avagy, a csoda várása
avagy, a csoda várása
Hát, biztosan unortodox a kormány azon szándéka, hogy magyar állampapír kötvényt bocsásson ki a török és azeri pénzpiacon, az ő pénznemükben, vagyis, török lírába és azeri manatban.
Hát, ez nem semmi! Annyira nem, hogy még a Reuters is foglalkozik a hírrel. Arról nem szól a fáma, hogy a Wall Streeten rémült futkosás kezdődött volna, hogy: jajistenem-most-mi-lesz, de soha nem lehet tudni!
Nos, kukkantsunk bele egy kicsit Matolcsyné férjének cilinderébe. Törökországban emberemlékezet óta nem volt ilyen tranzakció, de hát, az ilyen aprósággal ne is foglalkozzunk. El tudom képzelni, ahogy Ali, a szőnyegkerekedő, megböki Juszufot, a nargile árust, imigyen szólván: te, ha már pár száz évig ott tanyáztunk, gyere, menjünk, vegyünk már magyar államkötvényt, a sógornak jól jön ez a kis segítség!
Az azeri szálról nincs sok ismeretem. Ha egy kicsit rákandítok, lehet, hogy a pénznemük neve a manna szóból származik, és akkor ők lehetnek az a bizonyos elveszett zsidó törzs. Igaz, hogy a vándorló zsidók a mannát is megutálták - elég egyhangú táplálék sok időn keresztül - de pénznemként, ki tudja, micsoda értéket képvisel! Minden esetre, én nem szívesen alkudnék egy azerivel.
Komolyra fordítva a szót: az ilyen tranzakcióból max. néhány száz millió €-s bevételre lehet számítani. Az IMF-nek pedig ebben az évben 6 milliárd €-t, jövőre valamivel többet kell visszafizetni. Orbánéknak annyi eszük sincs, hogy az IMF-kölcsönnel finanszírozzák az IMF-fel szembeni adósságunkat.
Na, ez a szívás, nem a manat.
