avagy egy munkásmozgalmi dal elemzése...
avagy egy munkásmozgalmi dal elemzése...
1.Még, még, még és még!
A burzsujnak soha nem elég.
Lásd, lásd, lásd, már lásd,
A sorsod az elpusztulás!
Az országnak harmada éhen gebed,
Az éhség, a szenny marja fel testedet,
Éhhalálra ítélt ez a rend.
A gégédre hurkol statáriumot,
És tapsolnak hozzá a rongy árulók,
Büchlerek, Propperek, Peyerek.
Nnnna.
Éhhalálra ítélés kétségtelenül nincs – mármint a szó szoros jogi értelmezésében – de van 47.000 huf, meg kecske, meg erdei gomba, a szenny is áttételesen igaz, mert elzárt vízvezeték mellett, mégiscsak ki lehet menni a közkútra. Ott van a patak is, ahol Iluska a ruháját mossa, mossa, meg hát lehet esővizet is gyűjteni, arról meg az önkormányzat igazán nem tehet, hogy jó fél éve nem esett. Találékonyság, emberek, találékonyság, mert aki nem gyűjtött – na, nem gombát, hanem vagyont - , az annyit is ér!
Statárium ugyan nincs, de van hideg fenyegetettség, próbálj csak valami mellett kiállni, szót emelni, flashmobban megnyilvánulni, huss, másnapra már oda az állásod!
Büchlerek, Propperek, Peyerek helyett akad bőven behelyettesíthető név, legfeljebb nem fog kijönni a ritmus. Na bumm. Vannak számosan, szótagszámmal helyettesíthetők.
Vörös Csepel, zúgjon a hangod,
Váci út felelj neki!
Dunántúl, Alföld együtt a harcban,
Jelszavad megrengeti, rengeti.
Nem fogunk pusztulni éhen,
Nem tűrünk csendben tovább!
Vörös Csepel, vezesd a harcot,
Kenyeret, munkát!
Hát, Csepel korántsem vörös már, leginkább narancs színű. Ők tudják, miért adták ezekre a szavazatukat. Németh Szilárd polgármester 1.527.000huf, a huszonéves Borbély Lénárd alpolgármester 1.141.000huf havi apanázsért védi a vörös Csepel becsületét. A Váci út még ad egy kis reményt, mi több, Károlyi szobrát is átvállalták volna, de ez már sok lett volna a hatalomnak. Siófok, a Fidesz egyik védbástyája kapja meg, majd csak felállítják valami félreeső dűlőúton.
Dunántúl, Alföld? Itt akad némi fenntartásom. Kőszeg, Sopron, Mosonmagyaróvár, Szombathely fogorvos és fogműves - legyen minden házban rendelő, műhely! – társadalma aligha fog bármi féle harcban részt venni. Az Alföld meg? Inka esőtáncot jár, meg méregdrága John Dree multifunkciós mezőgazdasági gépével tüntetget egy kicsit.
2.Rég, rég, rég volt, rég.
A szovjetek emléke ég!
Most, most, most és most,
A burzsoá rendet taposd!
Ha dolgozol, vagy ha nem egyforma kín,
Elpusztulsz a burzsujok éhbérein,
Grófi földön a gyűlölet nő.
Egy tányér levest oda löttyent eléd,
És szólni, ha mersz, sortüzet küld beléd,
Véres számolás órája jő.
Nos, ez sem lesz egyszerű! A szovjetek emléke tényleg ég, erről gondoskodik a Fidesz minden látványos, szabadságharcos visszaemlékezése, csakhogy, a „szovjetnek” van ám egy más értelmezése: tanács, mai nevén önkormányzat. Amiket éppen mostanában fojtnak meg. A hálátlanok, pedig 99%-uk talpig narancsszínbe öltözött!
A burzsujok éhbérén, ugyebár, nem is kell tovább vetyengenünk. Grófi földek, hála az újfajta „magyar földet magyar embernek” elosztási rendnek, ugyancsak akadnak, ezer hektár szám, legföljebb nem egy gróf, hanem egy tetőfedő kisiparos birtokolja.
A sortűz még várat magára – bár kétségtelen, hogy igény lenne rá – de, hogy ha így haladunk a demokrácia útján, a véres leszámolás órája valóban el fog jőni!
3.Tudd, tudd, tudd, hát tudd!
Már gyújtják az új háborút.
Vedd, vedd, vedd és vedd
Kézhez a fegyveredet!
A szovjetek ellen, ha áll a menet,
Hát küldd a pokolba a tisztjeidet,
Fordítsd rájuk a puska csövet!
Hogy vesszen, hogy vesszen a burzsoá rend.
Ez a láng, ez a harc új uralmat teremt,
Dolgozók hatalmát, szovjetet.
Ezzel a strófával elég nehéz mit kezdeni, történelmileg és társadalmilag idejét múlta. A dolgozók hatalma csak egy idealista álom, még egy nyavalyás érdekképviseletet sem képesek életben tartani, amúgy is, mennyien is lehetnek, szervezhetők, dacosan kiállók, harcosak, és nem munkahelyükért rettegők? Jó dolog ez a „vesszenek a burzsujok, vesszen a kapitalizmus, le a bankokkal” , csakhogy, mintha náluk lenne a pénz, a termelő eszköz és a póráz vége. Széchenyi megírta a „Hitel” c. művét. Akkor, amikor Marx "Tőke" c. műve még egy pajzán gondolat se volt (én elgondolkodnék egy kicsit, Schmitt után, szabadon: nem plagizált ez a Marx nevű?). Most akkor miről is beszélünk?
Az új háború gyújtásánál azonban egy kicsit elbizonytalanodom, ugyanis a láng egész máshol kél, mint egyesek gondolják. Ha a Magyar Sziget szónokainak zsidó irtásra, cigány irtásra, gépkarabély ügyes kezelésére felhívó szónoklataira gondolok – ami a rendőrség szerint nem közösség elleni izgatás volt, áh, dehogy, csak a saját aklon belül a vezérkos kolompszava – jó esélyt látok egy új háborúra.
Egy azonban hangosan szól, évtizedeken is áthallatszón:
KENYERET, MUNKÁT!
Mi van e helyett? Cirkuszi játék, és pénzen vett kormányzati szimpátia tüntetők...
