mégis, kinek a jogán?
mégis, kinek a jogán?
Az egyházügyi bizottság illetékes elvtársa - Lukács Tamás KDNP-s egyházügyi bizottsági álnok - oda nyilatkozott, hogy az egyházi státusz birtoklása nem alanyi jog, hanem kegy kérdése.
Akkor álljon itt most a kegy fogalma:
1: kegy (lat. gratia): tág értelemben minden ajándék amit az erősebb, hatalmasabb ad, ellenszolgáltatást nem várva; szoros értelemben az élethez és a fenntartásához szükséges javakon felül, érdemektől és megszolgálástól függetlenül kapott javak. A kegy a kölcsönösségtől független a jóság cselekedete. Ilyen értelemben minden kegy forrása Isten. Az ember az isteni természetben való részesedés által birtokolhatja a kegyesség erényét, mely a jámborság (lat. pietas) társerénye.
Hát, akkor e tárgyban térjünk ki egy hangyányit Lukács Tamás személyére. Bár egy korántsem keresztényi lelkületű, nem létező árnyékpárt képviselője, azért nem igazán látom, hogy lenne annyival erősebb, hatalmasabb bárkinél is, hogy kegyet gyakoroljon. A jámborságot, mint erényt, nála nyugodtan elfelejthetjük, helyette ott van a kevélység, dölyf, mik nem kifejezetten keresztényi erények.
Mivel minden kegy forrása Isten, Lukács Tamás akár még blaszfémiával is vádolható, mivel olyan jogot kíván gyakorolni, ami egyedül Istené. Ez alól csak tudatlansága adhat némi felmentést, de akkor miért nevezi kereszténynek magát, ha ezzel az alapvető tézissel sincs tisztába?
2: kegy a hatályos egyházjogban szoros értelemben olyan tárgyi jogot (a kiváltság kivételével) nem módosító, de valamely személy alanyi jogállását kedvezően befolyásoló hatósági intézkedés, amelyre senkinek nincs jogigénye.
Hát itt most alapos "álljon meg a nászmenet, pöcse van a menyasszonynak!” van! Az állami jog azok felett az egyházak felett, melyek jogosan tartanak igényt státuszuk elismerésére, annak feltételeinek meg is felelnek, nemhogy jogállást kedvezően befolyásoló, de igencsak azt romboló – egyeseknél kétségtelenül politikai indíttatású – hatósági intézkedéssel élt.
Az egyházak működését, gazdálkodását, állami kötelezettségeinek teljesítését semmilyen jog nem szabályozza, korlátozza, ellenben, ha egy eddig működő egyház, státuszát elvesztvén, valami furcsán értelmezett állami „kegyből” lélekápoló és híveket fizikai valójukban is istápoló tevékenységét nem kívánja feladni, egyesületként tovább működik, azonnal a jog korlátai és szabályai alá kerül, és bármely pillanatban az államnak nem tetsző magatartása okán ellehetetleníthető.
Ezt minek hívjátok, kedves agyonkeresztény felebarátaim? Mert én – ha finom kifejezéssel akarok élni – diszkriminációnak. Ha kevéssé finommal, akkor egy sunyi, alattomos kib@szásnak.
Egyet ne felejtsetek el, megalázott és kitaszított hívei bármely, most diszkriminált egyháznak! Az írás azt mondja: a hitetek szabaddá tesz benneteket! Én meg azt, hogy a politika pedig rabbá…
