van összefüggés?

van összefüggés?

Azt mondja a nagy kormányos - nem írom nagy kezdőbetűkkel, az egy másik nemzet kormányosát illette meg - , hogy a magyar az szabadságharcos fajta, és nehéz 10 millió szabadságharcost kormányozni.

Itt van egy kis zavar. A szabadságharcosokat nem kormányozni szokás, hanem vezetni. Nem azt kiabálni, hogy előre, hanem az élre állni, és ordítani: utánam! Amúgy jó komisszár elvtárs módra. Kormányozni - többek közt -  egy hajót kell. Fel nem foghatom, mi ez a vonzódás a tengerhez, hajóhoz, a példakép Horthy is nyeregbe szállt a parancsnoki híd után, egy dakota miért ne tehetné meg? Egy félázsiai pláne. Egy turulban született még inkább.

Csak hát, ha már kormányzás, az bizony, tanult mesterség, nem úgy, mint egy politikusé, aki arra születik. Arról nem is beszélve, hogy kikötőbe, biza, nem ő kormányozza a hajót - lett légyen az (jelképesen) maga az ország - hanem a révkalauz. Amikor a fedélzetre száll, a kormányosnak kuss van. Arra teker, amerre a révkalauz utasítja. Ha meg durcáskodik, hogy ő neki ne dirigáljon senki, hát szépen kint marad a nyílt vízen. A szállítmány meg rárohad.

Amúgy is, a kormányos magasan a fedélzet felett trónol, eképpen egészen másképpen látja a horizontot, mint más a fedélzetről. A fedélközből meg egyáltalán nem látni. A kormányos a jobb menettulajdonság elérése érdekében - különösen ellenszélben, vagy viharban - még a rakományt is áthelyeztetheti, lekötöztetheti.

Azt pedig, hogy a hajófenékben hogyan locsog a brakkvíz, meg se hallja.

Maradjunk még egy kicsit a hajózási képzavarnál. Van ugyebár egy viharos tenger, ahol is a nagy kormányos éppen a hajónkat akarja biztonságos kikötőbe vinni, tehát, nem illendő e terhes időkben konyakot rendelni. Mondja mindezt Giro(szkop)- Szász András, a nemzet napszámosait fikázva. Feltételezem, hogy se a cigányt hozatni, se a nagybőgőbe ugrani, se kaviárt rendelni nem illendő.

Nos, felvilágosítanám a szó vivőjét - nem lehet nagyon terhes dolog, mert egyetlen izzadságcsepp kicsordulása nélkül képes a legnehezebb szót is vinni - hogy a - nem kis pimaszsággal - megcélzott réteg - akik képviselői nagy valószínűséggel őt is oktatták - igencsak ritkán jut olyan helyzetbe, hogy odafüttyentse a pincért: főúr, egy konyak rendel! Ugyanis kicsiny hazánkban csak a legelitebb helyeken szolgálnak fel konyakot, aminek egyszerű védjegyprobléma az oka. Konyaknak ugyanis csak azt az italt jogosult nevezni, ami a francia Cognac megyében szüretelt szőlőből, és ott került előállításra.  Minden más csak borpárlat, brandy lehet, bármennyire V.S.O.P. De hát, Giro(szkop)-Szász Andrásnak - kinek a szülei, ha nem csalódom, szintúgy pedagógusok voltak - az ilyen apróság, ha meg kell alázni valakit, v secko jedno.

Tekintsünk el most a hazai vendéglátóipar itallapi elnevezéseitől, és tekintsünk egy kicsit távolabb. Az albánoknak van egy igencsak finom borpárlatuk. Népük nagy vezéréről, Szkander bégről nevezték el (Skënderbeu). Joggal tették, nagy szabadságharcos volt. Ráadásul, harca érdekében, történelmük során először, megteremtette népe egységét.

Nem aggódom. Orbán bégről nem fognak borpárlatot elnevezni. Minek is? Van már Orbán tér, Orbán-hegy, Orbanisztán. Csak népének egysége nincs.

Egy valami azonban Szkander béggel kapcsolatban Orbán bégnek is figyelmébe ajánlható: nem elég egy állam vezetőjének - nem kormányosának! - látszani, annak is kell lenni!

ez az írás az Ellenszék Vélemény Magazin oldalán jelent meg