már nem is kíváncsi a véleményemre!
már nem is kíváncsi a véleményemre!
Körülöttem már minden szomszédom megkapta a kérdőívet, kérdezték is, hogy mijafaszt csináljanak vele, én meg mondtam, viszonylag jó tapintású papírra nyomtatták, egyre biztosan jó lesz, csak ne a nyomtatott oldalával kifelé használják.
Én meg itt állok, kivetve a nemzeti konzultációból, és minden este lucskosra sírom e miatt a párnámat. Életem jobbik fele, látva határtalan elkeseredésemet - a'propos, határtalan: hát határon túli nemzettársaink már nem is méltóak konzultációra? hát Bástya elvtárs már le sincs szarva? most akkor ők a nemzethez tartoznak, vagy nem? - meg kívánt vigasztalni, és így szólt: semmi baj, apácska, még lesz, amikor megszólítanak, tudod, amikor megkérdezik, hogy vádlott, belenyugszik az ítéletbe, vagy kíván fellebbezni? Az én páromnak már csak ilyen sajátos humora van. Mit mondjak, megnyugodtam.
Kértem kölcsön egyet, csak, hogy ne érezzem magam kitaszítottnak. A kérdőívvel nem is foglalkozom, az úgy baromság, ahogy van. De nézzük a kísérőt:
van ugye a fotó, egy jól fésült, kivételesen nem a szokott, félszájas, lenéző, jól-átbasztalak-titeket tartalmú mosollyal, sima arcú, 15 évvel ezelőtti Orbán Viktor tekint le rád. Azzal a technikával fotózva, mint a '19-es tanácsköztársaság vöröskatona plakátja, a "te, sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess" című, akit bárhonnan néztél, mindig rád mutatott. Na, Viktorunk is, bárhonnan kuksizod, mindig a szemedbe néz. Amit, persze, még soha nem tett. Amúgy azóta egy hangyányit amortizálódott - és nem okvetlenül a kora miatt, elvégre egy egész nemzet jövőjéért felelős - de ezt nárcizmusa képtelen lenne elviselni, marad a retus és a nappali smink.
Azután jön a rendkívül hazug, álságos, hamis és becstelen felvezető szöveg:
- együtt határoztunk az ország új alaptörvényéről, mindannyiunk szociális biztonságáról, a nyugdíjasok helyzetének javításáról;
- ...befagyasztottuk a rezsiköltségeket, segély helyett immár munkalehetőséget kínálunk a tartósan munkanélkülieknek;
- közös munkánk legnagyobb sikerének azt tartom, hogy több százezer magyar családot kiszabadítottunk a devizahitel csapdájából;
- most gazdasági döntéseket kell hoznunk a magyar munkahelyek érdekében.
Ön mit gondol? Töltse ki a kérdőívet!
Nos, én elmondom, mit gondolok: ha ezt a dumát, amit a szeretett Vezér itt előadott, beadnám a kutyámnak, tuti, hogy megveszne tőle! Mondd, Viktor, miért kell hazudni, pofátlanul, szemrebbenés nélkül, 8 millió ember arcába? Vagy el is hiszed, amit oda leírtál? Mert akkor súlyosabb a helyzet, mint gondoltam: nem a magyar rögvalóságban élsz, orvosi eset vagy!
Azután van egy nyilatkozat is mellékelve, ami névre szól, természetesen. A bájos a bekezdés, ami tájékoztat arról, hogy a beküldő adatait a véleményétől elkülönítetten kezelik. Isten bizony! Úgy éljen az ő anyjuk! Csak egy bökkenő van: a válaszboríték közös...a nyilatkozat jobb felső sarkában, a vonalkód helyén pedig egy bélyeg szerű nyomat van, ami nem más, mint egy, a vonalkódnál sokkal korszerűbb technológiával készült, egyedi azonosító, virtuális jel. Igaz, nem mindenki ismeri ezeket a trükköket, de van, aki.
Szóval, a kedves, drága, jó édes szoptató anyátoknak meséljétek be, hogy külön fogjátok kezelni!
Azért nem hagyom magam kisemmizni a nemzeti konzultációból! A szomszédét nem adom vissza - neki úgysem kell, altáji ügyekben négy rétegű, kamillával illatosítotthoz szokott - majd inzertálom rá ezt:
és visszaküldöm. Kormányzati szinten mondták, hogy de a Viktor, az tényleg kíváncsi a válaszokra! Hát, itt az enyém.
