Róna György észrevételei
Róna György észrevételei
Csapatépítés váltott helyszínekkel
Kis túlzással „nomen est omen” –ként is beszélhetünk az új állampárti frakció hétvége (bár igazából a valóság a hét második fele) helyszínei kapcsán. A következő parlamenti évad megalapozása hangzatos indokával tartott szokásos (igen, szokásos, Orbánnál már évtizedekkel ezelőtt megtanulhattuk, ha már egyszer volt, a második az már szokásos) hacacáré, ami olyan mint a fociban is szokásossá vált meccs előtti együtt-ordítás, ez idén két lépcsőben és két helyszínen jött létre. Elsőbben Sárváron, ami ugye kis lengyel akcentussal prófécia arra, hogy mi vár ránk (aki nem tudná abból, ami van). Majd Kötcsén, amit elég úgy bunkó-parasztosan (ez már magában is adott) ejtett költés és/vagy kölcsön szavak helyett értelmezni.
Az egész hacacárét áthatotta a daliás 2/3 isten tetszelgése. Melyet a belbecs és a külcsín teljes összhangja határozott meg:
http://www.blikk.hu/data/cikk/2/10/75/75/cikk_2107575/frakcio1_mti-szigetvaryzsol.jpg
Szigetvári Zsolt fotója nem sok magyarázatot kíván meg
Nekünk Mohács kell, vagy még az sem elég
Gondolatok egy beszélgetés margójára
Mottó:
Kohn nemi-szervén elváltozásokat észlel. Elmegy orvoshoz, aki megállapítja, hogy ez zimbizimbi, és el kell távolítani az egészet. Megrémül és sorra járja az orvosokat, de mind azt mondja, hogy le kell vágni. Végső elkeseredésében elmegy a javasasszonyhoz. Az dünnyög egy kicsit, majd kiböki: ez bizony zimbizimbi! Mire Kohn: és tényleg le kell vágni? Mire a javasasszony: Minek! lerohad az magától is!
Péntek este, vagy késő délután – kinek-kinek kedve szerint - Kálmán Olga vendége volt Bokros Lajos. Két felkészült ember beszélgetett. Értelmes gondolatokat cseréltek egymással, de a lényeget nem látták, vagy nem akarták, nem merték megfogalmazni.
Olga asszony értetlenségét fejezte ki abban, hogy az IMF miért tűri, azt amit Orbán művel velük. Bokros valahogy úgy fogalmazott nem az a dolguk. Mindkettőnek igaz van, s nincs igaza.
Teoretikusan jól látják a dolgot, de praktice tévednek. Tévednek abban (is, és sok másban is, de az egy másik tészta), hogy az un. makarenkói pofon lehetséges-e, kell-e, vagy hasznos lehet-e.
Meglátásom szerint pestiesen szólva tök-mindegy.
Sajnos tudom, hogy az egyre posványosabb, sekélyesebb és leértékelődött (nem, pontosabban fogalmazok: tudatosan erodált) általános műveltségünk és benne a történelmi is. Így csak félve hivatkozhatok rá, de felteszem a kérdést: tud valaki olyan történelmi eseményről – pedig a Himnuszunk is úgy fogalmaz, hogy „balsors, akit régen tép” – amiből levontuk a logikus következtetéseket? Tud valaki olyat említeni, amiből tanultunk?
Róna György
