Róna György írása!
Róna György írása!
Egy kis ez+az a választási eljárások ürügyén, avagy mi is gondom a PC-szerű szakértőkkel.
Mottó:
Aki tudja csinálja, aki nem tudja tanítja, aki nem tudja tanítani sem, az irányítja, s, aki irányítani sem képes az szakérti, és tanácsokat oszt!
Mindenek előtt egy fontos disztinkció, a szakértő és a kritikus az két nagyon különböző szakma. Az igazi különbségre jól világít rá Timár Gyuri barátom egyik Nevető-lexikonjában, mikor a család eszét úgy aposztrofálja: aki mindig, mindent, mindenkinél jobban tud; utólag. Nos a szakértő az az a személy, akinek az a dolga, hogy időben és előre figyelmeztessen az ismert információkból a lehetséges veszélyekre. Mikor már minden fait accomplis, akkor már csak a kritikus kárálhat.
A PC derék „szakértői” nem hívei pánik-keltésnek – legalább is mostanság -, igen csak érdekfeszítő, nagyhangú és kritikusi múltjuk (lásd még alant) után, melyben vélt indokkal próbáltak hisztériát kelteni, mostanság felettébb visszafogottak, már-már semmit mondó nyilatkozatokat tettek és tesznek. Gyakorlatilag a kormányváltás óta (néhány kérdésben már előtte is) lehet hallani igen csak sarkos kijelentéseket a Fidesz háza-tájáról, melyek igen csak gyanús következtetésekre késztetik a nem teljesen tájékozott szemlélőt is. Nem így szakértői PC-s csapat, ők nem izgattá/izgatják magukat.
A hatalom tavaly ősszel törvény rittyentett; de kit érdekel. Idén nyáron előjöttek a feliratkozással, majd az elmúlt hét elején eljárási törvényt rittyentettek, amit a napokban jóvá is hagynak. A PC ezzel sem izgatja magát. Fő-fő választási szakértője kedd kora reggel megjelent nyilatkozatában arról szónokol, hogy majd meglátjuk, hogy mi lesz a részletekben!!! Nos ezzel már nem csak az a gond, hogy egy szakértő ne utólag pampogjon, hanem sokkalta nagyobb gond van: ez a héten jóváhagyásra kerülő vonatkozó törvény (az általa megcélzott választások vonatkozásában), az bizony az eljárási törvény. EZ MAGA A RÉSZLETEK!!! Ezt követően már csak ennek utasításszintű kibontása jön, minden egyes konkrét választás (értsd pl. a 2014.évi országgyűlési választások!) előtt külön-külön. Most már nem is annyira szakértőként, hanem már kritikusként is itt lenne az ideje a szólásnak!!! Ez már legeslegutolsó pillanat, mert ripsz-ropsz jóváhagyott törvény lesz belőle!!!
S ehhez nem kell választási szakértőnek lenni, elegendő némi jogi alapismeret is!
Engedtessék meg nekem egy kis kitérő a jogi-szakértésről. A napokban indul a legújabb látvány-per a vörös-iszap tragédia kapcsán. A vád „corpus delicti” –je (ahogy közhumor hívja corpus delicates) egy mérőműszer belső órájának rossz beállításán alapul (a védő tájékoztatása szerint az egy óra eltérés a szokásos nyári óraátállítás okán született).
No, de vissza a joghoz és választásokhoz.
Néhány évvel ezelőtt a PC szakértői az egyéni országgyűlési választói kerületek határai kijelölése kapcsán tüsténkedtek, hogy pontos legyek jogászkodtak, amit jó jogász módjára s derék alkotmánybírák is átvettek. Az elemi logika és választástechnikai alapismeretek diadalaként az „egy szavazó egy szavazat” alapelvét (amit ha nem szó szerint, de az alkotmány is rögzít) sikerült megjogászkodniuk. Valami varázslatos módon kizárólag az országgyűlési választások apropójából, ahol – nem számoltam utána – állítólag egy a kettő arány is előfordul(t). Halkan jegyzem meg a helyhatósági választásokon – ezt viszont konkrétan megnéztem – 9, azaz kilenc szavazat és a több mint háromezer ötszáz is előfordult!!!
Ezzel a jogászkodással az a legnagyobb gond, hogy az elvi kívánalom a – ha is elfogadjuk (munkahipotézisként) az ő és az AB okfejtést – szavazatok, sőt az érvényes szavazatok számára utalhatna. Ami pedig már eddig is csak igen laza kapcsolatban volt az egy egységre jutó választó-jogosutak elvi számával. A választó-joggal rendelkezők tényleges szavazási hajlandósága igen csak tág határok között mozgott egységenként. Ez valahogy nem tűnt fel a szakértő hölgyeknek és uraknak, mikor tavaly ősszel megtörtént az átszabás (legyünk jóindulatúak és higgyük el az elvi választó-jogosultak számával számoltak). Legalább is nem éreztek kényszert a felszólamlásra. Most, hogy a választói névjegyzék „nem a népesség-nyilvántartásból készül” (© Orbán Viktor regnáló ME), hanem a feliratkozók (az ezt kérvényezők kérelmeiből jóváhagyottak alapján) a ténylegesen érvényesen szavazók számához már végképp édes kevés köze lett. Így már a kérvényezési hajlam területi megoszlása is belép, mint torzító tényező! Most sem szólnak!
S ha már az alkotmányos alapjogok kapcsán született rendelkezésekről esik szó fel kell említsem egy régi meglátásomat a jelöltállítás egy komoly gondjával kapcsolatban. A legnagyobb gond abban leledzik, hogy az bizony alapvető emberi jog, hogy ezt csak az állampolgárok - sőt az ennél bővebb populáció a lakosság - zavarása nélkül kellene/lehetne végrehajtani. Ebben a kérdésben tök-mindegy, hogy ajánlószelvény vagy támogatói-jegyzék az eszköz. Ebbe a zavarás-nélküliségbe igen csak nehéz beleérteni, hogy a gyűjtögetők az embereket lakásukon, azok pihenő idejében (hisz zömmel csak akkor érhetők el) – még akkor is ha nem kopogtatással =)), vagy ajtó-rugdosással, hanem csöngetéssel történik – zargatják.
