nem csak Caesar...
nem csak Caesar...
Mert hát hogy itt van nekünk például a Fidesz. Nem jó példa, de itt van. Mert megszavaztátok, ti, a kisebbség, akik azután a választási törvény érdekes játékszabályai szerint többséggé formáltatok egy törvényhozásra teljesen alkalmatlan testületet, amit úgy hívnak: kormányzó párt.
Mi több, a bólintó Jánosok gyülekezete nyakatokra ültetett egy új típusú cézárt, akinek se fegyvere, se paripája nincs, de mégis hadakozik a szerjózsa minden irányába! Caesarnak azért volt mire felvágni, de Orbánnak, mégis, mire? Mire hármat számolok?
Ja, persze, ígért ő mindent, ami a száján kifért, azután mit kaptatok? Egykulcsos adót, alattvalók, ami a ti zsebeteket is megkönnyítette (miért is lenne egy fidesznyik kivételezett, ha csak nem csókos, rokon, vagy oligarcha? mert kétmilliónyi - azt hiszem, ez a maradványérték - csak nincs ilyen!), de ti azért békemenetben gyalogoltok - nyugi, picinyeim, eljön még az éhségmenetetek ideje is - import szimpátia tüntetőkkel dúsítva! Kérdem én a dve baratankiktól: közötök?
Mégis, mit kaptatok, hithű janicsárok? Egy harmadosztályú focista által vezényelt egész pályás letámadást, ami, most, hogy a félpályáig jutott, ki is fulladt. Nem elég, hogy a bíró befújta a lest, középpályásunk kifogyott az összes trükkből, cselből, a kapu meg még kurva messze van. Lehet, hogy el sem lát odáig.
Jobb helyen ilyenkor az edző le szokta cserélni a falábút. Csakhogy, a kispadon nem ül senki.
Március idusából évente csak egy van. Ettől kezdve azonban én Orbán helyében erősen óvakodnék sok minden mástól is. Na, nem Brutus, vagy más tőrétől, hiszen nem mindenki "et tu mi fili", amúgy meg a fizikai megsemmisítésnek - annak ellenére, hogy Orbán credo-ja az, hogy ha már legyőzted ellenségedet (nem ellenfél, ó, dehogy, ellenség!), öld is meg - politikai színtéren nagy hagyománya nincs Magyarországon, de a narancs mintha egyre inkább vesztene egészséges mivoltából.
A rothadó narancs meg nem valami gusztusos gyümölcs...
