néhány hete azt a benyomást keltette, mintha valóban egyértelműen el akarna határolódni a fajgyűlölettől. Az alkalmat a Jobbik nevű pártnak az a novemberi követelése adta, hogy „listázzák a zsidókat”. A Jobbik egyik képviselője a parlamentben azt követelte, hogy „foglalják listába a Magyarországon élő zsidókat”, és vizsgálják meg, „különösen a parlamentben és a kormányban, mely „zsidók jelentenek nemzetbiztonsági kockázatot Magyarország számára”. Erre Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője december elején a Jobbik ellen rendezett nagy tüntetésen beszédet mondott, és élesen elítélte a magyarországi antiszemitizmust.
A Fidesz bírálói azonban kétlik, hogy a párt és mindenekelőtt Orbán Viktor komolyan gondolja a szélsőjobboldaliságtól, antiszemitizmustól és cigányellenességtől való elhatárolódást. Ungváry Krisztián történész, aki éppen letett az asztalra egy jelentős, 700 oldalas művet a két háború közötti időszak Horthy-rezsimjéről, a Fidesz politikáját szemfényvesztésnek nevezi. „A párt két nyelven beszél. Egyrészt elhatárolódik a szélsőjobboldaliságtól, hogy jól mutasson a külföld szemében, másrészt a két háború közötti antiszemita írók előtt hódol, vagy a párthoz közelálló lapokban szélsőjobboldali álláspontokat képvisel, mert magához akarja kötni a jobbos szavazókat”.
Nagy Attila Tibor, a budapesti Méltányosság Intézet politológusa sem hisz az irányváltásban. A Fidesz egyes részeiben ugyan valóban van felháborodás a szélsőjobboldaliság miatt, „de ez a rész, amely egyértelmű Európa-barát kurzust szeretne, jelenleg nem meghatározó a pártban” – vélekedik a politológus.
Ha valaki nem hinne a fordításnak, és tud eléggé németül, itt az eredeti, még egyszer ( ismétlés a tudás anyja):
Na, erre varrjatok gombot, csinovnyikok! (a szerk. megjegyzése)
