még csak nem is fantáziálok...
még csak nem is fantáziálok...
- Jó napot kívánok, határátlépő ellenőrzés! Kérem az okmányokat előkészíteni, átadni!
- No, lássuk csak. Neve?
- Na igen, én is látom, hogy ide van írva, de azért magától is akartam hallani. Mert ki tudja manapság?
- Szóval, Rabinovic Ignác.
- Jóvanna, én is látom, cézével írja. Lényegtelen. Ez már eleve gyanús. Mondhatnám, nagggyon gyanússss!
- Aztán meg ez a keresztnév. Hogy becézik magát, tán csak nem nácinak? Hehehe, jó, mi? Náci…
- Szóval, cézével írjuk a nevünket, és nácinak becéztetjük magunkat! Ejnye, ejnye. Ez elgondolkodtató…Álcázzuk magunkat, álcázzuk?
- Mi az, hogy ez nem tartozik az ellenőrzés tárgyához?! Ahhoz az tartozik, amit én meghatározok! Nahát!
- Lakik?
- Persze, hogy lakik, nem is ez a kérdés, de milyen jogon? Mert vannak ám, akik azt hiszik, hogy csak úgy lakhatnak, pedig hát nincsen is joguk rá, mert nem ide valósiak!
- Hogy hová nem valósiak? Hát, Magyarországra!
- Hogy maga magyar állampolgár? Lári-fári, azt mindenki mondhassa! Mióta az?
- Hogy születésénél fogva?
- Oszt tudja-e bizonyítani? Igen, itt és most!
- Nem? Na, látja!
- Még Nagy-Magyarország matricája sincs, oszt itt bizonykodik nekem, hogy magyar.
- Hogy nem kötelező?
- Jó ember, maga el van tévedve! Ha egyszer kilép innen, hogy a bánatba talál vissza Nagy-Magyarország határain belülre, matrica nélkül? Nem tudta, hogy ez egyben nyomkövető is?
- Na látja. Ez a baj magukkal. Nem bíznak a kormány gondoskodásában.
- Úti cél?
- Mi az, hogy mi közöm hozzá? Csak megy valahová, nem? Ha olyan titkos, hogy el se mondhatja, még gyanakodni kezdenék.
- Hogy Európában vagyunk, meg hogy uniós határ? Elmaradt egy brossúrával, polgártárs! Ez itt Hungarisztán határa, ha nem tudná!
- Mióta, mióta! Ezer év óta! Csak most lett kijelölve! Személyesen Pártunk Nagy Vezetője által! Tetszett volna nézni a híradót!
- Hogy melyiket? Én csak egyet ismerek, a JH-t, tudja, a Jobbik Híradót. Miért, van más is?
- Felekezete? Jó, jó, ne is válaszoljon. Ezzel a névvel…
- Látom, maga mégis okos fiú. Megfogadta a tanácsot. Tessék, a papírjai. Nem lesz rá többet szüksége. Elmehet. Most még…
- Haladjon egyenesen előre, kb. 200 méter után ki lesz írva, Tel Aviv arra. Csak kövesse a nyilat. A magyarok nyilát, hehehe.
- A soha viszont nem látásra!
Gondoljátok, hogy rosszat álmodtam. Gondoljátok, hogy megterheltem az emésztésem töltött káposztával. Gondoljátok, hogy elhagyott a kedvesem.
Gondoljátok, hogy túlzásba estem? Én nem gondolom.
Mert gondolkodni, egyelőre, még szabad.
Szebb jövőt, minden esetre…Lehet, hogy 2013-ban már nem is lesznek határaink. Nyitva, persze...
