matuzsálemek kora
matuzsálemek kora
„Az Egészségügy a mienk! – Nem a nagytőkéseké! – Fogjunk össze, hogy az is maradjon! – Mert mi élni akarunk!” – ezt hirdetik a már ismert IMF-ellenes plakátok után nyomtatott hirdetmények Magyarországon, ahol köztudottan „szakemberek” végzik a munkájukat… akik a jelek szerint 2200 után is az Európai Uniótól és az IMF-től függetlenül szeretnék végezni munkájukat.
Nem kevesebb, mint 400.000 (azaz négyszázezer) személy kapta meg az elmúlt napokban Magyarországon, postai úton a közgyógyigazolványt, amely elektronikus kártya részben tárgyi bizonyítéka annak, hogy a kérelmező családjában az egy főre jutó jövedelem a kérelem benyújtásakor nem haladta meg az 58 ezer 400.- forintot, vagyis jelen árfolyam mellett a 204 eurót. – És ugyanakkor igazolja azt is miszerint a gyógyszertámogatásnak, mint egészségügyi ellátásnak mindösszesen 30 százalékát teljesítik a szociálisan érzékenynek mondott hatóságok… a szükséges gyógyszerek árának 70%-át a nyomorgóknak kell készpénzben kifizetni.
Ezt nevezik 2012-ben – idézem Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szerve levelét – „méltányos közgyógyellátásnak”.
A magánnyugdíjpénztár kifosztása után – nem kevés pénzt elpazarolva már magára a kivitelezésre sem! – több százezer (legkevesebb 400 ezer) szűkös anyagi körülmények között élő honfitársunk számára készített a Budapest Főváros Kormányhivatala olyan elektronikusan leolvasható kártyát, melyet az ország egyetlen kártyaleolvasó gépe sem fogadott el az elmúlt hetekben – egyszerűen azért sem, mert a Tóth Liboriusné főigazgató, Oraveczné dr. Osvald Aida osztályvezető ellenőrízte biztosítási kártyák 2212. október 23. napjától, azaz kb. kétszáz év múltán válnak érvényessé…
A Kanadai Magyar Hírlap budapesti tudósítója tájékoztatásért fordult az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, ahol hétköznap – munkaidőben 12 óra 14 perckor – a vezetők már nem tartózkodtak a munkahelyen, ugyanakkor a Kormányhivatal illetékesei gondoskodtak arról, hogy legalább egy személy őrízze a házat, megteremtve ezzel a szorgos munkavégzés látszatát.
Puruczky Edit, az OEP munkatársa (telefonkezelője?) tájékoztatta a KMH munkatársát arról, hogy „bár néhány tucat kormányhivatalnok, főosztályvezető, sőt, talán maga a főigazgató asszony is ellenőrízte a beosztottak munkáját, néhány százezer kártya úgy készült el, hogy azt a ma élő magyar állampolgárok nemigen tudják felhasználni – mert azok csak kétszáz esztendő múltán válnak felhasználhatóvá…”
Az OEP munkatársa javasolta, hogy esetleg személyesen fáradjunk be a hibás kártyával a Budapest XIII. kerületében lévő Kormányhivatalba – valamit majd kitalálnak addig – de ha esetleg akadályoztatva lennénk, akkor ajánlott levél kíséretében küldjük el címükre a felhasználhatatlan biztosítási kártyát és később… majd, ha elkészítik az újabb 400 ezer darab remélhetőleg hibátlan okmányt, akkor azt ajánlott levélben (350.- Ft/db) ismét elküldik.
Az információ hitelesítése végett felkerestük a budapesti Materia Medica gyógyszertárt, és még egy önkormányzati háziorvosi rendelőt is – ahol rácsodálkozva a dátumra, azért kísérleteztek, megpróbálták gépi úton elérni azt, hogy az OEP-kártyákat elfogadja-e a rendszer, de talán mondanom se kellene, a gép is jelezte az érvénytelenség tényét.
Ha összeadjuk a Kormányhivatal dolgozóinak e munka elvégzésére, ellenőrzésére fordított munkaidejét, fizetésüket és kiszámítjuk a 400 ezer címre elküldött levelek postai díját (350.- Ft/db) – akkor némi képet kaphatunk arról, hogy miként működnek a kormányhivatalok szakigazgatási szervei Magyarországon.
A főigazgató, Tóth Liboriusné, különben nem átlagos szakember Orbán Viktor bizalmi emberei között. – Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes a közelmúltban tüntette ki Miniszteri Elismerő Oklevéllel, amit (ahogy annak szintén utánajártunk) „huzamos időn keresztül végzett szakmai munkája, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium eredményes működése szempontjából fontos szakmai feladat végrehajtásában szerzett érdemei elismerése mellett” érdemelt ki.
A Kormányhivatal 0458087-19-000003/2012 ügyiratszámú esete természetesen nem csak az orvosok számára jelentett felesleges munkavégzést, a gyógyszertáraknak pedig jövedelemkiesést – hanem a beteg embereket is megoldhatatlan feladat elé állították. Az életmentő gyógyszerekhez a közgyógyellátás átmeneti (?) kiesésével csak a teljes ár kifizetése mellett juthattak hozzá, ha volt rá elegendő pénzük… ezzel az állami költségvetés az elmúlt egy hónapban egy-két milliárd, jobb esetben néhány százmillió forintot vett ki (ismételten) a leghátrányosabb helyzetben élők zsebéből.
Az eset kapcsán, mert – ahogy a bevezetőben olvashattuk – összefogásra hívta fel figyelmünket a harcban álló Orbán-kormány („az egészségügy a mienk, nem a nagytőkéseké!”), ne feledkezzünk el azokról a kormányhivatalokról sem, melyek „eredményes működése” következtében immár százezrek menekülnek az országból, s akik már erre sem képesek, a teljesen kiszolgáltatottak, nyomorognak.
Lázár János, a Szeretett Vezér másik helyettese, e kialakult helyzetet rövidebbre fogott nyilatkozatában magyarázta meg: “Akinek semmilye sincs, az annyit is ér…” – Akik még lesz lehetősége szavazni 2014-ben, elég, ha ez az egyetlen mondat eszükbe jut a minden egyéb módon korlátozott szavazás óráiban.
A miniszterelnöki megbízott tanúsítványa
Akadnak természetesen szívderítőbb (?) esetek is a kormányhivatalokban. – Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, a Nemzeti Kulturális Alap vezetője (igaz magyar és jó keresztény ember) néhány nappal ezelőtt levelet írt a balliberálisok táborába sorolt Zentai Péternek, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnökének, aki kifogásolta a kormány ideológiai hátterét képező 14 kötetből álló úgynevezett Nemzeti Könyvtár szerzői listáját.
A miniszterelnöki megbízott úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti Könyvtár 14 kötetét 140 000 példányban megjelentetni kívánt sorozatában „azokat a hősöket választották ki, akik nem csak lírai költeményeket írtak, hanem valamit tettek is annak érdekében, hogy Trianon után hogyan lehet felemelni a hazát…”
A 300 millió forintos projekt kapcsán Kerényi „Goebbels” Imre már az MKKE-nek írott levele első soraiban is a nagy elődre, Antall József utódjára hívatkozott, ímigyen:
„Elnézésüket kérem a rigorózusan pontokba szedett válaszért, de Boross Péter miniszterelnök úr egykoron azt mondotta: hagyjuk a lírát… – Ősi rítus: az eb vonít, a macska miákol, s a kis halacska ikrát ürít kacéran – ahogy azt Shakespeare megírta”.
Nos, mivel mi, a balliberálisok, az Európai Unió, valamint az IMF láncos kutyái, demokraták vagyunk – ily módon a magyar nemzet elvetemült ellenségei – olyanok, akik nem felejtenek, emlékeztetjük a miniszterelnök úr megbízottját arra, hogy az ősi rítusról nem Shakespeare írt egykoron, hanem Radnóti Miklós. Az antifasiszta költő, akit 1944. november 8-án meggyilkoltak Abda mellett a honvédő „igaz magyarok”.
Radnóti Második ecloga című verséből idézünk – bár Boross Péter úr („mindig is horthysta voltam”) egykoron valóban azt tanácsolta, hogy hagyjuk a lírát…
„Írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát űrít kacéran. Mindent megírok én,
akár neked, hogy fönn is tudd, hogy élek én,
mikor a robbanó és beomló házsorok
között a véreres hold fénye támolyog
és feltüremlenek mind, rémülten a terek,
a lélegzet megáll, az ég is émelyeg,
s a gépek egyre jönnek, eltünnek s újra, mint
a hörgő őrület lecsapnak újra mind!…”
A költő és a repülő beszélgetését – a Második ecloga sorait – a kormányhivatalnokoknak nem szükséges ismerni. Elég, ha a Nemzeti Alaptörvény sorait megtanulják. Hetven-nyolcvan évvel korábban már egyetlen könyvvel, a Mein Kampf című, nyolcmillió példányban kiadott kötettel, vagy Horthy Miklós aranykeretbe foglalt képével karriert lehetett csinálni.
Napjainkban elégséges a magyar diktátor Alaptörvénye is.
Szemenyei-Kiss Tamás
ez az írás a Kanadai Magyar Hírlapban jelent meg
