horthysta exminiszterelnök felügyeli
horthysta exminiszterelnök felügyeli
" Horthysta exminiszterelnök felügyeli a kivégzett háborús bűnösök eltemetési helyét
A múlt feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es „rendszerváltozás” óta. – Kenedi János és néhány kutató, újságíró sokat tettek azért, hogy legalább az ügynöklisták létezéséről legyen némi ismeretünk, de, ki tudja miért, az egymást váltó kormányok egyikének sem volt fontos megnyugtatóan lezárni ezt az ügyet. Különösképpen igaz ez azokra a budapesti tömegsírokra, melyek létezéséről alig-alig tudnak az emberek – ha tudnak is valami keveset, az sem feltárásokon, tudományos munkákon alapul, hanem többnyire egy-egy újságcikk igyekszik ráirányítani a figyelmet e megkerülhetetlen témára.
A feltáratlan tömegsírok sorában említést kell tennünk a fővárosi, Fiumei úti sírkert 21. parcellájáról, ahol az 1956. október 25-én a Parlament előtt lezajlott tömegmészárlás áldozatait hantoltálták el – de ami e téren lényegesen fontosabb: a rákoskeresztúri temető 297, 298 és 301-es parcelláinak titka, az, hogy kiket, hány százat vagy hány ezer embertársunkat kaparták el a hatalmas méretű tömegsírokba?
A rendőrség augusztus 22-én reggel 8 órára példás rendben helyezte el a Fővárosi Bíróság (Budapest, V. kerület, Markó utca 27) „C” udvara körül a közönséget, a törvényszéki épülettömb ablakaiban emberfürtök lógtak. Pontban negyed kilenc órakor jelent meg népbíráival Rácz Endre népbírósági tanácselnök, dr. Csillag Dezső népügyész társaságában és mindannyian helyet foglaltak a kivégzőhellyel szemben, a szürke posztóval borított asztalnál. – A tanácselnök intézkedésére a siralomházból elsőnek dr. Szász Lajost, a Szálasi-kormány kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterét vezették elő a fogházőrök. Szász kopott kék kabátban, minden ízében remegve állt a bíróság elé. Az elnök röviden közölte vele az ítéletet, majd a legfelsőbb hely (Tildy Zoltán köztársasági elnök) döntését, azután Csillag népügyész szavai hallatszottak: Kivégzőosztag parancsnoka, teljesítse kötelességét!
8 óra 22 percet jeleztek az óramutatók, mikor a cölöphöz kötötték Szász Lajost. Az egész pillanatokig tartott: a szemét bekötötték, nyomban ezt követően négy fogházőr állt a halálraítélt elé. Vezényszavak hangzottak el, utána hatalmas dörrenés – az elítélt teste előrehajlott, törvényszéki orvosok siettek a cölöphöz, megállapították a szívműködés megszűnését… Darócba öltözött foglyok hordágyat hoztak, majd elvitték az egykori miniszter hulláját.
8 óra 35 perc. Rácz népbírósági elnök újabb utasítására a fogház felügyelőség Reményi-Schneller Lajos Szálasi pénzügyminiszterét állította elő. – A közönség soraiból hatalmas hangzavar hallatszott, amikor az egyik legismertebb nácibérencet meglátták. – A korábbi jelenet megismétlődése után 8 óra 37 perckor jelentették az orvosok: A halál bekövetkezett!
Reményi-Schneller holttestét a hordágyra fektették, friss homokot szórtak a kivégzőcölöp elé és már is hozták a legfőbb Quislinget: Sztójay Dömét, Horthy Miklós kormányzó miniszterelnökét. – Pontosan háromnegyed kilenc órakor a nácik elsőszámú szálláscsinálója is elnyerte méltó földi büntetését.
Bár sok esetben az egyéni bosszú, és a politikai célok vezették az 1945 és 1949 között lezajlott népbírósági ügyek irányítóit, tovább eljárási hibák, bizonyítási hiányosságok jellemeztek e pereket, mégis az akkor elítéltek döntő többsége valóban bűnöket követett el – az ítéletek szigora azonban számos esetben ébresztett és ébreszt napjainkban is kételyeket a kutatókban. volt. – Ezen eljárásokban majdnem 60. 000 fő ügyét vizsgálták, 27 ezer elmarasztaló ítélet született, ebből 477 halálos ítélet, amelyek közül 189-et végre is hajtottak. (A holokausztkutatás kimutatásai ennek a népköztársasági igazságügyi közlésnek nem kis mértékben mondanak ellent – ez utóbbiak szerint ugyanis több ezren haltak meg a második világháború utáni kivégzésekben.)
Boross Péter: „Mindig is horthysta voltam”
Boross Péter 2009 novemberében a második világháborúban véletlen baleset következtében elhunyt kormányzóhelyettes, Horthy István emléktáblájának budapesti avatásakor – részben talán azért is, hogy a szélsőjobboldali tömegeket az Orbán-párt mellé szólítsa – jelentette ki hallgatósága előtt, hogy ő (az 1993-1994-es években miniszterelnöki pozíciót is betöltött politikus) mindig is horthysta volt.
Ismerve Antall József, Boross Péter és Jeszenszky Géza tevékenységét, e bejelentés sokakat nem lepett meg, ugyanakkor az 1990-1993 között történtekre, az egykori háborús bűnösök rehabilitálására magyarázatot szolgáltatott, igazolva Kertész Imre Nobel-díjas író véleményét, miszerint „Magyarországon a „szélsőjobboldaliak és antiszemiták határozzák meg a közbeszédet”.
1990 után – mikor Antall József kormányában előbb tárca nélküli titkosszolgálati miniszterként, majd belügyminiszterként tevékenykedett Boross Péter engedélyével – Bosnyák Imre, egykori nyilas párttag, Szálasi propaganda minisztériumának egykori munkatársa (Torgyán József tanácsadója) irányítása mellett dr. Susa Éva törvényszéki antropológus, Kovács Ferenc volt politikai elítélt, Ladányi Jenő, a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatója, Gáspár László temetővezető részvételével – feltárásokat, exhumálásokat végeztek a rákoskeresztúri temető 298-as parcellája területén, azon a helyen, ahol az 1945 után kivégzett hungarista vezetőket és a háborús bűnperekben elítélteket elföldelték. Az említett személyek némelyike nyilvánvalóan azzal is tisztában lehetett, hogy a hatalmas méretű tömegsírba kiket temettek el 1945 és 1951 között.
A kezdeti feltárásokat később éppen azért állították le, mert a néhány száz fő maradványaira taksált földterületen az exhumálások során olyan mennyiségben találtak emberi csontokat, melyek többszörösen meghaladták a temetői főkönyvben található bejegyzéseket, és a Solt Pál által szerkesztett „Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez” öt kötetében felsorolt kivégzett személyek neveit, adatait.
A 298-as parcellát Antall József belügyminisztere (és kijelölt utódja) idején „újították” fel, a rendezést 1994-ben fejezték be az addigra miniszterelnökké lett Boross Péter segítői: a nyilas-hungarista Mártírok Igazságtevő Bizottsága és az akkor szemérmesen „szkinhedeknek” nevezett újnácik, a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) aktivistái. – Boross utólagos bevallása szerint 1. 000 ott elhantolt, politikai okokból kivégzett, személy adatait kapta meg, ezekből 176 személyt azonosítottak. Az „ezer sírhely” valamint az állítólagosan „176 azonosított személy” adatait a nyílvánosság soha nem ismerhette meg – feltehetőleg ezek az államtitkot képező iratok, ha egyáltalán léteztek, részben azonosak voltak az alábbiakban nyílvánosságra hozottakkal.
A nyilas háborús bűnösök tömegsírjánál
„Eszmék és holttestek rendőri felügyelet alatt…” címmel tudósított a montreali nyilas emigráció Új Hídfő 1994. decemberi, majd a 24. Óra 1995. júniusi lapszáma a második világháború után kivégzett hungaristák eltemetésének helyéről. Bosnyák Imre, a Mártírok Igazságtevő Bizottsága elnöke, így számolt be a történelmi értékű kutatásról és a 298-as parcellában elhantolt kivégzettekről:
„…Az ország szovjet megszállását követően francia, amerikai és brit támogatással Budapesten is megkezdődtek az úgynevezett ’háborús bűnperek’ – a győztesek és az önmagukat annak tartók leszámolása a hadifoglyokkal és a háborút vesztett országok politikusaival. Japán hadsereg irányítókat végeztek ki abban az országban az amerikaiak, ahová – Hirosima és Nagaszaki esetében – atombombákat dobtak le védtelen polgári lakosok ellen. Német katonákat és polgári politikusokat adtak a hóhér kezére Európának abban a részében, ahol a nyugati szövetséges légierők terrorbombázásai, a szovjetek elvetemült hordái olyan kíméletlenséget tanúsítottak a lakossággal szemben, amelyre méreténél fogva, a világtörténelemben sohasem volt példa.
Ezekben az ügyekben a 81/1945. ME., illetve az azt módosító 1440/1945. ME rendeletek alapján felállított népbíróságok jártak el, melyek feladata a háborús és népellenes bűnök feltárása és a bűnösök felelősségre vonása volt.
Szálasi Ferencet és a hungarista állam 14 miniszteri rangú vezetőjét 1946-ban végezték ki, ugyanebben az évben, 1951-ig bezárólag még 260 esetben hoztak halálos ítéletet az önkényuralom bíróságai. - A magasabb rangú hungarista vezetők (Szálasi, Vajna, Reményi-Schneller, Pálffy, Szász, Budinszky, Kemény, Beregfy, Szöllősi, stb.) holttesteit kivégzésük másnapján temették el a rákoskeresztúri temető 298-as parcellájának 22. és 23. sorába, a többi prominens hungaristát szintén ezen a helyen, valamint a 298-assal határos 301., 297., és a 295. számú parcellák területén kaparták a földbe.
A 298-as parcellaként nyilvántartott területen többszintű, három-négy rétegben kivitelezett elhantolások történtek – 250-300 cm mélység alá rejtették a holttesteket, majd később e sírhelyekre, a megszokott és hivatalos 200-210 cm mélységbe kerültek a kórházakból idehozott holttestek, amputált végtagok és a közegészségügyi hatóságok által e helyen földbe temetett állati maradványok.”
1995. április 11-én a Kanadából ideiglenesen hazatért Dénes József és Bosnyák Imre társaságában látogattam el a tárgyalt Nemzeti Pantheonba. – Itt, e helyen, Szálasi egyik legismertebb hungarista propagandistája először beszélt arról, hogy hol, a parcella melyik részén temették el a Nemzetvezetőt és vele egyszerre, egy helyen Gera Józsefet, Beregffy Károly vezérezredest és Vajna Gábor egykori belügyminisztert. Sírjukat a hungaristák az egyébként létezett, szintén kivégzett bajtársuk adatait felhasználva „Lukács Ferenc 1923-1946” felirattal jelölték meg és fél évszázadon át gondoskodtak az emlékhely környékének rendbetételéről. – E ponthoz közel található Bárdossy miniszterelnök végső (?) nyughelye, valamint Dési-Dregán Miklós kopjafával megjelölt sírja.
A kutatás későbbi szakaszában a Kanadában élő Dénes József és M. Katonka Mária, a nyugat-németországi Tarjányi-Tatár Imre, az ausztrál kapcsolat Kántor Béla, továbbá a budapesti hungaristák (Szlama Árpád ezredes és Werner László) pontosították az exhumálás idején felvett jegyzőkönyvek adatait – így 2002. február 21-én a Budavári Palota „F” épületében Kenedi János történész segítségével, dr. Karsay Orsolya osztályvezetőnek és a Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában dolgozó kollégáinak átadhattam (a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Irattára részeként) azt a listát, amely meglehetős pontossággal sorolja fel a tömegsírba temetettek adatait. Az átadásról készített jegyzőkönyv száma: 265/2002.
A második világháborút követően Magyarországon kivégzett és a rákoskeresztúri (RUK) temető – jelenleg 298. számú parcellájának nevezett tömegsír az alábbiakban felsoroltak földi maradványait rejti:
BAKY László, ny. csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, kivégezve kötél által 1946. III. 27-én 8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 216
BÁRDOSSY László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 29
dr.BASCH Ferenc, 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője, kivégezve kötél által 1946. IV. 26-án 8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
BEREGFFY Károly, vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, VK főnök, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 178 BUDINSZKY László dr., a Szálasi-kormány igazságügyminisztere,kivégezve kötél által 1946. III. 9-én 8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
CSIA Sándor dr., a Hungarista Állam kormányzó tanácsának tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 9,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 186
ENDRE László dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt. 25-től a Hungarista Állam hadműveleti biztosa, kivégezve kötél által 1946. III. 29-én 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 215
FERENCZY László, csendőr alezredes, a Szálasi-kormány tárcanélküli minisztere, kivégezve kötél által 1946. V. 31-én 16,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 338
GÁL Csaba, 1944.XI. 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, kivégezve kötél által 1946. VI. 25-én 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 372
dr.Gera József, a Szálasi-kormány tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 179
HINDY Iván, vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, Budapest védelmének vezetője, kivégezve kötél által 1946. VIII. 29-én 14,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 464
HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik megalapítója, parlamenti képviselő, kivégezve kötél által 1946. VI. 22-én 9,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 367
IMRÉDY Béla, 1938. V. 14 és 1939. II. 16 között Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. II. 28-án 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 139
JAROSS Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én 8,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 236
KASSAY(Schalmayer) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, a Szálasi-kormányban tárcanélküli honvédelmi és prop. miniszter, kivégezve kötél által 1946. X.30-án 8,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 528
báró KEMÉNY Gábor dr., külügyminiszter a Szálasi-kormányban, kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 185
KOLOSVÁRY-BORCSA Mihály, publicista, 1944. X. 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa, kivégezve kötél által 1946. XII. 6-án 9,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 591
OMELKA Ferenc, újságíró, a Számonkérő Szék vezetője, 1944. X. 30-án a hungarista rabok kiszabadítója Vácott. Kivégezve kötél által, 1946. IX. 5-én, 8,00-kor, azon.száma: 468
Gróf PÁLFFY Fidél, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 2-án 8,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 154
RADÓ Endre, cs.százados, 1944. XI. 15 után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka, kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án 16.00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 363
RAJNISS Ferenc, író-újságíró, vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szálasi-kormányban, kivégezve golyó által 1946. III. 12-én 9,00-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 175
REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. III. 19-től 1945. III. 27-ig pénzügyminiszter, kivégezve golyó által 1946. VIII. 22-én 8,35-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 457
RUSZKAY Jenő, ny. altábornagy, 1940-től Szálasi segítője, 1945. III. 1-től a magyar fegyveres kötelékek felügyelője. Kivégezve kötél által 1946. II. 22-én, 8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 166
SZÁLASI Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, a Hungarista Mozgalom megalapítója, 1946. III. 12-ig Magyarország miniszterelnöke. Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15,30-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 180
SZÁSZ Lajos dr., 1944. VIII. 7-től 1945. III. 27-ig kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter, kivégezve golyó által 1946. VII. 22-én 8,22-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 458
SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti képviselőkből és a felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes a Szálasi-kormányban. Kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 8,15-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 184
SZTÓJAY Döme, altábornagy, 1944. III. 22-től 1944. VIII. 29-ig miniszterelnök. Kivégezve golyó által 1946. VIII. 22-én 8,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 456
VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 14,45-kor, azonosítási száma a tömegsírban: 176
JÁNY Gusztáv vezérezredes, a II. Magyar Hadsereg parancsnoka. 1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért. Kivégezve golyó által 1947. XI. 26-án, azonosítási száma a tömegsírban: 1069
ANDREIKOVICS Béla, kivégezve kötél által 1946. IX. 26-án, azonosítási száma: 578
BALOGH István, kivégezve kötél által 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 485
BALOGH Sándor, kivégezve kötél által 1946. XII. 20-án, azonosítási száma: 617
BARNA István, kivégezve kötél által 1946. V. 18-án, azonosítási száma: 323
BEDŐ László, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 243
BECKER Emil, kivégezve kötél által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 399
BINDER László, kivégezve kötél által 1946. I. 7-én, azonosítási száma: 44(?)
BOKSAY István, kivégezve golyó által 1946. IV. 12-én, azonosítási száma: 244
BÓTA Imre, kivégezve kötél által 1946. VII. 4-én, azonosítási száma: 393
BOTKA Márton, kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 557
CSISZÁR Gábor, kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 513
CSORDÁS János, kivégezve kötél által 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 483
DUGOVICS József, kivégezve kötél által 1946. II. 8-án, azonosítási száma: 98
DUNKEL Károly, kivégezve kötél által 1946. IX. 3-án, azonosítási száma: 467
ENCSEY Pál, kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 555
FEHÉRHEGYI János, kivégezve kötél által 1946. IX. 12-én, azonosítási száma: 476
F.-né PÁL Mária, kivégezve kötél által 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 183
HADNATOVSZKY Ferenc, kivégezve golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 130
HADON József, kivégezve kötél által 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 296
HAIK József, kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 514
JÁKITY Károly, kivégezve kötél által 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 198
JUHÁSZ István, kivégezve kötél által 1946. VIII. 24-én, azonosítási száma: 459
KACSMANN Baritz, kivégezve kötél által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 397
KÉKKŐY Ferenc, kivégezve golyó által 1946. IV. 24-én, azonosítási száma: 264
KOLTAY László, kivégezve kötél által 1946. VII. 31-én, azonosítási száma: 436
KONCZ József dr., kivégezve kötél által 1946. III. 9-én, azonosítási száma: 163
KOVÁCS Emil, kivégezve golyó által 1946. V. 2-án, azonosítási száma: 282
KOVÁCS Magdolna, kivégezve kötél által 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 205
KRAUSZ KÉRI László, kivégezve kötél által 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 181
LUKÁCS Ferenc, kivégezve kötél által 1946. XI. 8-án, azonosítási száma: 556
LUKÁCS József, kivégezve kötél által 1946. I. 2-án, azonosítási száma: 20
MALCSINER Gyula, kivégezve kötél által, 1945. XII. 31-én, azonosítási száma: 19
MÁZLÓ Ferenc, kivégezve kötél által 1946. VI. 7-én, azonosítási száma: 355
MIKHÁZY István, kivégezve kötél által 1946. VI. 21-én, azonosítási szám: 365
MOLNÁR István, kivégezve kötél által 1946. I. 16-án, azonosítási száma: 51
MONOSTORI Sándor, kivégezve kötél által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 400
NÉGYESSY József, kivégezve kötél által 1946. V. 8-án, azonosítási száma: 295
OLÁH János, kivégezve kötél által 1946. XI. 4-én, azonosítási száma: 564
ORENDY Norbert, kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án, azonosítási száma: 364
OROSZ Sándor, kivégezve kötél által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 398
PÁL Gizella, kivégezve kötél által 1946. III. 13-án, azonosítási száma: 182
PETHŐ Elemér, kivégezve kötél által 1946. X. 31-én, azonosítási száma: 538
PETROVICS Ferenc, kivégezve kötél által 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 484
POLES István, kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 515
RIGÓ Mihály, kivégezve golyó által 1946. II. 20-án, azonosítási száma: 131
SCHRANK László, kivégezve kötél által 1946. III. 1-én, azonosítási száma: 155
SCHÜTZ József, kivégezve kötél által 1946. VII. 6-án, azonosítási száma: 401
SZ.-né SZABÓ Erzsébet, kivégezve kötél által 1946. III. 22-én, azonosítási száma: 199
T.-né DELY Piroska, kivégezve kötél által 1946. III. 23-án, azonosítási száma: 201
THAL György, kivégezve kötél által 1946. X. 14-én, azonosítási száma: 516
TORMA György, kivégezve kötél által 1946. IX. 12-én, azonosítási szám: 472
TÓTH RUGGIERO Ödön, kivégezve kötél által 1946. V.13-án, azonosítási száma: 317
VIDA János, kivégezve golyó által 1946. V. 6-án, azonosítási száma: 289
ZIGÓ Mihály, kivégzés előtt éhezés és kimerültség miatt meghalt 1946. I. 23-án, a.sz.: 79
ZSÍROS Mihály, kivégezve kötél által 1946. IX. 18-án, azonosítási száma: 486
Az exhumálás, majd később a kutatások során minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az 1946. március 12-én kivégzett Szálasi Ferenc földi maradványai az ugyanaz nap kivégzettekkel egyetemben az 1946. november 8-án felakasztott hungarista, Lukács Ferenc hamvaival azonos helyen találhatók – csak valamivel mélyebben. Az Encsey-Botka-Lukács hármas alatt vannak eltemetve az 1946 áprilisában kivégzettek – dr. Basch, Kékkőy, stb. – végül a mélyebb rétegben elhantoltak: Szálasi, Beregfy, Gera és Vajna földi maradványai következnek. Közvetlen közelükben temették el a szintén kivégzett Pál Gizellát, dr. Csia Sándort, Pál Máriát, Rajniss Ferencet és Szöllősi Ferencet…
A németországi Norddeutsche televizió forgatócsoportja szintén 1995-ben látogatott el Budapestre – felvételt készítve a 301-es parcelláról, ahová az 1956-os mártírok jelenlegi sírjai mellett (azok közvetlen közelében) a főváros ostroma során elfogott, majd kivégzett Waffen-SS katonákat temették el. E parcellának a 298-as számmal jelölt területével határos részén hantolták el az 1956-os harcok után nem bírósági perek során elítélt és kivégzett gyermekkorú személyeket is, akiknek – feltárás hiányában – még emléktáblát sem tudtak elhelyezni a hatalmas méretű tömegsír felett.
Szemenyei-Kiss Tamás
Budapest"
Ez az írás az ellenszek.hu oldalán jelent meg
