busido

busido

A busido azoknak az alapvető erkölcsi normáknak az összessége volt, mely valamennyi szamuráj életének vezérfonalául szolgált. A gyakorlatban ez elsősorban három alapvető erény elsajátítását jelentette: a hűségét, a kötelességtudását és a bátorságát. Hűségen (japánul : csúgi) a legősibb és legtöbbre becsült szamuráj erényt értették: a hűséget urukhoz. Ennek a hűségnek tűzön-vízen át való megtartása volt minden szamuráj számára a legfőbb erkölcsi törvény. "Bárhova vessen is sorsunk", - szól egy harcos híres vallomása a 18-dik század elejéről - "mindig és mindenütt kötelességünk urunk javára cselekedni. Ez hitünk gerince, örök és megváltoztathatatlan parancs".
A hűség után következő második alapvető szamuráj erény a kötelességtudat (japánul: giri) volt. Ez számos igen komolyan vett erkölcsi követelményt tartalmazott. Ezek egyike a busido alapelvei által irányított önnevelés kötelessége volt. Az önnevelés követelményei közül a következő három volt a legfontosabb:

- őszinteség (tilos hazudni, bárkit megrágalmazni, hamisan cselekedni);

- igénytelenség (pénz, birtok, és az élet egyéb hívságainak megvetése);

- tisztelettudás (az illemszabályok betartása, szerénység, szenvtelen viselkedés, mind az öröm, mind a fájdalom eltitkolásának képessége, hallgatagság).
A kötelességtudat a busido elvek szerint folytatott önnevelés kötelezettségén túl a másokkal való érintkezés követendő szabályaira is vonatkozott. E téren a következőket várták el:

- tiszteletadást az elöljárókkal, a szülőkkel, az idősebb fivérrel, a baráttal, az ősökkel szemben;

- udvarias viselkedést mindenkivel szemben;

- együttérzést a bajban lévőkkel; nagylelkűséget a betegekkel, gyengékkel és elnyomottakkal szemben;

- az ellenség tiszteletét.

A hűségen és kötelességtudáson kívül a harmadik alapvető szamuráj erényt a bátorság (japánul: jú) jelentette. Ezen nem csupán a harcokban tanúsított merészséget értették, hanem a hétköznapi élet során gyakorolt állhatatosságot is - vagyis azt a tartást, amit a kínai filozófus, Konfucius így fogalmazott meg: "Cselekedj mindig helyesen, s ettől sose tántorítson el semmi." Ha erről volt szó, egy harcos sohasem tétovázhatott, hogy mit tegyen, még akkor sem, ha élete forgott kockán. Ahogy a busido tana mondta: "A helyes cselekedet minden, ehhez képes az élet semmi. (Forrás: Szamuráj Site.)

Álljon itt a miniszterelnöki eskü szövege: "Én ........................... esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez hű leszek; az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom; az állami és szolgálati titkot megőrzöm; megbízatásomhoz híven, lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam.”

Hát, ez eléggé hasonlít a szamuráj erkölcséhez. Ugyanis kifejezésre kerül az egyedüli, és legfőbb erkölcsi törvény:  "mindig és mindenütt kötelességünk urunk javára cselekedni. Ez hitünk gerince, örök és megváltoztathatatlan parancs". A mindenkori miniszterelnök ura pedig a NÉP, annak java pedig az ORSZÁG java.

Véleményem szerint az utolsó szamuráj Magyarországon Gyurcsány Ferenc. Vegyük csak végig esetében a szamuráj becsületkódex pontjait.

Őszinteség: Őszöd rá a példa.

Igénytelenség: ez felemás, hiszen pénze van, de nem a miniszterelnöki fizetéséből gazdagodott meg.

Tisztelettudás: hát, a többi még megáll, de hallgatagnak éppen nem hallgatag.

Tiszteletadás: kétségtelen.

Udvarias viselkedés: még az ellenségeivel szemben is.

Együttérzés: kétségtelen.

Ellenség tisztelete: annál inkább, mert őt nem ellenfelek, hanem ellenségek támadják. És nem ő teremtette őket maga ellenében.

Bátorság: mély keresztényi erkölcsiségre (?) támaszkodó semjének, navracsicsok, hátulról bátor senkik ellenében igencsak megvan.

Mindettől függetlenül, felesleges fényezés nélkül: Gyurcsány felvállalta magát, felmérte, hogy mit áldozhat be ura, a nép javára, és a szamuráj becsület szerint cselekedett, önmagát áldozta be.

Ami azt illeti, még Napóleon is – pedig korántsem volt szamuráj erkölcsű – hűséget esküdött Franciaországnak. Hát Orbán? Miniszterelnöki esküje maga a hazugság. A szamuráj becsületről fogalma sincs, de hát, egy jogvégzett emberkétől miért is kellene olyasmit elvárni, mint őszinteség, együttérzés, ellenség tisztelete, alázat ura iránt?

Talán Orbán is szamuráj volt valamikor, de mára már csak egy szánalmas ronin.